Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

6g SOS. Bfsüásros ülés 1893. április 88 án, pántokon. ezáját köti, ez majdnem azt a benyomást teszi, mintha mindenáron szabadulni akarna tárezájától. Méltóztassék egy ennél sokkal nagyobb fontosságú, nagy kulturáliB kérdéshez, mely kiváló egyéniségéhez és állásához méltó lesz, kötni tárezáját, mert higyje el a t. minister ár, hogyha Magyarország kultuszministere ebben a kérdésben akár győz, akár bukik, ez mindig deprimáló hatást fogna gyakorolni a közvéle menyre, valamint reá nézve is, ellenben, ha egy nagy, elvi kulturális kérdésben akár győz, akár bukik, ez mindkét esetben csak fölemelő lehet, s államférfiúi reputatioját nem kisebbítheti és nem csorbíthatja, sőt az az erkölcsi bátorság, ha megváltoztatná németét ezen magában véve elvileg nem nagyfontosságú, de gyakorlatilag horderejében messzeható kérdésben, inkább csak emelni fogná irányában azt a tiszteletet, mely lyel eddig irányában a nemzeti közvélemény viseltetett. (Élénk helyeslés bal felöl.) De akkor, t. ház, midőn én a néptanítók anyagi helyzete javításának követelményét állítom fel, ezt nem mint magában álló önczélt, hanem mint egy nevezetes eszközt tekintem ama magasabb czélra, melynek elérésére szakadatlanul és következetesen törekednünk kell, t. i. azon magasabb czélra, hogy állami függetlenségünket, nemzeti létünket, államunknak, mint magyar nemzeti államnak fenmaradását minden körülmények közt és az időknek minden viszontagságaival szemben biztosítsuk. (Helyeslés és tttszés bal felől.) Ezt pedig, t. ház, tisztán csak a nemzeti egység által és ennek alapján érhetjük el, amely ismét a nermeti egységes kultúrának és népnevelésnek, tehát a népiskola nemzeti jellegének lehet csak eredménye (Igaz! Ügy van! bal felöl.) És hogy félre ne értessem, külön kifejezésre akarom juttatni azt, hogy midőn én e nemzeti egység megalkotásának szükségét hangsúlyozom, ez alatt nem értem a hazánk területetén lakó különböző nemzetiségeknek a magyar fajba való faji és nyelvi erőszakos beolvasztását, mert e tekintetben teljesen egyetértek Bartha Miklós t. barátom azon nézetével, hogy ez sem czélra vezető nem lenne, sem ma már többé keresztül vinni sem lehetne,sem szilárd állapotokat nem terem, hanem örök belharezoknak tenuéki hazánkat, mitől pedig azt megóvni akarom és óhajtom. (Helyeslésből felöl.) Hanem azt értem, hogy ezen állami egységet (Halljuk! Halljuk!) a nemzeti nyelvnek minden állampolgár részéről, nemzetiségi különbség nélkül való elsajátítása s az által alkossuk meg, hogy egyenlő, jó, gyors és igazságos közigazgatást és igazságszolgáltatási Bzerveze tet állapítsunk meg és biztosítsunk, (Helyeslés a baloldalon.) s hogy ezáltal az összetartozandó ság, az egy hazához való tartozandóság érzületét minden állampolgárban nemzetiségi különbség nélkül meggyökereztessük és meghonosítsuk. (Helyeslés a b ihldalon.) De ekkor ezután kötelezővé kel! tenni a magyar nyelv oktatását az egész vonalon, az összes népiskolákban, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül, még pedig hatályos végrehajtással és hatályos ellenőrzéssel, hogy e nyelv valóban meg is taníttassék, mert legyen meggyőződve a t. képviselőház, ht egyszer a hazának minden honpolgára nemzetiségi különbség nélkül hazánk állami nyelvét megtanulja, azt megérteni és beszélni fogja nemcsak az állami nyelvet fogja érteni és beszélni, hanem megfogja érteni a magyar nemzeti törekvéseket s lelkesedni fog azokért a nemzeti eszményekért, a melyekért lelkesedtek 1848-ban nem egymás nemzetiséghez tartozó állampolgárok; sajnos, hogy egy részük, talán épen azért, mert nemzeti egységünk útja még nem volt kellőleg kiépítve, a helyett, hogy a haza javára törekedett volna, a haza ellenségeivel tartott. Ezt, mondom, csak így fogjuk elérni, és ezen az úton csakugyan okvetlenül el fogjuk érni azt, hogy azok a különböző nemzetiségű állampolgárok mind úgy tegyenek mint az a hazafias tót, a ki nem mondja egymagában, hogy tót vagyok, hanem büszkén vallja magát magyar-tótnak; el fogjuk érni azt, hogy a szerb, román büszkén vallja magát magyar-szerbnek, magyar-románnak, s nemcsak vallja, hanem érzi is magát annak, mert érezni fogja, hogy e hazában jóléte épúgy biztosítva van, mintakármelyik magyar állampolgárjóléte; érezni fogja azt, hogy számára e hazán kívül ép úgy nincs hely, mint a magyar faj számára, hogy ő e haza területén nemcsak boldogulhat, hanem jobban boldogulhat, mint e kötelékből kiszakitva idegen hazában, és akkor teljesen meg fog szűnni a kifelé való gravitálás is. Erre kell törekednünk a népoktatás szabályozásával, ez a hazafias czél lebeg szemem előtt, mikor ma gyenge szavamat felemelni e házban bátor vagyok. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felöl.) És t. ház, ne tartsanak bennünket vissza ettől semmiféle rágalmak, semmiféle alaptalan ráfogások; mert ez az igazi nemzeti assimilalás az erőszaknak minden nyoma, minden látszata nélkül; és azért ez a nemzeti erő forrásává fog válni. És ha a nagy Németország drasticus eszközöket használ a német nemzeti nyelv, a német nemzeti érzület fejlesztésére Elszaszban és Lotharingiában és Posenben, akkor nekünk teljes jogunk van ezen, az önfentartás józan össztöne által is diktált és teljesen jogosult kulturális eszközöket igénybe venni a magyar állameszmének a terjesztésére, a magyar nemzeti állam szilárdságának biztosítására. (Élénk helyeslés balfelöl.) S az olyan állam, a mely államellenes irányzatú népnevelést saját területén saját polgáraival szem-