Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-225

29K. orszrtgos Ülés 1898. szeptember 27-én, szerdán. -2 a vényjavaskt tárgyalása, továbbá gr. Károlyi Gábor indítványa a képviselőház 1890. éri május 30-iki naplójának kiigazításáról, a gazdasági bizottság jelentése Mecséry Gusztáv özvegyének kegydíja tárgyában, Kis- és Nagy-Borcsán köz­ségek egyesítésére vonatkozó jelentés, továbbá a kolera-járvány idején való nemzetközi véde­lemről és az egyptomi tengeri egészségügyre vonatkozó nemzetközi egyezmény beczikkelye­zéséről szóló törvényjavaslat a hidegkút-tamási, a kőrös-belovári, a zsitvavölgyi és a szepes-béla­podolini helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentések tárgyalása. A további napirend iránt a ház annak ide­jén ttlésről-ulésre fogna intézkedni. Kötelessé­gemnek tartom egyúttal bejelenteni, hogy a szerb kereskedelmi viszonyok ideiglenes rende­zéséről szóló törvényjavaslat beczikkelyezésére vonatkozó előterjesztés tárgytalanná vált, mert a ház időközben az erre vonatkozó végleges szerződést beczäkkelyezte. Azt hiszem tehát, méltóztatnak hozzájárulni és a kereskedelmi minister úr kívánságára jel­zem, hogy ez a törvényjavaslat mint tárgytalan, a napirendről levétessék. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, áttérünk az interpellatiokra, és pedig első sorban Okolicsányi László kép­viselő úr fogja megtenni interpellatioját. (Hall­juk ! Halljuk!) Okolicsányi László: T. képviselőház! A legközelebbi nyári szünet alatt a vallás- és köz­oktatásügyi minister úr egy rendeletet bocsátott ki a néptanítók nyugdíjába beszámítható tanítói jövedelmek kiderítése körül követendő eljárás tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a rendelet­nek czélja az, hogy összegyűjtessenek mindazon adatok, a melyekből az egyes tanítók javadal­mazása megtudható, hogy azok segélyével min den egyes tanítónak nyugdíj-igénye számszerű­leg is megállapítható legyen. Az 1891: XLIII. törvényczikk 4. §-ában fel vannak sorolva a tanítónak azon jövedelmei, a melyek a nyugdíj kiszámításánál alapúi veendők, és meg van hatá­rozva az a mód, a mely szerint ezen jövedel­meket számításba kell venni. Nagyon természetes tehát, hogy a midőn a ministerelnök űr az 1891-iki törvény végrehajtására irányzott rende­letet bocsát ki, azt lehetett várni, hogy ezen rendelet ugyanazon adatoknak összegyűjtését fogja elrendelni, a melyeket az 1891-iki nyug­díj megállapításához szükségeseknek mond. Tény­leg azonban a ministeri rendeletben eltérés mu­tatkozik a törvény rendelkezéseitől, a mennyi­ben az 1891-iki törvény szerint a tanítókat meg­illető földjövedelem a tényleges jövedelmek 10 évi átlaga szerint veendő számításba; a minis­teri rendelet szerint azonban ezen földjövedelem a kataszteri becsű szerint tüntetendő ki. (Hall­juk! Halljuk!) Ugyanezen tárgyról tehát máskép rendelkezik a ministeri rendelet, mint a törvény. (Úgy van ! a baloldalon ) Azt hiszem, nem szükséges magyaráznom és bizonyítanom azt, hogy a 10 évi átlagjövedelem nem egyezik meg a kataszteri tiszta jövedelem­mel. Hogy ez két különböző dolog, azt mindenki igen jól tudja. Nem kerülte el az én figyelme­met, t. ház, hogy a minister úr ezen rendeleté­ben még nem a nyugdíjakat állapítja meg, nem is a nyugdíj megállapítására ad utasítást az illető hatóságoknak és hatósági közegeknek, hanem csak adatok összegyűjtését rendeli el. De a mikor a minister úr olyan adatot kíván a tiszta jövedelem egyik részére vonatkozólag, a melyről e törvény nem szól, és nem kívánja be azt az adatot, tudniillik a jövedelem 10 évi átlagát, mely a tör?ény szerint a jövedelem megállapításánál számításba veendő; akkor ala­posan azon aggodalom támadhat és támadt is a hazai tanítók körében, hogy nyugdíjuk nem az 1891-iki törvény rendelkezéséhez képest, nem a tiz évi átlag alapúi vételével, hanem a katasz­teri tiszta jövedelem alapúi vételével fog kiszá­míttatni. (Úgy van! a baloldalon.) Meglehet, hogy az igen t. minister úr inter­pellatiomra adandó válaszában ezen aggályokat meg fogja szüntetni és el fogja osztatni; de épen, hogy ez megtörténhessék, és hogy biztosak legyünk arra nézve, vájjon a minister úr az 1891. évi nyugdíjtörvényt szem előtt tartja-e, és annak rendelkezése szerint fog-e eljárni, kénytelen vagyok interpellatiot intézni hozzá, melynek szö­vege a következő. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz. A vallás- és közoktatásügyi minister úr 1893. évi 29.751 szám alatt a néptanítók nyug­díjába beszámítható tisztán tanító javadalmak kiderítése körül követendő eljárás tárgyában rendeletet bocsátott ki, melynek azon intézkedése, hogy a tanítói javadalmak megállapításánál a földjövedelem a kataszteri becsű szerint tünte­tendő ki, ellenkezik az 1891-ik évi XLIII. t.-cz. 4. §-a é) pontjának azon rendelkezésével, mely szerint a földilletmény jövedelmei a tényleges jövedelem tiz évi átlaga szerint veendők számí­tásba. Tekintettel arra, hogy az említett rendelet­nek idézett intézkedése a hazai tanítóknak tör­vényben biztosított nyugdíjigényeit sérelemmel fenyegeti s ez által alapos aggodalmakra szol­gáltatott okot, kérdem a t. vallás- és közokta­tásügyi minister úrtól : 1. Mi indította a minister urat arra, hogy a tanítói javadalmak kiderítésénél nem a törvény­ben előirt 10 évi földjövedelem átlagának, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom