Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

23é, országos Illés 189S. október 9-én, hétfőn, 135 reactioról beszélünk, hiszen ez a iegmeztelenebb reactio. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ez valóságos Pálffy Móricz! Helfy Ignácz: Sőt annál is több. Ez a forradalommal való fenyegetőzés felülről, (Igás! Úgy van! ä szélső baloldalon.) mert az forradalmat jelent, mikor azt jelentetik ki a felséggel, hogy ha ez a párt kerülne többségre, a mely nem akarja magáévá tenni ezt ji közjogi alapot, akkor ez ellenkezésbe jutna magával a koronával. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Magyarországon huszonöt esztendő óta az összes politikai pártok a közjogi alap körűi alakúinak. Itt vannak önök, kik kitűzték maguknak programmúl a 67-iki közjogi alapot úgy fentartani, a mint azt önök ma kezelik, s ismételve kijelentik, hogy azt sem tágítani, sem szűkíteni nem engedik; itt van a t. nemzeti párt, mely szintén magáévá teszi, sőt mostani feliratában nagyon feldicséri a közjogi alapot, de programraját képezi az, hogy ezen kereten belül ő azt teljesen óhajtja végrehajtani, tudniillik azon részeiben is, a mely Magyarországra nézve kedvezőbb, a mely a nemzeti szellemnek és a magyar állameszmének jobban megfelel. És itt van végre a függetlenségi párt, a mely meg van győződve arról, hogy a közjogi alap rossz azon alakjában, a melyben most kezeltetik ; rossz lesz akkor is, ha némely dolgok-t javítanak rajta, azért ő azt egyszerűen hatályon kívül akarja helyezni, és ennek helyébe oly törvényt kíván alkotni, a mely teljesen megfelel a magyar állam követelményeinek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az összes pártok tehát e kérdés körűi forognak. Azt kérdem tehát, hogy ha önöknek valóban szívén fekszik az a sokszor emlegetett parlamentarismus, szabad-e akkor a koronát úgy oda állítani, mint egy pártnak határozott hívét? (Tetszés a szélső baloldalon.) És teszik ezt önök akkor, a mikor a fejedelem élén áll annak a hadseregnek, a melyre a nemzet oly végtelen sok milliót költ, csak azért, hogy ezt az államot föntartotta, és tétetik ezt a nyilatkozatot akkor, a mikor az újabb időben először vannak jelen az idegen uralkodók, mikor Európának leghatalmasabb fejedelmei, mikor hatalmas szövetségesünk jelen van, mintha csak sanctioját akarták volna egész Európának kinyerni arra, hogy az Önök programmja örökösnek jelentessék ki a korona által. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha Angliában egy kormány ilyen alkotmányellenes, a parlamentaris rendszert alapjában megtámadó nyilatkozatot tanácsolna a fejedelemnek, azt a kormányt az angol közvélemény huszonnégy óra alatt elsöpörné a politika színteréről. (Úgy van! bal felöl.) Épen most van erre Angliában egy parlamentaris példa. (Halljuk! Halljuk!) Kétséget nem szenved, — se tekintetben nem szükséges, hogy az ember a kabinet titkaiba legyen avatva, és ezt tudja — hogy Viktória királynőnek nem kellene az a programm, melyet Grladstone kitűzött, mert hiszen esetleg a birodalom integritásáról i-s lehet szó; de azért abban a perczben, a melyben a többséget, habár kicsi számban is, Grladstone elnyerte, nem habozott egy perezig sem őt a kormányra meghívni és megengedni neki, hogy programmját végrehajtsa. Miért? Mert alkotmányos fejedelemnek mindig abból kell kiindulnia, hogy az országnak minden egyes pártja becsületes meggyőződése szerint a haza javára törekszik és a fejedelem akaratát sohasem szabad szembeállítani a nemzet akaratával, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) még akkor sem, ha a fejedelem egyénileg más véleményen van, mert a nemzet akaratát, ha az a maga rendje szerint törvényes úton nyilvánul, tiszteletben kell tartani. (Helyeslés a szélső baloldalon^) Ez képezi alapját az alkotmányosságnak, a parlamentari sinusnak. (Igaz ! Ügy van! bal felől.) A ki ezt támadja meg, annak nincs joga velünk szemben hangoztatni az alkotmányosságot és a parlamentarismust. (Ügy van! a szélsőbal felöl) Elhangzott azonban Kőszegen egy másik válasz is, mely a maga nemében szintén megdöbbentő; de erre kiterjeszkedni nem akarok. Lesznek nálam competensebb képviselők, a kik e kérdéssel specialiter foglalkozni fognak, csak annyit jegyzek meg, hogy az ;

gen különös fényt vet a t. kormánynak szabaclelvűségére, és különös előízt ad azon szabadelvű reformoknak, a melyeknek egy része már be is van terjesztve. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ertem azt a megdöbbentő választ, melyet ő Felsége a dunántúli zsidó hitközségeknek adott a reeeptio ügyében. (Halljuk! Halljuk!) Az a hideg, rideg, merev forma egyfelől, és az a határozott rosszalás másfelől, hogy miként fér ossza azon szabadelvűséggel, melyet, a kormány a maga zászlajára, irt, azt megérteni nem tudom. Ezzel azonban nem akarok foglalkozni. De van még egy formai kérdés, a melyre, azt hiszem, a t. kormány tartozik megnyugtató felvilágosítást adni. Ez pedig az a kérdés: hogy ki fogalmazta a borossebesi, de különösen a kőszegi választ, a mely közjoggal foglalkozik; ki a szerzője azoknak a válaszoknak ? (Halljuk ! Halljuk! a balir

és szélső baloldalon.) Őszintén megvallom, nekem, mint magyar embernek, nagy megnyugtatásomra szolgál az a tudat, hogy: magyar minister azokat nem fogalmazta. Ezt konstatálta maga a t. ministereluök úr