Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-224

284. országos ülés 1893. szeptember 25-én, hétfőn. T. ház! Kényes a kérdés nagyon, mert a király nevét, legalább nálunk, nem szokás belevonni a parlamenti vitákba, noha például Angliában, a világ egyik legalkotmányosabb államában, a királynő személye s a királyi herezegek viselt dolgai is sokszor szóba kerülnek, s megvitattatnak, s ott ez a nálunk otthonos bizonyos érzékenység fontosabb kérdésekben tekinteten kívül marad. Én azonban tartózkodni fogok a király nevének szükségtelen említésétől, minthogy megtalálom azt, a ki a király nyilatkozataiért felelős, a ministerelnök úr személyében. Ha Angliában a királyi család egy tagja, vagy maga a királynő nyilatkozik például arról a fontos törvényről, mely liome-rule néven ismeretes, akár ellene, akár mellette: mint én az angol népet és alkotmányát ismerem, a leghevesebb támadásoknak volnának kitéve, bár ott a trónon no ül, ki iránt, mint nő iránt is tisztelettel tartoznak. Én azonban ismétlem, nem viszem bele e dologba a király személyét; nekem csak a ministerelnökhöz van szavam. A kőszegi királyválasz első sorban minket, függetlenségi-párti képviselőket érdekel. Nem tudom, hogy a ministerelnök ár, ha ugyan ő sugalmazta a dolgot, annak élét ellenünk intézte-e, vagy pedig igazuk van-e ama kormánypárti lapoknak, kik szeretnék azt t. barátom, gr. Apponyi Albert nyakába sózni? De én ismerem t. barátomat, s tudom, hogy ő annak idején bizonyosan meg fog felelni, ha a dolog rá volt értve. De minthogy én s függetlenségi-párti képviselőtársaim közvetlenebbül kell, hogy magunkat találva érezzük: ennélfogva felveszem a keztyüt, s a magunk pártja érdekében bátor vagyok felszólalni. Mindenesetre sajátságos, hogy a 67-iki kiegyezést olyan nagyon védelmezik. És épen most, midőn függetlenségi-párti képviselőtársaim, még pedig a párt mindhárom árnyalata, a jubileum óta egymással folytonosan vetélkedik lojális nyilatkozataiban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sajátságos dolog, hogy akkor jön a királyi ajkakról ez a támadás mi ellenünk, kik alkotmányos jogunkkal élünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyan tisztelt ministerelnök úr, mondja csak nekem, mondhatott volna-e a király ő Felsége erősebb szavakat, ha itt nem a loyális függetlenségi párt, hanem az 1849. április 14-iki párt ülne ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én hajlandó volnék azt hinni, — s nagyon fogok örülni, ha a t. ministerelnök úr megnyugtat, — hogy ő abban a zavarában, a melyben az ő mellőztetése miatt volt ott Kőszegen, (Derültség a szélső baloldalon.) midőn a t. ministerelnök úr is ott volt a »weg mit diesen Leuten« között, s midőn ő mint ministerelnök azt a helyet, a melyet neki a király után mint elsőnek kellett volna elfoglalnia, nem foglalhatta el, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) — a hadtest-gyakorlatok miatt természetesen, — mondom, ebben a zavarában elcserélte a királyi válaszokat, és a mit Boros-Sebesen kellett volna a nemzetiségeknek mondani, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azt mondotta el a dunántúli törvényhatóságok küldötségeinek. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Egyet elért a t. ministerelnök úr, és én ezért köszönettel tartozom neki, mert szomorúan tapasztaltam az utóbbi időben, hogy pártunk tagjai között bizonyos differentiák keletkezvén, ezek eloszlatása eddig még nem sikerült. Biztosíthatom a t. ministerelnök urat, hogy azok a királyi szavak összetartásra fogják indítani ezt az ellenzéket, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) valamint a véderővitában összetartásra hívták a ház egész ellenzékét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Minket nem ijesztenek meg Bécscsel, mi nem félünk, csak mérgesebbek leszünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Szalay Imre: Én nem szándékozóin, mielőtt a t. ministerelnök úr felelne, hosszabban inmorálni, mert kinos. Végezetül még csak egyet, és ez Í.Z: (Halljuk! Halljuk!) a nemzet eltűrte a kormánytól, s legjobban a mostani kormánytól, hogy anyagi jólétét minden tekintetben aláásni iparkodtak Ausztria javára. (Mozgás jobb felől.) Nemzetgazda vagyok, majd méltóztassék megfelelni reá. A romániai gabona beeresztésével, az olasz borok beözönlésével (lgas! Úgy van! a szélső baloldalon.) a takarmánykiviteli tilalommal, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország anyagi romlását idézték elő, és ez még nem volt önöknek elég. A nemzet szemet hunyt ezekre a dolgokra, és akkor kellett önöknek a vallási békét megbolygatniuk. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Nem volt elég az anyagi romlás, kellett a szellemi romlás is, az összes felekezeteknek egymás elleni harcza. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzet eltűrte mind, de Achillesnek volt egy sebezhető helye, s önök már közel vanmk hozzá, hogy eltalálják azt az egyetlenegy helyet, a melyen ; függetlenségi törekvéseinket támadhatják meg. Ám tegyék, de akkor biztosíthatom a t. ministerelnök urat, hogy ez a nemzet életre fog ébredni, és minél magassabban áll valaki ott fenn, annál nagyobbat fog bukni. Interpellatiom különben ez (olvassa): »Interpellatio a ministerelnök úrhoz! Tekintettel arra, hogy alkotmányos fogalmak szerint a fejedelem diplomatiai nyilatkozatának megállapítására a kormánynak befolyást kell gyako-