Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-225

225. orsjcftgos ülés 1898. szeptember 27-én, szerdítn. íl mert az eddigi eredménynek és valószínű jövedelemnek megfeleló'leg teljes két g millió forint kerek összeggel emelhettük a vámbevételeket, úgy, hogy nettóban 632,000 frt az a többlet, a melylyel a közösügyi kiadásokhoz a jövő évben járulunk. A közösügyi kiadásokra nézve, melyekre vonatkozólag többször fel említtetett, hogy. azok részletesen indokoltassanak, annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az azokat részletesen és indokoltan feltüntető előterjesztések, nemkülönben az időközben tartott deiegationális üléseknek határozatai a t. ház tagjai közt már kiosztattak, s így legalább ezúttal e közösügyi kiadások többletének indokolásától eltekinthetek. Á valószínű szükségletnek megfelelőleg 16.700 frttal emeltem a nyugdíj-kiadásokat. E nyugdíjakra nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy további s állandó emelkedésre elő kell készülve lennünk. Két tényező okozza a nyugdíjak emelkedését. Az első tényező az, hogy fiatal tisztikarunk lévén, mely úgyszólván csak 1867-ban szerveztetett. nagyon természetes, hogy a nyugdíjkiadások az első időben nem érvényesültek annyira, mint érvényesülnek akkor, hogy ha normális viszonyok állnak he a tisztikar alkalmazásában. A nyugdíjak azon többlete, mely ez által okoztatott, azt hiszem, már elérte legmagasabb fokát, és e ezímen, hogy tisztikarunk fiatal, további nyugdíjemelkedésre, legalább lényeges emelkedésre, nem kell számítani. De van még egy más tényező, mely emelőleg hat a nyugdíjakra: a folytonos államosítások. Nagyon természetes dolog, hogy a mennyiben mindig újabb ós újabb hivatalokat államosítunk, a nyugdíjszükséglet mindig nagyobb lesz, és pedig mind a két ezímen. Először az által, hogy újabb hivatalokat államosítunk, másodszor azért, mert ezen hivatalok államosításának első idejében ez a szükséglet nem lesz akkora, a midőn ezen hivatalok korosabb tisztviselőkkel lesznek betöltve. Az államadósságok szükségleténél, valamint a kamatbiztosítást élvező és egyéb államosított vasutakkal átvállalt kötvények és járadékok szükségleténél együttvéve 522 ezer frtnyi többlet mutatkozik. Ezek a kiadások már a conversionális törvénynek megfelelőleg* vannak előirányozva, úgy, a mint az új ezímletek után előáll a szükséglet, azon elv szemmeltartásával, hogy az 1892-iki szükséglet főösszege változást ne szenvedjen. Nagyon természetes, hogy miután •az államosított vasutak bevont kötvényei helyett államadóssági kötvények bocsáttattak ki, az államosított vasutak kötvényei és járadékai czímén előálló szükséglet jelentékenyen apad, ellenben az államadósságok ezímen előálló szükséglet ugyananynyival növekedik. Változatlanul vettem fel ezt a szükség t. ház, úgy, a mint az az 1892-iki szükségletnek megfelel, annak daczára, hogy a conversionális nyereség fejében emittálható 72,000.000 frt arany járadék kötvényekből eddig csak 12 milliót emittáltam s legalább közelebb nincs is szándékomban ezen összegeket a még emittálható 60 millióra kibocsátani. Változatlanul vettem fel e szükségletet azért, merc először a conversionális törvényben alapelvként van lefektetve az, hogy a szükséglet ugyanaz maradjon; változatlanul vettem föl azért, mert ha ma nem szorulunk is ezen összegekre, s habár, a mint majd később, midőn a valuta-szabályozásról szólok, leszek bátor kimutatni, ezen összegnek legalább túlnyomó nagy részére a jövőben sem lesz ezen czélra szükség, mégis egyéb fontos politikai és közgazdasági igényeink kielégítése végett, ha nem is most, de később hozzányúlhatunk ezen összegekhez. Tehát ma, midőn a valuta-rendezésre szükséges összeg számszerűen mej? nem állapítható, és másrészt arra nézve sem láthatunk tisztán, hogy más czélokra miként fogjuk ezen megtakarításokat igénybe venni, nem kívántam ezt a szükségletet átmenetileg apasztani, hanem teljes összegében vettem fel, hogy ez által a legrig-orozusabb felfogás követelményeinek is eleget tegyek, (Élénk helyeslés jobb feW.) sőt azon államadósságok fejében, a melyek mint új államadósságok szerepelnek, emeltem a szükségletet, s erre vonatkozik az az 522 ezer frt. Köztudomású, t. ház, hogy bírói és árvaletéteink évről-évre szaporodnak s ezek kamatoztatása nagyobb összegeket igényel. Tudva van a t. ház előtt az is, hogy a tisza-szegedi kölcsönből az egyes vizszabályozó társulatok által igénybe vett összegek conversio útján visszatéríttetuek és az állam számlájára vitetnek át. Ezen összegek fejében a valószínűségi számítás szerint felvettem a szükségletet úgy, hogy az egész tisza-szegedi kölcsönsziikséglet, í ,600.000 frtnyi tőke kivételével, ezen költségvetésben már mint az állam számlájára átvett szerepel. Viszont azonban, daczára annak, hogy jelenleg aranyfelpénzük van és semmi biztosítékot nem tudok nyújtani arra nézve, hogy ezen aranyiéipénz nem fog-e bizonyos maradandó jelleggel bírni, semmit sem vettem fel ezen aranyfelpénzzel járó nagyobb kiadások fedezésére azért, mert azt hiszem, hogy az ezzel járó kiadások bőséges fedezetet nyernek azon 60 millió tőkének ' kamatai fejében előirányzott 2,400.000 arany forintban, a melyet az emittálható kötvények fejében vettem föl, és másrészt bőséges fedezetet találnak azon nyereségben, mely a pénzverési nyereség visszatartása folytán valutarendezési czélokra fordíttatik, s mely a jelen és vő évi költségvetésben együttesen kerek 000 frttal van előirányozva.