Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

CO 40* • orsíágof «3és 18t*. április 28-án, pénteken. zettségük volt a görögöknek, hanem tanultak mathematikát is. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék kezébe czeruzát venni és kiszámítani, ha öt évre 400 forint fizetést adunk, tikkor öt év alatt a 300 forint és 400 forint közti differentia 500 forint, tehát ennek csak kamatja lehet az öt évenkinti esedékes 30 forintnyi korpótlek. És még akkor sincs t. képviselőtársamnak igaza, ha az a tanító Mathuzsalem koráig él, mert az a kifizetett évi 100 forint mindig pótolja a 30 forint korpótlékot.* (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk tovább!) A képviselő úr ezután más tárgyra tér át. Ezek voltak a velem szemben mondott szavai, melyeket azért olvastam fel, hogy a mennyiben tegnap nem tetszett volna ezeket figyelemmel meghallgatni, most mindenk: által megérthetők legyenek. Minő jogczímen mondotta ezt a t. képviselő ár velem szemben? Vájjon mit mondottam én? (Halljuk! Halljuk!) Ugyancsak az országgyűlési gyorsírói feljegyzések szerint szóróiszóra ezeket mondtam: »1868-ban a népoktatási törvény megalkotásakor én voltam az, ki a 400 forintos minimumot proponáltam. De a 400 forintos minimum kevesebbet tett, mint ma a 300 forintos minimum a korpótlékkal,« (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak a kommánál, vagy a pontosvesszőnél megállani, hanem kegyeskedjenek megvárni, míg a ponthoz érek ». . . és a 400 forintra jogosító módosítvännyai.<' Linder György: Ez kommá? Schvarcz Gyula: Nem, ez már a pont. (Zajos derültség a bul- és szélső baloldalon.) Ezekből méltóztatik látni, hogy ahhoz, a mit Hock János t. képviselő úr velem szemben abból kimagyarázott, ahhoz mindenek előtt az kell, hogy az ember a parlamenti szónoklatnak e

gy °^y műfaját kultiválja, mely nem azt tűzi ki maga elé feladatúi, hogy tárgyilagos érvvel szemben, korrekt alapon állítson fel tárgyilagos érvet, hanem azt, hogy mentül tündöklőbb szószban tálalja fel szellemeskedéseit, (Nagy deiüHaég bal felől.) és a hatás kedveért mentül tüzesebb rhetorikai rakétákat eregessen. (Igán! Ügy van! jobb felől) Ezekből a t. ház meggyőződhetik, hogy azokra a szellemeskedésekre, a melyeket velem szemben Hock János t. képviselő úr magának megengedett, neki semmi alapja nem volt. (Élénk helyeslés jobb felől) Elnök: Hock János képviselő úr kíván szólani! Hock JánOS: T. ház! Én inkább személyes kérdésben akarom a t. ház türelmét néhány perezre igénybe venni, mert félremagya rázott szaraim helyreigazítása czímén nem volna okom felszólalni. (Derültség bal felől.) A t. képviselő úr ugyanis nagyon jól megértette tegnapi beszédemet, s nekem ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni valóm egy szó sincsen. A t. képviselő úr maga meíímondotta, hogy én egyszerűen előadtam azt a mathematikai tévedését, hogy ő 25 évvel ezelőtt 400 forintot sokkal kevesebbnek tartott, mint ma 300 forintot. (Derültség bal felől.) Azt mondja erre a képvigelő úr, hogy én nem tettem hozzá a korpótlékot, s nem tettem hozzá azt a 400 forintos igényt, a mely a módosítás által a felekezeti tanítókra háiamlik. Ezzel szemben csak azt jelentem ki, hogy akkor, a mikor a képviselő úr azt a 300 forintos minimumot i bizottságban elfogadta, még akkor a ministeri módosításról halvány sejtelme sem volt. (Zajos derültség a bal- szélsőbalon : Felkiáltások : Most ő van benn a szószban !) Én a í. képviselő urat mindig nagy encyelopedicus tudósnak tartottam, a kinek nagy szakismeretei vannak, főleg a classicus korból, de annyit ki kell jelentenem, hogy a szakács művészetben nem valami nagy jártassággal bir. Azért én a tündöklő szószról, melyben a t. képviselő úr most benmaradt, beszelni nem akarok. (Elénk derülség a bal- és szélső baloldalon) Nem beszélek pedig egyszerűen azért, mert a dolog lényegében s állításaim igazságában engem egy szóval meg nem ingatott. Beszélt általánosságokat oly modorban, hogy én iránta való tiszteletből és lovagiasságból egy védtelen emberre nem lövöldözök. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni! Sima Ferencz képviselő urat illeti a szó. Sima Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Én U azzal kezdem beszédemet, a mivel Bánó József t. képviselőtársam kezdette, . . . . (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassanak beszélgetni, hanem a szónokot meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon) Sima Ferencz: . . . hogy mielőtt a törvényjavaslat fölött altalánosságban elmondanám véleményemet, magam is kénytelen vagyok a közoktatásügyi minister úr személyével foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert mindenki tudja, hogy ... (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, helyöket elfoglalni, a szónokot meghallgatni! (Helyeslés a s zélső baloldalon: Éljen az elnök!) Sima Ferencz: ... a mai kormánynak a közoktatásügyi minister úr egyik legrokonszenvesebb tagja nemcsak a parlament, de az egész ország előtt, őt az egész magyar közvélemény egy ideális magyar államférfiúnak, s talán az egész kormányban az egyedülinek tartja, a ki lelkének nemességével, gondolkodás módjának