Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

*0§. orsKág«s illés 1898.iprlllR 20-én, szombaton. 89 azok múlhatatlanul utalva vannak már csak azért is, hogy ne kellessék ezt más úton pótolni, a 400 frtos minimum elfogadására. Azt állítom, t. ház, hogy ezt a törvényjavaslatot helyesen csak akkor lehet megítélni, ha a 400 frtos minimumot egybevetve tárgyal juk és bíráljuk a fizetéshez számítandó 30forintos korpótlékkal, és épen ezen 30 frtos korpótlék megállapítására szükséges, hogy a törvényben a 300 frtos fizetési minimum állapíttassék meg. Szükséges először azért, mert az kétségtelen, hogy fixirozott tételekkel a költségszámítás könnyű, és mert másodszor ezzel elérjük azt, hogy a korpótlékok nem százalékos arányban adatván meg az eddigi fizetési alapokra, így a tanítóknak összes korpódekáikkal együtt vett fizetése egyformább lesz, míg a korpótléknak a tényleges fizetés alapján való százalékos megállapítása a tanítók fizetései közt az aránytalanságot csak növesztené. Hogy a kiadás így is óriási lesz, arról meg vagyok győződve. Ez a 400 frt minimum egy millión felüli kiadást fog képezni, s a korpótlék összege, mely újabb 400 frtot tesz, öt évről öt évre még szaporodni is fog. Utóvégre is az egész pénz kérdése, s az ily eu pénzkérdés nem taglalható különállólag, egy része ez az állampolitikának, s annak megbírálásánál figyelembe kell venni az államháztartás minden irányú szükségletét. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem, t. ház, hogy senki sem gyakorolhat jogosultabb bírálatot arra nézve, vájjon mi adható meg s mi nem az állani pénzügyeinek veszélyeztetése nélkül, mint az a kormány s kivált az a pénzügyminister, a ki gazdálkodásával lehetővé tette, hogy most, ezen proponált javadalmazást megadhatjuk, (Helyeslés jobb felöl.) Sajnálnám, ha még egyszer olyan helyzetbe kellene jutnunk, a melyben voltunk akkor, midőn a községi iskolák intézménye életbe lépett, s a midőn a tanfelügyelőnek és talán a ministernek is borsódzott a háta, valahányszor hallotta, hogy valahol ismét községi iskolát állítanak, mert ezekben az iskolákban megtörtént, hogy a tanítók megszöktek azokból, mert nem kapták meg idejében fizetésüket. ÍNe ígérjünk lehetetlent, de a mit törvényileg megállapítunk, azt fizessük meg becsületesen. Még csak egyet akarok felemlítem. Akkor, mikor ez a törvény életbe fog léptettetni, eljön az ideje annak, hogy a néptanítók fizetése a legpraecisebben összeírassék. És itt egy aggodalomnak adok kifejezést. Megtörtént ugyanis, hogy midőn a nyugdíj-igények megállapítása szempontjából a tanítók és az iskolaszéki elnökök aláírásaival az iskolafentartók kimutatásaikat benyújtottak, ezen kimutatások a valoságKÉPVH NAPLÓ. 1892 — 97. XII. KÖTET. nak a legnagyobb részben meg nem feleltek, mert mindenütt nagyobb fizetést mondtak be a valóságnál. Most pedig attól félek, hogy az ellenkező hibába esnek, t. i. a jelenleg tényleg létező tanítói fizetéseknél kisebb összegeket fognak bemondani. Szükséges tehát, hogy a törvény végrehajtói a legnagyobb rig,»rozítással járjanak el, és teljesen igénybe vegyék az öszszes alkalmazható közigazgatási közegek felügyeletét és közbenjárását. (Helyeslés.) Részemről a törvényjavaslatot azon módosítás reményében, melyet a mínister úr kilátásba helyezett, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Hévizy János! Hévizy János: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A hétfői szünet a tegnapi megállapodás szerint azért jött létre, mert a képviselő urak közííl többen akadályozna vannak az itt való megjelenésben, és így attól lehet tartani, hogy kedden is akadályozva lesznek. Óhajtandó volna tehát, hogy a törvényjavaslat felett a szavazás még ma megtörténjék. (Helyeslés.) Épen ezen szempontból indulva ki, igen röviden leszek bátor a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal felöl.) Az a körülmény, hogy erről az oldalról igen tiszteletreméltó férfiak emelték fel hatalmas szavukat a tanítók érdekében, valósággal nehézzé teszi helyzetemet, De engem is ugyanaz a czél lelkesít, a mi lelkesítette Bánó József t. képviselőtársamat, hogy t. i. ki ne maradjon azoknak sorából, a kik a nemes harczban lelkűknek meggyőződésével és ékesszólásuknak teljes ragyogtatásával vesznek a vitában részt. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Én ugyan ezen tulajdonokkal nem rendelkezem, de szerény tehetségemből a nemes czél elérését megközelíteni igyekszem, midőn most fölszólalok. Az előttem szólottak lelkesítő szavai daczára elrettentene ugyan ettől az a másik körülmény, a mit már a tegnap felszólaltak is megjegyeztek, hogy a túloldalon valami megfoghatatlan közöny uralkodik ezen ügy iránt, olyannyira, hogy a jelen pillanatig csak egyetlen egy szónok emelte fel szavait e törvényjavaslat mellett, bizonyítván ezzel annak alaposságát. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felöl.) Ámde az az egy is benne maradt. Nem volt szerencsés az előttem szólt Schréter Alfréd t. képviselő úr sem, a mennyiben ő sem volt képes azokat az aggályokat eloszlatni, a melyek fölmerültek ezen oldalról a törvényjavaslattal szemben. Az a kijelentése azonban nem áll, hogy a magyar tanítói kar egy részét, különösen azon a vidéken, a hol szegényebb nép lakik, ez a törvényjavaslat Krőzussá teszi, mert én még nem láttam háromszáz forintos fizetésű Krözust; 12