Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

464 <mt •*»•***» W*s 189*. Vtkjm íf-éa, mrdán. lönbség teendő a közt, vájjon valaki már tényleg befejezte-e tanulmányait, vagy nem fejezte be. A ki befejezte, az, nagyon természetesen, elfogadtatik; a kik be nem fejezték, ezekre nézve határozottan megszabja a törvény, hogy mi az eljárás. Valami határt szabni kell, és ezen határt be is kell tartatni. Hiszen ezen kereskedelmi iskolák növendékei különben is előnyben vannak a többiekkel szemben, a mennyiben egy egész évvel rövidebb ideig tartanak tanulmányaik. Ha tehát a többiektől megköveteljük, hogy végzettek legyenek, ezektől még inkább meg kell követelni. (Helyeslés jobb felöl.) S ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy az eJjárás bárhol, vagy bármikor más volt, ez csak tévedésen alapúihat; erről nekem tudomásom nincsen. Az utasítás és a törvény elég világosan szól, ehhez tartjuk magunkat, ehhez tartotta magát a 12, hadtestparancsnokság is, a midőn kénytelen volt ezeket a fiukat elutasítani. Mást nem tehetünk, s azért ismételten kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl) Elnök! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a honvédelmi minister úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi a választ. Következik a belügyminister űr válasza Remete Géza képviselő úrnak a Zalamegyében elterjedt trachoma tárgyában tett interpellatiojáia Hieronymi Károly belügyminister: T. képviselőház! Múlt év május 7-én Remete Géza országgyűlési képviselő az akkori belügy ministerhez interpellatiot intézett, melyben azt kérdezi, van-e a ministernek tudomása arról, hogy Zalamegye három járása, az alsó-lendvaiban, Csáktornyáiban és perlakiban a trachoma a lakosok közt folyton terjed, és hogy a megye összes lakóit fenyegeti, és kíván-e a minister ez ellen intézkedéseket tenni ? T. ház! Az én hibámon kívül az interpellatio megtétele és a válasz megadása között oly hosszú idő múlt el, hogy talán nem volna czélszeríí arra hosszasan kiterjeszkedni, hogy akkor az intetpellatio folytán micsoda intézkedések tétettek. Csak általánosságban vagyok bátor jelezni a következőket. igaz, hogy az alsó-lendvai és a perlaki járásban a trachoma meglehetősen el van terjedve, de a Csáktornyái járásban alig fordul elő szórványosan. Azt sem lehet állítani, hogy első fölléptétől kezdve, t, i. 1887. óta folytonosan terjedt volna, mert a kezemben levő kimutatás szerint a perlaki járásban 1890 ben még 891 trachoma esetet konstatáltak, inig ellenben 1892-ben szoknak száma csak 267 volt. Az alsó-lendvai járásban volt 1887-ben 118, 1892-ben 58 eset. A Csáktornyái járásban pedig a hol, mint említettem, csak szórványosan fordult elő, összesen 6 trachomaeset konstatáltatott. A vármegye abban a^,, vélekedésben volt, hogy czélszeríí volna a "trachomás betegeket korházakban gyógyíttatni. De méltóztatnak tudni, hogy a trachomát kórházakban gyógyítani nem lehet, először azért, mert az nem olyan betegség, mely indokolttá tenné azt, hogy az illetőt napi foglalatosságától elvonja az ember, mert azt ambulatorice is jól lehet kezelni; de a tapasztalás azt mutatja, hogy a trachoma, különösen a későbbi stádiumokban a kórházakban nehezebben gyógyul, mint a szabad levegőn, mert ez is egyike azon szembetegségeknek, melyeknek gyógyulásához elsősorban a szabad és tiszta levegőn való tartózkodás szükséges. Áttérek most arra, hogy micsoda intézkedéseket tettem. Április elején a trachoma felismerésében külön kiképzett két orvost küldtem az említett vidékre. Eddigelé a betegeket a járásorvos és a körorvos kezelték ; most kiküldetett e czélra itten külön cursuson kiképzett két orvos és remélem, hogy ezeknek kezelése alatt sikerülni fog a trachoma terjedését meggátolni ; az esetek számát csökkenteni. De előre kell jeleznem, hogy a trachoma egyike azon betegségeknek, melyek évekig tartanak, s ennélfogva rögtöni javulás alig várható. Ezekben volt szerencsém megadni a feleletet Remete képviselő úr interpellatiójára, és kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Remete képviselő úr nincs jelen és így nem nyilatkozhatik. A kérdés az, méltóztatik-e az adott választ tudomásul venni: igen, vagy nem? (Igen!) Gondolom, nem szükséges külön feltennem a kérdést, (Helyeslés) és kijelentem, hogy a t. ház a minister úr válaszát tudomásul veszi. A belügyminister úr fog válaszolni Babó Emil képviselő úrnak a tápéi választás ügyében tett interpellatiojára. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Babó Emil képviselő úr múlt év szeptember 29-én az akkori beliigyministerhez a következő interpellatiot intézte: 1, Van-e tudomása arról, miként Szeged városának rendőrkapitánya az 1892-ik évi augusztus hó 29-én, úgy látszik, Szeged város főispánjának jóváhagyásával kiadta azt a semmiféle ok és indokkal nem támogatható rendeletet, melylyel a tápéi orsz. képvi-előválas/tóknak Szeged városán keresztül leendő átvouúlhatá-