Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

90?. orsságo* Més 1898* április 27-én, esIltnrtBkftn* 41 óta a tanítóság sorsa felett nyomtalanul tűnt el az idő. (Úgy van! Úgy van! hal felől,) Változtak a viszonyok, emelkedtek a közgazdasági értékek és tényezők ; a magasabb kultúra magasabb igényeket támasztott, a tanítók nevelése által beléjük neveltünk szintén magasabb szemponto kat és igényeket is. Egy szóval minden megváltozott körülöttünk, csak a régi száraz kenyér maradt a régi. (Úgy'van! Úgy van! bal felől) Már pedig véres kenyér az a tanítói kenyér, és az ő életük igazán a gyertya rendeltetéséhez hasonlít: saját életük árán terjesztenek világosságot. A tanítók a haladás és a civilisatio útjában azok a lépcsők, melyeken a nemzetnek fel kell jutnia, ha magasra akar emelkedni. Ezt a lépcsőt besáiozni hagyni nem szabad. (Helyeslés bal felől.) Mikor tanító testetdelket fárasztó munkája után bemegy a családi szentélybe, ott hagyva az iskola dohos levegőjét, az a tanító szintén ember, s ha látja, hogy családja, gyermekei éheznek, rongyosan járkálnak, feltámad benne az elkeseredés, a csalódás érzete, hogy a világon mindenkire van az államhatalomnak gondja, a képviselői fizetéstől kezdve emeltek minden fizetést, csak a tanítókét nem. (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélső baloldalon.) Mások a társadalmi igények, mint voltak ezelőtt 25 évvel. Ki kívánhatja a mai érdekvilágban, mikor minden embert az anyagi szem pontok és a megélhetés gondjai vezetnek pályaválasztásának kérdésében, hogy egy ember kitegye családját a nélkülözésnek, s puszta idealismusért oly életpályát válaszszon, a melyen sorsa, nyomor és nélkülözés? (Úgy van! a balés szélsőbalon.) Szép ígéretekkel, szép szavakkal a fül jóllakik, de a gyomor éhesen marad. Jól mondta Kovács Albert t. képviselőtársam, a gyomor nagy törvény, s a gyomrot ki kell elégíteni, mert ha nem elégítjük ki, sem szép szónoki beszéd, sem határozati javaslat, sem módosítás nem segít. (Úgy van ! Úgy van! Derültség a balés szélsőbalon.) Azt hiszem, ha Szilágyi minister úr csinálta volna e javaslatot, tudta volna, hogy 300 forint fizetésből egy egész éven át jóllakni nem lehet. (Hosszantartó zajos derültség.) Valóban elmondhatják a tanítók Erasmussal: Vájjon ki adná a fejét a tanítás nehéz mesterségére, míg kenyerét más úton is megszerezheti? (Úgy van bal felől.) Hogy kívánhatjuk mi attól a tanítótól, hogy hatni tudjon az iskolában, hogy a nemzeti kultúrának apostola legyen, mikor lépten nyomon anyagi gondokkal, nélkülözéssel kell küzdenie? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A tanítónak egyénisége sokkal jobban hat tanítványaira, mint előadása. De hogy ébreszszen BÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XII. KÖTET. a gyermek fogékony lelkében reményt, világosságot az a tanító, a ki reményét vesztette? (Élénk h'lyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Engem nem győzött meg Schvarcz Gyula t. képviselőtársam, a mikor azzal érvelt, hogy ma több 300 forint, mint volt ezelőtt 25 évvel 400 forint. Csak reá nézve több, mert más a szempont, a miből azt képviselőtársam megítéli Mikor Ő 25 évvel ezelőtt 400 forint minimumot kívánt a tanítóknak, itt ült, most mikor 25 év múlva 300 forintot elégnek tart, ott ül. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az a magyarázat, a mit ehhez fűzött, hogy évenként 30 forint korpótlékkal 300 forint több, mint volt hajdan a 400, egyetlen egy számítani tudó embert sem elégíthet ki. Azt hiszem, a classicus korban nem csupán filozófiai képzettségük volt a görögöknek, hanem tanultak mathematikát is. Méltóztassék kezébe czeruzát venni és kiszámítani, ha Öt évre 400 forint fizetést adunk, akkor öí év alatt a 300 forint és 400 forint közti differentia 500 forint, tehát ennek csak kamatja lehet az öt évenkinti esedékes 30 forintnyi korpótlékkal. És még akkor sincs igaza t. képviselőtársamnak, ha tanító Mathuzsalem koráig él, mert az a kifizetett évi 100 forint mindig pótolja a 30 forint korpótlékot. Megengedem, hogy vannak vidékek, a hol a 300 forint a megélhetésre elég, de akkor azt a tanítót, hogy kényelmesen megélhessen, épen úgy, mint a katonaságot, vagy a papságot, szabályozni kell, hogy coelibátusban éljen. Mert ha annak a tanítónak gyermekei vannak, a felsővidéki szegény falvakban sem üveges tótnak nem nevelheti, sem zabföldet nem műveltethet vele, hanem városba kell adnia gyermekét, hogy képeztesse mesterségre, iparra, vagy kereskedelemre, ha már iskolában képeztetni nem tudja. A gyermeknevelés pedig felemészti azt a 300 forintos minimumot annyira, hogy magának a családapának bizony nem jut belőle. A minister úr propozitiója, hogy a 400 forintos minimumot csak azon esetben adják meg, ha az iskolafentartók kívánni fogják, azért nem elégít ki engem, mert azok az iskolafentartók kívánni fogják ezt mindazon esetben, midőn az állami felügyelet az iskolára nézve nem veszélyes, és nem fogják kívánni mindazon esetekben, midőn az állami felügyelet az iskolára nézve veszélyes. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső' baloldalon.) Nem elégít ki tehát engem az a 400 forint feltételesen; s pénzügyi viszonyainkkal szorosan számot vetve, legalább is azt kívánom, hogy az a 400 forintos minimum feltétlenül legyen kimondva. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mit Horvátország megtud adni, 400 forint fizetéssel és 50 forint korpótlékkai díjazva a tanítót, azt meg kell adnia Magyar6