Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

242. orsíájfos ülés 1898. november 6-án, hétfon. 341 (Igen! Nem!) Kérem a^on képviselő urakat, a kik Polónyi képviselő úr módosítványát elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház a módosítványt elfogadja. Következik most a szavazás Busbach Péter képviselő úr módosítványa felett. Perczel Béni jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Kérdem a t. házat, hogy elfogadja-e Busbach Péter módosítványát: Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik M módosítványt elfogadják, méltóztassanak felállam. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát!) Kérem azon képviselő urakat, kik a módosítványt nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el a módosítványt. Következik a 11. szakasz. Perczel Béni jegyző (olvassa a 11. smkaszt, a mely éstrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 12. stakaszt). Papp Elek jegyző: Vajay István! Vajay István.' T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 12. §-a az előttünk fekvő szövegezés szerint a kerííleti és tiszti orvosokat az orvosi gyakorlattól eltiltja. Már HZ általános tárgyalás alkalmával felszólalások történtek ezen intézkedés ellen, és az igen t. belügyminisíer úr szíves volt foglalkozni azokkal az érvekkel, a melyek a törvényjavaslat ezen intézkedését megtámadják és azokat részben megezáfolta, részben igyekezett megczáfolni. Nincs szándékom a már részben megczáfolt, részben megczáfolni megkísérelt argumentumokra visszatérni, csak két fontos közegészségügyi momentumot leszek bátor felemlíteni, s ezek alapján ezen szakasz megváltoztatását kérni. Jól tudjuk, hogy az orvosi tudomány terén mily nagy fontosságú a bizalom kérdése. Én sem humanisztikus, sem közegészségügyi szempontból nem tartanám helyesnek a szenvedő emberiség egy részét megfosztani azon szerencsétől, hogy azon orvosok által kezeltessék magukat, a kikhez bizalmuk van, habár azok a fővárosnál vannak is alkalmazva. Ez, azt hiszem, úgy humanisztikus, mint közegészségügyi szempontból határozottan káros volna, ez tehát az egyik argumentum azon kérés mellett, hogy a szakasznak ide vágó része változtattassék meg. A másik szintén igen fontos közegészségügyi szempont. Azok az orvosok, a kik valószínűleg nagyon mérsékelt vagy nagyon is kiszabott tiszti orvosi fizetésekre lesznek utalva, sokkal kevésbbé lesznek képesek ellenállni azon kísértéseknek, a melyekkel meg lesznek támadva épen a közegészségügy rovására. Vegyük csak az esetet úgy, a mint az a gyakorlati életben van. Pl. a főváros területén járvány van, valamely pékmester üzletében járványeset fordul elő; ő azt tartozik bejelenteni a kerííleti orvosnak, csakhogy azt is nagyon jól tudja, hogy ha ezt bejelenti és a kerííleti orvos megteszi a szükséges intézkedéseket, rendkívül anyagi veszteségnek néz eléje. Megkísérli azt a tisztán kerííleti orvosi fizetésére utalt orvost kissé megkísérteni, azt mondja: »Uram, itt van 100 forint, önnek is jó lesz, nekem is jól esik, ha nem záratja be a boltomat.« Az a tiszti orvos, a ki lelkiismeretesen teljesítette a hivatását, a míg magán praxist is űzött, nem volt kénytelen zsarolni és elég erős volt az ily kísértésekkel szemben; ha most a kerületi orvosok a magán praxistól eltiltatnak, kénytelenek lesznek a közegészségügy kárára más jövedelmek után nézni s így a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat nem fogja elérni a kívánt czélt. E két szemponból óhajtandó volna, ha a 12. §. akként módosíttatnék, hogy az első bekezdés második mondata: »a kerületi tiszti orvosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot nem folytathatnak« kihagyassék és akkor akként mó • dosúlna a szakasz, hogy: »a kerületi tiszti orvosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot folytathassanak.« Ha e módosítvány elfogadtatik, akkor a második pont utolsó része: »Azon kerületi tiszti orvosok és állatorvosok, kik magánorvosi gyakorlatukról lemondani nem akarnak, a fő- és székváros nyugdíj szabályzata második §-ának b) pontja értelmében ellátásban részesítendők«, e pont szintén elesnék. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök! A belügyminister úr kíván szólani! Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Az általános vita folyamán elmondottam az okokat, a melyek miatt a törvényjavaslat e szakaszának változatlan elfogadását kérem. Most csak Vajay István képviselő úr okoskodására akarok röviden felelni. A t. képviselő úr lényegében azt mondja, hogy ha a kerületi orvosok a törvény értelmében a magángyakorlattól eltiltatnak, anyagi helyzetük rosszabb lesz, mint ma, ennél fogva kísértéseknek lesznek kitéve. Föltételezem, hogy Vajay t. képviselő úr ezt kivételes esetnek tekinti, mert hiszen kisértéseknek ki lehet téve mindenki, de nem következés, hogy azoknak engedjen. És micsoda orvoslást ajánl a képviselő úr? Azt, hogy abból a czélból, hogy ennek a kivételes bajnak elejét vegyük, állandósítsuk a mostani állapotot, hogy tudniillik a kerületi orvosok azok irányában, a kikkel Szemben hatósági jogokat kötelesek gyakorolni, állandó és rendszeres lekötelezettségben legyenek. Tehát azt ajánlja a kivételes baj orvoslására, hogy egy más bajt állandósítsunk és rendszeresítsünk. Nyilvánvaló ebből, hogy a képviselő úr javaslatára csakugyau ráillik, hogy medicina peior morbo. Ha azt akarjuk, hogy a kerííleti