Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-226

SSe.orsíAsos ülís 1898. szeptember 28-án. csütörtökSn. 29 határozatoknak részletezését, a melyek a munkaadó kötelességeit a munkások te?ti épségével •«s egészségével szemben szabályozzák, mint -örömmel üdvözlöm az iparfelügyelői intézmény behozatalát is. Nem mondom, hogy mind a két tekintetben a törvényjavaslat az ideális törvényalkotásnak magaslatán állt. Hiszen lehetne kép zelni a munkások egészségéről gondoskodó szakaszok bővítését, szigorúbb és részletesebb körűiírását, valamint az iparfelügyelői hatáskör sza batosabb meghatározását. De én nem hibáztatom azt, hogy a törvényjavaslat e tekintetben szintén még bizonyos általános keretekben mozog, mert azt hiszem, hogy épen az iparfelügyelői intézmény behozatala és az iparfelügyelők •szakszerű jelentései folytán előállandó tapasztalatok fognak azután a törvényhozásnak a to vábbi kibővítésre és kifejtésre útmutatást adni. Idegen államok példája mutatja, hogy a socialpolitikai törvényhozás terén az iparfelügyelő intézmény létesítése mily óriási befolyást gya korolt. Angliában lehet mondani, hogy az iparfelügyelők jelentéseiben rejlő roppant érdekes és becses socialpolitikai anyag képezte az ott igen kifejlett munkásvédelmi törvényhozás minden lépésének alapját és útmutatóját. Ezért voltam bátor már az előbhi években is ennek az intézménynek létesítését, mint az első lépések egyikét sürgetni ép azon természeténél fogva, hogy a szakszerű iparfelügyelet útján jutunk az ezen a téren teljesítendő konkrét feladatoknak minél teljesebb és szabatosabb felismerésére. Ennél a kérdésnél azonban legyen szabad a t. kormány figyelmét felhívnom egy, a törvényjavaslattal csak távolibb összeköttetésben álló, de rokon természetű tárgyra, tudniillik arra, hogy már egyénileg szerzett tapasztalásaim alapján is nagyon szükséges a gondoskodást, mely az ipari alkalmazottaknál már a törvényhozás részéről némely irányban megtörtént, kiterjeszteni a bányamunkások viszonyaira is. (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) A bányamunkások körében, tudjuk, hogy az utolsó évek során több rendbeli mozgalmak és háborgások merültek fel. Hogy ezeknek minő alapja volt, ezt nem kutatom, ennek fejtegetésébe ez alkalommal nem akarok bocsátkozni. De miután a privát bányamunkások egy része némelykor bizalommal fordult hozzám is alkalmam volt az ezen a téren nálunk létező némely bajról meggyőződést szerezni és egyet-mást konstatálhatni; különösen pedig azt, hogy a bányamunkások segélypénz tárainak, az úgynevezett társládáknak ügye oly állapotban van, mely a mai században és civilizált országban egyenesen el nem tűrhető. (Úgy •van! Úgy van! hal felől.) Tudniillik a privát bányavállalatoknál rendesen az az állapot forog fenn, hogy a bányamunkás, ha az alkalmazását elhagyja, a társládában addig teljesített összes befizetéseit elveszti. (Egy liang hal felöl: Absuräum!) Ez az állapota a társládáknak — mondhatom — a fehér rabszolgaság egy nemét létesíti a munkásoknál, (Igaz! hal felöl.) melyet a törvényhozás el nem tűrhet, a mely a munkaszerződés szabadságának elvével is ellenkezik. Én nem állítom, hogy az illető bányatulajdonosok ezen helyzettel visszaélnek, mert erről tudomásom nincsen ; de mindenesetre visszaélhetnek; és így a segélypénztár ügyének a bányászoknál hasonló elvek szerint való rendezése, mint a minők szerint az az ipari alkalmazottaknál már meg van, és egyáltalán a bányamunkások helyzetével való foglalkozás szerintem a legsürgősebb socialpolitikai feladatok egyikét képezi. (Helyeslés.) Ezt természetesen csak a t. kormány figyelmébe ajánlhatom ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a tárgy rokonsága folytán. A mi már most a törvényjavaslat egyes intézkedéseit illeti, előre megmondom, hogy nekem egy intézkedés ellen van kifogásom, a melyre nézve fentartom magamnak a részleteknél módosítványt beadni, és ez a 18. §. intézkedése, mely az állami üzemeket kiveszi a gyári felügyelet alól. Én ennek az intézkedésnek az indokolását sem a ministeri előterjesztésben, sem a t. közgazdasági bizottság jelentésében nem találtam, és megvallom, nem is vagyok képes erre indokot találni. Ellenkezőleg úgy látom, hogy ott, a hol az állam üzemet folytat, a hol tehát az állam mint munkaadó szerepel, ott az államnak kell a munkásokról való gondoskodás tekintetében is a lehető legjobb példával előljárni, (Igaz!Úgy van! a haloldalon,) és én nem látom át, hogy miért derogálna a pénzügyminister urnak az, ha az ő vezetése alatt álló üzemekbe a gyárfelügyelő ép úgy betekinthetne, mint más vállalatokba, és azután természetesen a tapasztalt hiányokról neki jelentést tesz. Hisz a pénzügyminister directe alig foly be ezen ipari telepek vezetésébe; azokat egy szakigazgató kezeli s a munkásokkal való viszonyt jóformán az igazgató egyénisége s eljárása szabályozza. En tehát ép ellenkezőleg e törvényjavaslatban kimondmdónak tartanám, hogy azok az anyagi intézkedések, melyek a munkások életbiztonságának s egészségének megóvására e javaslatban tártaim áztatnak érvényesek az állami üzemekre is, (Élénk helyeslés a haloldalon.) és semmi indokot sem látok arra, hogy ezek miért vétetnek ki a szakszerű vizsgálat alól, sőt minden indok ép az ellenkező irányba, terel engem. (Helyeslés a haloldalon.) Ezen kívül még lesz egy-két csekélyebb jelentőségű észrevételem, a melyeknek megtételét a részletes tárgyalásra tartom fenn magamnak. Egészben véve úgy a magam, mint t. elvbará-