Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

ISS.onxáfM Blés 1898, fogva azt elém terjeszszék, mert nem engedem meg, hogy más adjon nem magyar állampolgárnak ilyen engedélyt. Messzebb menőleg nem intézkedhettem. (Helyeslés.) A marostordai pénzügyigazgatóság nem tudom, hogy miképen járt el, de meg fogom a dolgot vizsgálni. Csak arra vagyok bátor a t. házat figyelmessé tenni, hogy mi belementünk a korcsmaügy szabályozásába, mert a mint méltóztatnak tudni, a korcsmaiigy nálunk azért nem fejlődhetett, mert annyi volt a korcsmák száma, hogy lehetetlenség volt reális üzleteknek keletkezni. Mi a politikai hatóságok, — és méltóztassék ez alatt a megyei közegeket érteni, — és a törvényhatósági közegek, szóval a helyhatóság meghallgatása mellett megállapítottuk, hány korcsma legyen a lakosság száma és a forgalom igényeihez; mérten. Itt természetesen a korcsmák eddigi nagy számának leszállításával állunk szemben, mert ha rendezni akarjuk ezen üzletet, számtalanszor elő fog fordulni, hogy egy-egy községben, egy-egy helyen a korcsmák számát felére kell redukálni. De a kérdés az, ha nem akarom magamat unnak a vádnak kitenni, hogy cssk a pénzre vagyok tekintettel. hogy az italmérés} jövedékből a 18 millió frtot beszedjem, nem fogom a korcsmaügyet szabályozni, mert a jövedelem, akárhogy buknak is a korcsmák, annál nagyobb, minél több a korcsma; de mivel épen a regálé kártalanításnak főoka ez volt, bele kellett mennie a korcsmaügy szabályozásába. Ha a t. ház az ügyek azon óriási számát ismerné, a mely e tekintetben a minigtenumíg jön, s köztem és a belügyminister ár között elintézés tárgyát képezi, mindenesetre méltóztatnék azon meggyőződést szerezni, hogy ezen viszonyok közt a legnagyobb lelkiismeretességgel és alapossággal igyekeztünk ezen kérdésekben eljárni. Én nem tudom, hogy mi történt Kosch és Schóber szászrégeni bérlők, vagy Schvarcz Márk korcsmáros ügyével) ha az illető folyamodott volna a ministeriumhoz, mindenesetre felül lett volna vizsgálva az ügye. Különben a t. képviselő árnak interpellatiojában tanúsított érdeklődése folytán megfogom vizsgáltatni, hogyan áll ez az ügy, és ha Schvarcz Márk és a többi érdekeltek ügyeit méltóztatik velem közölni, megfogom vizsgáltatni, hogy van-e joguk korcsmát nyitni, vagy nincs? Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Désy Zoltán: T. ház! A ministerelnök úr válaszának nagy része igen megnyugtatott, különben arról előre megvoltam győződve, hogy az ügyek sokaságánál fogva ezen ügyről tájékozva nem lehet. Épen azért terjesztettem elő interpellatiomat, hogy tájékozást szerezzen mamájus 17-én, gzeráfa, ^yg gának ezen ügyekről is. De a t. minister úr azt mondta, hogy ez a végzés, melyet idéztem, nem alkalmazható arra, a mit mondtam. Bátor leszek egy pár sort abból a végzésből felolvasni: (olvassa) »s miu'án továbbá a főbérlő által beadott kérvény szerint folyamodó különben is, mint a fentebb megnevezett községben 105. szám alatt fölállítani szándékolt italmérési üzlet megbízott kezelője jelentkezik stb.« A lényeg a dologban az, hogy a bérlők adtak be ilyen kérvényt, de az illetőnek tudta nélkül, hogy kijátszszák az italmérési engedély megnyerésében. Arra nézve pedig, hogy, a korcsmák száma lessállíttatott, a le posterio alapján, bátor vagyok megjegyezni, hogy méltóztatik igen jól tudni, hogy a korcsmák száma a régi gyakorlat szerint is szabályozva volt, épen azon gyakorlat szerint, a melynek értelmében a vármegyék a minísteriumnak fölvilágosítást adtak és azon községben ezen szabályzat szerint legalább két korcsmát lehetne felállítani és csak egy van felállítva. Ez az egyik. A másik az, hogy italmérési engedélyt adnak olyanoknak, a kik sohasem árultak és nem is fognak árulni, és a régi koresmárosoktól megtagadják a jogot. A harmadik, hogy az összes adatokat nem hozhattam fel iuterpellatiomban, annak oka az, hogy csak pár órát töltöttem otthon, és az illetők tömegesen jöttek hozzám, de az adatokat, nem lévén az esetre előre elkészülve, nem adhatták át. Különben a ministerelnök úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minist er: T. házi Ckak egyet kívánok még megjegyezni. (Halljuk! Halljuk

I) Én azon bérlőkkel szemben, a kik bárminemű visszaélést követnek el, a legnagyobb szigorral járok el. Különösen azok ellen, a kik a szeszt nem tíz százalékkal mérsékelt áron szolgáltatják ki bármely italíuérőnek. (Helyeslés.) így például Máramaros megyének egy járásában egy bérlőtől megvontam az engedélyt ilyen visszaélés miatt. (Helyeslés.) Nem lehet itt kímélettel eljárni; ha bárminemű visszaélés van, a szigort mindenki irányában érvényesítem. (Áltahnos helyeslés.) Ha a t. képviselő úr azt, a rnít most méltóztatott mondani, előbb mondotta volna: akkor arról a bérlőről nem úgy nyilatkoztam volna, hogy nagyon sok joga van a korcsma tartására, hanem kijelentettem volna, hogy az illető egyszerűen azt követte el, hogy mások nevében hamisan folyamodott italmérési engedélyért, azért, hogyha más ezért folyamodik, úgy tűnjék fel, mintha az neki megbízottja volna-. Ez a megbízhatatlanságnak olyan bizonyítéka, hogy az ily bérlő ellen, ha ez valónak bizonyul, mint megbízhatatlan ellen fogok eljárni, és a 60*