Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

334 -&> orszíkíos ülés 1898, Kérem azokat a képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja az eredeti szöveget és így Holló Lajos képviselő úr módosítása az első bekezdéshez elesik. Kérdem most a t. házat, méltóztatik-e a 2-ik bekezdés végéhez Várady Károly képviselő úr által ajánlott pótlást elfogadni: igen, vagy nem ? Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a módosítványt elfogadja és igy az 5. §. szövege végleg meg van állapítva. Perczel Béni jegyző (olvassa a 6. §-t). Szabó Imre, a közigazgatási bizottság előadója: A 6. §-hoz bátor vagyok a következő javaslatot beterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) E szakasz álágosan mondja, bogy az elöljárói állások titkos szavazat útján töltetnek be, de a titkos szava zat módjáról nem intézkedik. Az eddigi gyakorlat a a törvényhatóságoknál az volt, hogy a titkos szaveazás egyszerűen szavazó-lapokkal történik, tehát tisztán csak az elnök discretiojától függött, vájjon igazán titkoS'e vagy sem a szavazás ? Az ily eshetőségek elkerülésére a következő javaslatot bátorkodom beterjeszteni: »az elöljárói állások titkos szavazással, általános szótöbbséggel töltetnek be; a titkos szavazás módját rendeleti úton állapítja meg.« (Helyeslés.) Elnök: Gondolom, kimondhatom a határozatot, hogy a ház a 6. §-t eredeti szövegében, az előadó úr által javaslatba hozott pótlással fogadja el. (Helyeslés.) Következik a 7. §. Perczel Béni jegyző (olvassa a 7. §-t). Bernáth Dezső jegyző: Holló Lajos. Holló Lajos: T. ház! Ehhez a szakaszhoz egy módosítványt vagyok bátor ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Itt t. i. az van, hogy a törvényhatósági bizottság által megválasztott elöljárókat a kerületben szanaszét oszthatja, őket feleseréiheti g ennek következtében azok székhelyeit megváltoztathatja. Nem vagyok azon az állásponton, hogy a kerületi elöljárók székhelyei megváltoztathatók ne legyenek; csak azt a véleményemet vagyok bátor kifejezni, hogy ha egyszer a törvényható sági bizottság választotta meg a kerületi elöljárókat: akkor, szerintem, nem lehetséges az, hogy a magasabb testület által megválasztott tisztviselők székhelyeit valamely, ugyanezen testületnek alárendelt közeg: a polgármester, megváltoztathassa, hanem, a mennyiben szükséges a változtatás, hogy egy előljáró más Székhelyre tétessék át, ezt az áthelyezést csak az a testület tehesse meg, a mely az illető kerületi elöljárónak a mandátumát adta. Ennek következ. november 6-án, hétfőn. tében bátor vagyok azt a módosítást ajánlani, hogy a 7. szakaszban a »polgármester« szó helyett tétessék: »fővárosi törvényhatósági bizottság. « Erre még egy argumentumot is lehet felhozni, azt t i., hogy a polgármesternek a mai törvények értelmében még sokkal csekélyebb a hatásköre, mert nincsen meg pl. az a joga, hogy a tanács egyes tagjait más reszortba tehesse át, mint a melyben eddig dolgozott. Ezek a törvényhatósági bizottság által ruháztatván fel azon ügykörrel, a melyben működnek, ezen ügykör megváltoztatása nem áll jogában a polgármesternek, hanem a törvényhatósági bizottságnak. Ugyanez áll a tanácsnokokkal egy rangban álló kerületi elöljárókra nézve is, annyival inkább, mert az, hogy az egyes kerületi elöljárók más székhelyre tétessenek át, nem csak az illető egyes kerületi elöljárók érdeke, hanem egyúttal sok tekintetben a kerület érdekével is kapcsolatban van. Ennek következtében azt vélem, hogy a kerületi elöljárók ne a polgármester által legyenek áthelyezhetők, hanem a törvényhatósági bizottság által. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A beliigyminister úr kíván szólni Hieronymi Károly belügyminister: Arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék elfogadni a Holló Lajos t. képviselő úr indítványát, ámbár igazán sajnálom, hogy ezekben a kérdésekben vele egy értelemben nem lehetek. Ennek a törvényjavaslatnak egénz tendentiája az, hogy ne az egyes kerületek számára választassanak meg az elöljárók, hanem hogy egy concretualis létszámban választassanak meg azok, és hogy a fővárosi törvényhatóságnak azon egyénisége, a polgármester, a ki az aflministratio élén áll, a ki felelős és a kit ez administratioért tényleg felelősié is kell tenni, jogosítva legyen a kerületi elöljárókat arra a helyre rendelni, a melyre egyéni tulajdonaiknál fogva a legalkalmasabbak. (Helyeslés jobb felöl.) Ha az alkalmazásban nem is értünk egyet, abban talán tökéletesen egyet fog érteni velem a t. képviselő úr, hogy ha mi az administratiot javítani akarjuk, akkor sz egyéni felelősség elvét a legmesszebb menő fokig keresztül kell vinnünk. (Élénk helyeslés.) Ha mi az administratioért a polgármestert teszszük felelőssé, akkor meg kell adnunk neki a jogot is arra, hogy az egyes kerületek élére azt alkalmazza, a kit ő arra a legalkalmasabbnak tart, (Ügy van! jobb felöl.) mert hiszen köztudomású dolog, hogy ha mi a felelősséget több egyén közt megosztjuk: ez annyi, mintha a felelősség mértékét kisebbítjük, mivel egy oly nagy testület, mint a törvényhatósági bizottság, mely körülbelül 400 tagból áll, az administratio helyes vezetéséért felelőssé tenni teljes lehetetlen. (Úgy van! a jobboldalon.) Ha pedig a törvényhatósági bizott-