Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

69 §tt$. oraáyot tléi 18Sí, április *B-An, pénteken. nézve, de legszégyenletesebbnek arra a kormányra nézve, a mely a reformok eszméjével s nagy reformtörekvésekkel foglalta el az ország* kormányzásénak vezetését, 8 melylyel szemben bizonyára a magyarországi tanítói kar, — melyre a magyar kultúra felvirágoztatásának nagy feladata vár, szintén támasztott annyi várakozást, hogy nyomorúságos existentiáját legalább annyira biztosítsa, hogy a t. minister úrnak ne legyen módja, a tanítók sorsát az állami szolgákkal összeköttetésbe hozni. Mert jellemző az, a mit a t. minister űr e tekintetben mondott. A t. minister úr ugyanis azt mondotta, hogy különösnek tartom, hogy az állami szolgák existentiáját kapcsolatba hozzák a tanítók existeníiájával ; elismerem, — úgymond a minister úr, — hogy az állami szolgák fizetése 350-400 forintban van statutuálva, de e fizetések nincsenek korpótlékkal ellátva, és így a szolgák fizetése soha nem fog oda emelkedni, a hová a tanítóké a korpótlék segítségével. A t. minister úr tehát maga állít ki bizonyságot arról, hogy Magyarországon a néptanítónak sorsa az, hogy neki a mai naptól kezdve legalább 15 évig kell szolgálnia, míg eléri azt a fizetést, a melyet az állami szolgák ma élveznek, mert 300 forint fizetés mellett a tanítónak 15 évig kell szolgálnia, hogy a korpótlékkal együtt 390 forintnyi fizetést élvezzen. Megengedem, t. ház, hogy a tanító sorsa felett döntve, hasonló körülmények közt a pénzügyminister úr kötheti tárezáját ahhoz, ha a minimumot feljebb emeljük, az ecetre ebből levonja a eonsequentiát, de Magyarország kultuszministerének e kérdésben csak egyhez lehet tárezáját kötnie, és ez az, hogyha akkor, mikor minden hivatalnok fizetése javíttatott, a tanítók existentiája nem biztosíttatik. Egyedül ehhez kötheti tárezáját. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha ezt teszi akkor a minister úr Magyarország közoktatásügyi történelmébe örökre és kitörülhetetlenííl metszi be nevét, így pedig elérheti azt, hogy a 300 forinfos minimummal győz, de a magyar közvélemény előtt .örökre el fog bukni, és nem lesz a magyar közoktatás történetében siralmasabb név, mint az, melyet a t. minister úr visel, a mely különben ma még az egész magyar közvéleményben általános tisz teletnek a tárgya. T. képviselőház! Még nem hallottam egyetlen egy szónokot sem foglalkozni a törvényjavaslatnak tulajdonképen azon részével, a mely pénzügyi szempontból a legbővebb méltatást igényeli, és a mely, azt hiszem, hogy magát a t. kultuszminisíer urat is, ha csakugyan mélyebben mérlegeli pénziigvi szempontból ennek a törvényjavaslatnak sorsát, — még mindig viszszavezérelbeti ahhoz az állásponthoz, a mely ezen kérdésben a magyar közvélemény által egyedül acceptálható, ez pedig a tanítók fizetésének javítása, — mondom, ha komolyabban mérlegeli pénzügyi tekintetben e törvényjavaslat sorsát, akkor egészen más eredményekre fogja ez juttatni, mint azok, a melyekből a minister úr kiindult akkor, a mikor a fizetés javitást megtagadta. T. képviselőház! Azt mondja a t. minister úr, hogy az által, hogy a 300 frt minimum kötelezővé tétetik, az iskolafenturtó hatóságokkal szemben 5000 és néhány száz tanító helyzete javulni fog. Ez kétségtelenül bizonyítja azt, hogy ennyi tanító Magyarországon kevesebb fizetést élvez még 300 frtnál is. Azt mondja a minister úr, hogyha 400 frtra emelnék a minimumot, körülbelül 1,400.000 forinttal emelkednék a budget En azt hiszem, t. képviselőház, hogy ebben a számvetésben nincsen kevesebb tévedés, mint abban a számtudományban, a melylyel Schvarcz Gyula t. képviselőtársam glorifikálta ma az ő nagy, egyetemes tudományát; mert engedelmet kérek, t. képviselőház, azt mondja maga a minister úr, mikor a horvát tanítók fizetéséről volt szó, hogy a magyar állami és a horvát állami néptanítók existentiája között nincsen különbség, mert a magyar állami néptanítók is, a kik az állam pénztárból nyerik dotatiojukat, legalább 400 frt évi fizetést élveznek. Én ezt elhiszem, ez így van, ebből az a cöusequentia, hogy az államnak azon tanítói állomások után, a melyek állami gondviselés alatt állanak, a fizetésnek 400 frt minimumban való megállapítása esetén egyáltalában semmi külön áldozatot nem kell hoznia, tehát ez magára a budget terhére nem esik, esik azonban t. ház, az azon tanítók existentiája érdekében hozott áldozat, a kik ma még 300 frt minimumot sem élveznek. De engedelmet kérek, t. ház, mit mond ez a törvényjavaslat? Azt mondja a 9. § a, hogy a 300 frt minimumot tartozik minden iskolahatóság megadni a tanítóknak. Ha pedig ezt nem birná az iskolafentartó hatóság megadni, az esetre vizsgálat tartatik a községgel vagy hitfelekezettel szemben arra nézve, hogy képes-e anyagilag ennek a költségnek elviselésére : ha képes; akkor a törvény szerint is ennek a fizetésére köteleztetik; ha pedig nem képe?, megállapíttatik, hogy mennyit képes viselni, és mennyi marad az államnak a terhére. Úgy áll tehát a helyzet, hogy csak az esetre terheli az államkincstárt 1,400.000 forint ha magának az államnak kellene teljesen visel nie azt a költségkülönbözetet, a mely a ma statuált fizetés, és a 400 frt között számtanilag létezik. Már most, mikor tudjuk Magyarországon, hogy a kormány akkor, a midőn saját pénztárának megterhelése forog szóban szemben