Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

242. orsíájfos ülés 1898. november 6-án, hétfon. 341 (Igen! Nem!) Kérem a^on képviselő urakat, a kik Polónyi képviselő úr módosítványát elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház a módosítványt elfogadja. Következik most a szavazás Busbach Péter képviselő úr módosítványa felett. Perczel Béni jegyző (olvassa a módo­sítványt). Elnök: Kérdem a t. házat, hogy elfogadja-e Busbach Péter módosítványát: Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik M módosítványt elfogadják, méltóztassanak fel­állam. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát!) Kérem azon képviselő urakat, kik a módosít­ványt nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el a módosítványt. Következik a 11. szakasz. Perczel Béni jegyző (olvassa a 11. sm­kaszt, a mely éstrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 12. stakaszt). Papp Elek jegyző: Vajay István! Vajay István.' T. képviselőház! A tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat 12. §-a az előttünk fekvő szövegezés szerint a kerííleti és tiszti orvosokat az orvosi gyakorlattól eltiltja. Már HZ általános tárgyalás alkalmával felszóla­lások történtek ezen intézkedés ellen, és az igen t. belügyminisíer úr szíves volt foglalkozni azokkal az érvekkel, a melyek a törvényjavaslat ezen intézkedését megtámadják és azokat részben meg­ezáfolta, részben igyekezett megczáfolni. Nincs szándékom a már részben megczáfolt, részben megczáfolni megkísérelt argumentumokra vissza­térni, csak két fontos közegészségügyi momen­tumot leszek bátor felemlíteni, s ezek alapján ezen szakasz megváltoztatását kérni. Jól tudjuk, hogy az orvosi tudomány terén mily nagy fontosságú a bizalom kérdése. Én sem humanisztikus, sem közegészségügyi szempontból nem tartanám helyesnek a szenvedő emberiség egy részét megfosztani azon szerencsétől, hogy azon orvosok által kezeltessék magukat, a kikhez bizalmuk van, habár azok a fővárosnál vannak is alkalmazva. Ez, azt hiszem, úgy humanisztikus, mint közegészségügyi szempontból határozottan káros volna, ez tehát az egyik argumentum azon kérés mellett, hogy a szakasznak ide vágó része változtattassék meg. A másik szintén igen fontos közegészség­ügyi szempont. Azok az orvosok, a kik való­színűleg nagyon mérsékelt vagy nagyon is ki­szabott tiszti orvosi fizetésekre lesznek utalva, sokkal kevésbbé lesznek képesek ellenállni azon kísértéseknek, a melyekkel meg lesznek támadva épen a közegészségügy rovására. Vegyük csak az esetet úgy, a mint az a gyakorlati életben van. Pl. a főváros területén járvány van, vala­mely pékmester üzletében járványeset fordul elő; ő azt tartozik bejelenteni a kerííleti orvosnak, csak­hogy azt is nagyon jól tudja, hogy ha ezt bejelenti és a kerííleti orvos megteszi a szükséges intéz­kedéseket, rendkívül anyagi veszteségnek néz eléje. Megkísérli azt a tisztán kerííleti orvosi fizetésére utalt orvost kissé megkísérteni, azt mondja: »Uram, itt van 100 forint, önnek is jó lesz, nekem is jól esik, ha nem záratja be a boltomat.« Az a tiszti orvos, a ki lelkiismeretesen teljesítette a hivatását, a míg magán praxist is űzött, nem volt kénytelen zsarolni és elég erős volt az ily kísértésekkel szemben; ha most a kerületi orvosok a magán praxistól eltiltatnak, kénytelenek lesznek a közegészségügy kárára más jövedelmek után nézni s így a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat nem fogja elérni a kívánt czélt. E két szemponból óhajtandó volna, ha a 12. §. akként módosíttatnék, hogy az első bekezdés második mondata: »a kerületi tiszti orvosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot nem folytathatnak« kihagyassék és akkor akként mó • dosúlna a szakasz, hogy: »a kerületi tiszti or­vosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot foly­tathassanak.« Ha e módosítvány elfogadtatik, akkor a második pont utolsó része: »Azon kerü­leti tiszti orvosok és állatorvosok, kik magán­orvosi gyakorlatukról lemondani nem akarnak, a fő- és székváros nyugdíj szabályzata második §-ának b) pontja értelmében ellátásban részesí­tendők«, e pont szintén elesnék. Ajánlom módo­sításomat elfogadásra. Elnök! A belügyminister úr kíván szólani! Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Az általános vita folyamán elmondot­tam az okokat, a melyek miatt a törvényjavas­lat e szakaszának változatlan elfogadását kérem. Most csak Vajay István képviselő úr okosko­dására akarok röviden felelni. A t. képviselő úr lényegében azt mondja, hogy ha a kerületi orvosok a törvény értelmében a magángyakor­lattól eltiltatnak, anyagi helyzetük rosszabb lesz, mint ma, ennél fogva kísértéseknek lesz­nek kitéve. Föltételezem, hogy Vajay t. képviselő úr ezt kivételes esetnek tekinti, mert hiszen ki­sértéseknek ki lehet téve mindenki, de nem kö­vetkezés, hogy azoknak engedjen. És micsoda orvoslást ajánl a képviselő úr? Azt, hogy abból a czélból, hogy ennek a kivételes bajnak elejét vegyük, állandósítsuk a mostani állapotot, hogy tudniillik a kerületi orvosok azok irányában, a kikkel Szemben hatósági jogokat kötelesek gya­korolni, állandó és rendszeres lekötelezettségben legyenek. Tehát azt ajánlja a kivételes baj orvoslására, hogy egy más bajt állandósítsunk és rendszeresítsünk. Nyilvánvaló ebből, hogy a képviselő úr javaslatára csakugyau ráillik, hogy medicina peior morbo. Ha azt akarjuk, hogy a kerííleti

Next

/
Oldalképek
Tartalom