Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
í4Í. országos ülés 1891. novembtr 4-én, uombaton. 299 módot nyújt a törvényhatóságnak arra, hogy a törvényjavaslatban felsorolt ügyeken kivül még egyéb ügyeket is a kerületi elöljáróság hatáskörébe utalhasson. És végűi, t. ház, a javaslat lényegesen kiszélesíti a kerületi elöljáróság hatáskörét közegészségi ügyekben is. Nevezetesen jövőre a közegészségügyi rendészetet a javaslat által taxatíve felsorolt esetekben a fővárosi rendőrség hatáskörének teljes mellőzésével és megszüntetésével a kerületi elöljáróságok fogják teljesíteni s ezen intézkedésből önként következik, hogy a rendőri kihágási bíráskodás ezen ügyekben kizárólag a kerületi elöljáróságot fogja illetni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez a javaslat voltakép csak keret, a melyet önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság lesz jogosítva betölteni, továbbá, hogy a javaslat csak azon korlátokat vonja meg, melyeket a közigazgatás általános érdekei szempontjából okvetlenül megvonnia kell. Ezen kereten belül a törvényhatósági intézkedési szabadság teljesen érintetlenül bagyatik meg. Minthogy a közigazgaíási bizottságnak az a meggyőződése, hogy ha ezen törvényjavaslat törvényerőre fog emelkedni, lényegessen jobbá, gyorsabbá és hozzáférhetőbbé tétetik a fő- és székváros közigazgatása, ezeknél fogva tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljukl Halljuk!) A t. belügyminister úrnak első, valóságos organieus javaslatával állunk szemben e javaslatnál, habár ez a közigazgatás nagy területén csak egy kis részt ölel is fel. Nekem jutott az a megtisztelő szerencse, hogy a tüggetlenségi és 48-as párt álláspontját ezen törvényjavaslattal szemben körvonalozzam. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban sietek köszönetem adóját leróni a mélyen t. előadó úrral szemben, a kire nézve köteles őszinteséggel konstatálnom kell, hogy a törvényjavaslat indokolásának paraphrasisát teljes szakértelműséggel és helyesen adta elő, úgy hogy a magunk részéről azon indokoláshoz, melyet a t. előadó úr volt szíves előterjeszteni, legnagyobb részben hozzá is járulok, és már előzetesen kijelentem, hogy ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot a függetlenségi és 48-as párt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni hajlandó, lényegesen közrehatottak azon indokok, a melyeket a t. előadó úr felsorolni szíves volt. A magam részéről azonban már előre is jelzem, hogy ezen általános elfogadásnak részünkről feltételei is vannak, bármennyire készségesen elismerjük is, hogy helyes és dicséretre méltó a t. belügyminister úr ré széről az az ügybuzgalom, a melylyel a főváros közigazgatásának egy olyan szervét, a mely egy — hála az égnek — letűnt szomorú korszaknak maradványa, az előljárósági intézményt, gondozása alá vette, és annak szervezését feladatául, tűzte. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a balés szélső haloldalon.) így nem lehet tanácskozni. Ha a t. minister urat nem érdekli, nem tehetek róla. Függeszszük fel az ülést. (Halljuk! Halljuk! a sgélsöbálon.) T. ház! Az úgynevezett előljárósági szervezetet rövid terminus technicussal talán úgy lehetne helyesen megjelölni, hogy a régmúlt időszakból a jelen időszakban megmaradt közigazgatási omnibus. (Derültség.) 1872. óta a törvényeket, a melyek a kerületi elöljáróságok, mint autonomikus helyi közigazgatási közegek hatáskörébe a teendőknek egész légióját utalták úgyannyira, hogy azokat egy lélegzetre felsorolni, a törvényekben mégannyira járatos embernek is merőben lehetetlenség. Úgy, hogy a t. minister úr is, mikor a törvényjavaslatot megszerkesztette s az indokolást hozzáfűzte, midőn a kerületi elöljáróságok eddigi hatáskörét vázolja, a melyhez a közigazgatási, az ipari, mezőrendőri, közegészségügyi, a szegényügyi, halászati és vízjogrendészeti ügyek tartoznak, — szükségesnek tartotta az általános cautelákon kívül »a többi törvényekben meghatározott teendők« mellé még a »stb«-it is hozzátenni. Tényleg úgy áll a dolog, hogy itt volt a fővárosnak egy szerve, a mely állott az elöljáróból, egy jegyzőből, két-három aljegyzőből, egy pár fogalmazóból és esküdtből, a kik a teendőknek olyan halmazát kellett, hogy ellássák minden qualifikáczio nélkül, még a fegyelmi joghatóságnak szabálya nélkül is, a melyeknek ellátására absolute képtelenek voltak, és csak csodálni lehet, hogy a kerületi elöljáróságok olyan mértékben tudtak megfelelni feladatuknak, mint ez eddig történt. Már most, ha látjuk azt a törvényhozási törekvést, a melyre a decentralisatio elve vezette a ministert akkor, midőn a tanácsnak hatásköréből is átutal az ezután szervezendő elöljáróságok hatáskörébe olyan teendőket, a melyek meggyőződésünk szerint a közigazgatás javítására annyiban fognak közrehatni, hogy közelebb hozzák a közigazgatási orgánumokat az élethez és ennélfogva gyökeresebbé és jobbá fogják tenni a közigazgatást: nagyon természetes, hogy a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem lehet abban a helyzetben, hogy gátat vessen S8*
