Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
"'ÁB. országos ülés 1898. október 10-én, kedden. 187 a t. hánat, ne méltóztassék a borossebesi nyilatkozatra vonatkozó kérvény felett ejtendő szavazás által az én javaslatomnak sorsát is eldöntöttnek tekinteni, (Helyeslés.) hanem azt a kőszegi válaszra vonatkozó kérvény elintézése utánig függőben tartani (Helyeslés.) és ebből folyólag beleegyezni abba, hogy én zárszóvá] csak akkor éljek, a, mikor a kőszegi kérvény is le lesz tárgyalva. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy gr. Apponyi Albert képviselő úr ne most tartsa meg zárbeszédét, és hogy daczára annak, hogy a borossebesi királyi válaszra vonatkozó kérvény tárgyában a t. ház határozni fog, gr. Appouyi Albert képviselő úr felirati javaslatának sorsa ezzel ne döntessék el, hanem az függőben tartassák és a zárszó joga gr. Apponyi Albert képviselő urat a kőszegi királyi válaszra vonatkozó kérvénynél illesse meg ? (Általános helyeslés.) A t. ház ebben megállapodván, még egy kérdést kell eldöntenünk. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök úr t. i. beszédében a választ szorosan véve megadta arra az interpellatiora is, a melyet Szalay Imre képviselő úr tett. A kérdés tehát az: méltóztatik-e hozzájárulni a t. ház ahhoz, hogy Szalay Imre képviselő úr is, élve a nyilatkozat jogával, most szóljon s azután történjék a szavazás ? (Felkiáltások : Halljuk! Halljuk! Ma! Holnap!) Méltóztassanak megengedni, de a többség határozottan kívánja, hogy ma. Tehát Szalay Imre képviselő úr fog szólni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: T. képviselőház! Habár az idő előhaladottságánál fogva azt hiszem, volna jogom kérni, hogy a t. ház legyen szíves megengedni, hogy feleletemet a t. ministerelnök úrnak holnap mondjam el, de miután ennek némi tekintetben talán az a színezete is lehetne, hogy a t. ministerelnök úr oly nyilatkozatokat tett, melyeket hallgatással vagyok kénytelen mellőzni, ennélfogva szívesen megteszem azt is, hogy ma beszéljek; kérem azonban a t. házat, hogy ha kissé hosszasabban szólanék is, türelemmel hallgasson meg. (Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Holnap! Jobbról: Halljuk! Halljuk ! Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni s a szónokot meghallgatni, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: T. ház! A t. ministerelnök úr úgy tüntette fel válaszában a dolgot, mintha ő Felsége már előre tudta volna, hogy én fogok interpelállni és azért az ámító és félrevezető jelzővel illetett. (Úgy van! a szélsőhalmi. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj.) Justh Gyula: Ha azt akarják, hogy tanácskozzunk, akkor hallgassanak ! (Ügy van! a szélsőbalon.) Szalay Imre: Hogy a t ministerelnök úr nyilatkozatai reám minő benyomást tettek, azt egy adomával akarom illustrálni. Több nemzetiségi legény összebeszélt egy faluban, hogy a magyar legényeket meg fogják verni. Jöttek is nagy zajjal, az oroszlánbömböléshez hasonló lármával, azonban a magyar legények erősebbek lévén, szétverték a nemzetiségi gyülekezetet. A küzdtéren csak egyetlenegy ember maradt, aki megbotolván, elesett és azt mondta: »Lasst nur mir Ruh', ich bin ka' Mensch, nur a Schwab.« (Derültség a szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr is így tett: azt mondta, hogy ámítók vagyunk s mikor e/ért kérdőre vonjuk, azt mondja: Ich bin nur ein Schwab. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj és mozgás.) Szalay Imre: Bocsánatot kérek, c\z én torkom nem oly erős, hogy én e zajt túlkiáltsam. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr az én nemzetgazdasági nézeteimet is mintegy pellengérre állította és gúnynyal illette. Ha a ministerelnök úrnak szüksége lesz rá, hát kitanítom, hogy az olasz borok kérdésében nekem van-e igazam, vagy nekil (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A t. ministerelnök úr megfeledkezik arról, hogy Magyarországnak 17 millió lakosa van, és hogy annak a néhány osztrák tartománynak pedig másfél millió. Ha tehát valami másfél millió lakos érdekeit nem sérti, ez még nem bizonyítja azt, hogy az a nagy ausztriai birodalomnak nem használt. (Úgy van! bal felöl.) Használt pedig a következő okoknál fogva. Először Magyarországból szokták a bort venni Austria részére. Miután Magyarországon a filloxera miatt tönkrement a bortermelés, ennek az lett a következménye, hogy az ausztriai borkereskedők, hogy elláthassák magukat borkészlettel, miután Magyarországon felszökkent a bor ára, új piaczot kerestek, a hol olcsón szerezhetik be a bort. Ezért csinálták meg az olasz vámszerződést a borra nézve. Ebből láthatja tehát a t. ministerelnök úr, én nem ámítottam, midőn azt mondtam, hogy ez is Ausztria javára történt. A malomiparra is azt mondta, hogy ámítás. A malomipart és annak kárát, hogy romániai gabona behozatott ide, nem is én említettem fel először e képviselőházban, hanem, gondolom, Bessenyei t. képviselőtársam hozta azt szóba. Ámde a mikor ezt arról az oldalról említették fel, ez nem volt ámítás, (Derültség a szélsőbalon.) de a mikor erről az oldalról mondom ezt, akkor ámítás. (Tetszés a szélsőbalon.) 24*
