Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
314 241. oTBrAgm ülés 1888. norember 4-én, szombaton. Méltóztassék végig nézni az országon. Akárhány főorvos van, a ki megfelel tiszti főorvosi kötelességeinek — egyenkint megnevezhetném őket — egy sem foglalkozik praxissal., Viszont a ki magánpraxissal foglalkozik — ismét neveket említhetnék — nem felel meg tiszti orvosi kötelességének. Ez a két feladat nem fér meg egymással. Nekünk nevelnünk kell közegészségügyi, közigazgatási hivatalnokokat és ezek más tekintet alá esnek, mint azok az orvosok, a kik életfeladatukul a gyógyítást ttízték ki. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak azon intézkedését, hogy a tiszti orvosi állásokkal a magánpraxis össze nem egyeztethető, fentartani. Hogy ezen tiszti orvos mellett szükséges a kerületben olyan is, ki a szegények gyógyításával foglalkozik, de ki azután közegészségügyi hatósági teendőkkel nem lesz megbízandó, hanem a hatóság gyógykezelő orvosa lesz, szintén a dolog természetéből következik. Ez a szegényorvos, vagy a szegények gyógyításával megbízott orvos, s nem változtatott a közigazgatási bizottság e tekintetben a törvényjavaslaton semmi egyebet, mint hogy a »szegény-orvos« elnevezést »gyógykezelőorvossá« változtatta. Az általános vita folyamán még egyet kívánok megemlíteni. Polónyi t. képviselőtársam szóba hozta azt az agitatiót, mely a Lipótvárosban azon alkalomból támadt, hogy a tanács a Lipótvárost ketté akarta osztani. Itt ugyan nem említtetett fel, de a lapokban olvastam, hogy ez az én initiativámra történt volna. Kijelentem, hogy nem az én initiativámra történt Nem elegyedtem ez ügybe, mert ezen törvényjavaslat 1 §-a szerint a főváros maga szabályrendeletben állapítja meg a kerületeket. Polónyi Géza: Helyes! Hieronymi Károly belügyminister: Minek szóltam volna tehát erről a priori? A törvényhatóság úgy is tartozik a szabályrendeletet hozzám jóváhagyás végett felterjeszteni s akkor módom lesz az ügygyei foglalkozni. Polónyi Géza: Nagyon helyes! Hieronymi Károly belügyminister: Minek elegyedjem ebbe az agitatioba? Polónyi Géza: Nagyon helyes ! (Derültség.) Hieronymi Károly belügyminister: Ha azonban valaki azt kérdi tőlem, hogy mi a véleményem a kerületek számáról, nem habozom kijelenteni, hogy a főváros érdekében állónak tartanám, hogy a kerületek száma csökkentessék. Hogy ez mikép történjék, és milyen legyen a csökkentés, ezt valami lényeges kérdésnek nem tartom, valamint abba, hogy kettéosztassék-e a Lipótváros, én bele nem elegyedem. Polónyi Géza: Helyes! Hieronymi Károly belügyminister: Ezekkel elmondván azokat, a mik az általános vitára tartoznak, (Helyeslés.) kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Polónyi Géza képviselő úr kíván félreértett szavai értelmének helyreállítása czímén szólni. Polónyi Géza: T. ház! Szavaim értelmének helyreállítása czímén, de egyúttal a t. ház szíves engedelmével csak néhány pillanatra kérek szót. Mindenekelőtt örömmel veszem a t. minister úrnak a második feltételre vonatkozólag adott teljesen megnyugtató felvilágosítását, hogy t. i. az önkormányzati hatáskör megcsorbítása nem fog bekövetkezni, a mennyiben a tanács hatásköréből átutalt ügyekben is a közgyűlés harmadik fórumnak fentartatik, ez tehát közöttünk többé válaszfalat nem képez. Marad kizárólag az életfogytiglani választás elvének kérdése, mely részünkre a törvényjavaslat harmadszori megszavazását lehetetlenné teszi, és épen ebben a pontban értett engem félre a t. minister úr. A minister úr ugyanis azt mondotta, mintha én nem fektetnék nagy súlyt arra, hogy a kerű let összes községi választói válaszszák az elöljárót, mint inkább arra, hogy maga a választás periodikus legyen. Méltóztassanak nekem megengedni, e két kérdés egymástól alig választható külön s különösen azért kértem szót, hogy köszönettel nyugtázzam a t. minister urnak két igen fontos argumentumát, melyet az én álláspontom mellett szolgáltatni kegyeskedett. A t. minister úr felhozta, hogy a periodikus választás egyik hátránya az, hogy bekövetkezik egy bizonyos stabilitás, mely a könyörületesség révén tartja fenn az arra nem alkalmas hivatalnokokat. Hát, t. minister úr, ez teljesen igaz, csakhogy eddig a stabilitás elvét a választás ellenségei hozták fel. A t. minister úr szerint a stabilitás következik be a könyörületesség révén. De a t. minister úr nekem nem fog a világtörténelemben példát mutatni, hogy az általános közvetlen választásnál gyakoroltatnék ezen pietás és kegyelet érzete és a könyörületesség. Ez a közvetett választásnál gyakoroltatik, hol a klikkekből alakúit bizottsági tagok igenis gyakorolnak néha ily méltányosságot, de ott, a hol a kerület, azaz maga a választó polgárság választ, ott a könyörületesség szava elnémul, ha a kötelességmulasztás vádjával állunk szemközt. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) S itt van, t. minister úr egy második körülmény: Teljesen egyetértek a t. minister úrral, arra nézve, hogy valóban megszégyenítő