Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

338 us ' o^ságoi *le» fő* november 6-án, hétfőn. azt a kérdést helyesen intézi el, épen azért ké­rem, hogy ezen szakaszt változatlanul fentartani méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Morzsányi Károly: T. ház! A mi a városbíró képzettségét illeti: sajnálatomra Da­rányi Ignácz t. képviselőtársammal nem érthe­tek egyet abban, hogy midőn a törvényjavaslat ÍI két foglalkozást és hatáskört szétválasztotta, azt akarta, hogy a közigazgatási teendőknél a qualificatio, a bírói intézményben pedig pusztán a polgári képzettség és belátás Jegyen az irány­adó. Én ellenkezőleg azon nézetben vagyok, hogy a közigazgatási teendőket valaki nagyon hamar elsajátíthatja bizonyos éveken át teljesí­tett szolgálat által, de a jogi qualificatiot pra­xisból nem sajátíthatja el. E tekintetben magára a törvényjavaslatra hivatkozom, melynek huszon­kettedik szakasza a következőket mondja (ol­vassa) : »A községi bíráskodással kapcsolatos ügy­viteli teendők a kerületi elöljáróságnak egy, vagy a szükséghez képest több oly kirendelt tisztviselőjére bizandók, kik az 1883 : I. törvény­ezikkben a közigazgatási, illetve a kezelési szakra megállapított minősítéssel bírnak.« Méltóztassék csak ebből a consequentiát levonni a városbiróra nézve. Attól nem kívánunk qualificatiot, de az alárendelt tisztviselőtől, a ki kezeléssel foglalkozik, megkívánjuk, hogy az 1883 : I. tcz.-ben köríílirt qualificatioval bírjon, tehát az alárendelt tisztviselőtől nagyobb quali­ficatiot kívánunk, mint a városbíró tói, a mi né­zetem szerint tarthatatlan állapot. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) De másrészt a qualificatio ­nális törvény még a közigazgatásban működő gyakornoktól is megkívánja, hogy a törvényben előirt qualificatioval birjon, illetőleg, hogy a négy év jogi tanfolyamot elvégezte légyen és hogy hivatalba lépésétől számított egy év alatt a megfelelő vizsgát is letegye, különben állását veszti. Már pedig ha ily kis állásokat qualificatio­hoz kötünk, akkor nézetem szerint a városbírói állást szintén qualificatiohoz kell kötni. És ha gyakorlatilag veszszük a dolgot, meg vagyok róla győződve, hogy az az egyszerű ember sokkal nagyobb bizalommal fog fordulni jogképzett emberhez, jogképzett városbiróhoz, mint olyan polgártársához, a ki legjobb akarattal bírhat, a ki tehát eddigi működése által polgártársai tiszteletét és becsülését vívta ^ki magának, de jogi dolgokhoz nem ért. (Helyeslés.) De másrészről látjuk azt, hogy a jelenlegi községi bíráskodásból számos felebbezés megy fel a járásbíróságokhoz, és én meg vagyok győ­ződve, hogy ha az a jogvégzett, illetőleg qualifi­kált városbíró felvilágosítja az illető felet és tekintélyének egész súlyával intézi a városbírói teendőket, sokkal kevesebb felebbezés fog fel­menni s ennek következtében a járásbíróságok sem 'lesznek elhalmozva annyi teendővel, mint voltak eddig. (Helyeslések.) Én tehát a magam részéről azt óhajtom ugyan, hogy a városbiró ugyanazon qualifica­tioval bírjon, a milyent a qualificationális tör­vény előír, de e mellett csatlakozom ahhoz, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványozott: hadd határozza meg a törvényhatósági bizottság azon minősítést, a mit a városbírói intézménytől kíván. Ha a törvényhatóság ugyanazon vélemény­ben lesz, mint Darányi Ignácz t. képviselő­társam, akkor meg kell hajolni s azt fogjuk látni, hogy az eddigi rendszer, a melyet a tör­vényjavaslat által épen javítani akarunk, nem lesz javítva. (Helyeslések.) Hieronymi Károly belügyminister: T. képviselőház! A Polónyi Géza t. képviselő ér által beadott módosításban két külön kérdés foglaltatik, tudniillik az egyik a minősítés, a másik a fegyelmi hatóság kérdése. Felfogásom szerint külön kell e két kérdést tárgyalni, hogy az eszméket tökéletesen tisztázhassuk. A mi a minősítés kérdését illeti: a törvény­javaslat nem hagy arra nézve semmi kétséget, hogy a városbírói állást nem akartam semmiféle qualificatiohoz kötni. Mert hiszen, ha a törvény valamely állás betöltéséhez qualificatiot kíván meg, azt ki kell a törvényben fejezni. A hol pedig ily qualificatio kikötve nincsen, ter­mészetes, hogy a törvény értelmében ily qualifi­catiot követelni nem is lehet. Itt az 1877. évi XXII. tör vény czikknek végrehajtásáról van szó. Ez nem új intézmény, hanem az 1877. évi XXII. törvényczikk által megteremtett intézmény számára közegről gon­doskodik. Már pedig az Í877. évi XXII. tör­vényczikk a községi bíráskodást, a melyet a városbíró fog a törvényjavaslat intentiója szerint jövőre a fővárosban gyakorolni, rábízza a szabad királyi és a törvényhatósági joggal felruházott városokban az e czélra kirendelt közigazgatási tisztviselőre, nagy községekben a bíróra, a tanács egy tagjára és a jegyzőre, kis községek­ben a bíróra és az elöljáróság két tagjára, Budapesten pedig a kerületi elöljáróság tag­jainak akármelyikére. Méltóztatik látni, hogy az 1877. évi XXII. törvényczikk oly közegekre bizza a községi bíráskodást, a melyektől bírói qualificatiot semmi irányban nem kíván. Midőn tehát nem kívántam qualificatiot a városbírótól, ki semmi egyébre nincs hívatva, mint az 1877. évi XXII. törvény­czikk által meghatározott községi bíráskodás eszközlésére, felfogásom szerint tökéletesen az Í877. évi XXII. törvényczikk által kontemplált eszmekörben maradtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom