Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

»6. országos Mis 1SD8 április 26.án, szerdän. 39 tárgya, úgy ez a közigazgatási bíróság előtt az alkotmányjogok értelmében meg is támadható. Már most mit szóljak oly intézkedéshez, midőn oly országban, mint nálunk, a hol teljes béke uralkodik a munkás és egyéb társadalmi osztályok között, hol másrészről ily intézkedés sokkal nagyobb hullámokat alkalmas verni, azért mert közigazgatási bíróságunk nincsen, tehát az önkény jellege hamar ráháramlik ilyen tettekre, mit szóljunk ahhoz, midőn a liberalismus e nagy esztendejében ily 30 év óta fennálló egyletet minden alapos ok nélkííl feloszlatnak? (Tetszés a szélsőbalon.) De, t. ház, azt hiszem, hogy semmiféle kormányzati cselekedetnek nem szabad egyéni hajlamoktól és szeszélyektől függnie. A beliigyminister árnak lehetnek nemzetgazdasági nézetei a sztrájkról, a munkásmozgalomról, — mert igen jellemző, hogy azt rójja fel az egyletnek bíínííl, hogy a munkások egyre munkásmozgalmat szítanak, mintha bizony indíthatnának parkklubb alkotása vagy tőzsde-reform iránti mozgalmat is . „ . Gr. Károlyi Gábor: Ma a minister is sztrájkol innen! (Derültség.) Visontai Soma: - . • tehát mondom, lehetnek a minister árnak egyéni hajlamai, de azoknak határai a kormányzati irány-eszrcék, a fennálló törvények és az alkotmány elvei által szabatosan meg vannak jelölve. És ennél fogva, ha bizonyos intézkedések fenn is vannak tartva a kormány számára, a milyen végszükség esetében a felosztási jog, ily intézkedésnek sohasem szabad az egyéni hajlandóság és szeszély jellegét magán hordania, hanem tárgyilagos kormányzati elvek által kel! meghatározva lennie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenesetre sajnálnom kell azt, hogy ugyanakkor, a mikor más államokban a munkásosztály közjogi intézményéért, közjogi jogosítványokért való harczokkal van elfoglalva, úgyszólván feldúlja a társadalmat: nálunk, a hol békés viszonyok vannak, a ministerek esinálnak forradalmat. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Három esztendővel ezelőtt adatott be egy panasz a könyvnyomdászok és betűöntők egyesülete ellen, hogy ez az egyesület 1890-ben a szedők sztrákját saját pénzéből segélyezte volna. Már itt megjegyzem, hogy ez maga is egy nagy valótlanság, mert maga az egyesület senkit sem segélyzett, hanem van annak az egyesületnek egy osztálya, az önképző osztály, a melynek alapszabályaiban világosan ki van mondva az, hogy tagjainak, anyagi és erkölcsi, tehát anyagi érdekeit is tartozik előmozdítani. Ez az önképző osztály külön birt körülbelül 8 ezer forintnyi vagyonnal, És midőn a sztrájk két hétnél tovább húzódott el, és az illető munkások, daczára annak, hogy vissza akartak menni a munkaadókhoz, ezek által nem fogadtattak fel, ezen osztálynak választmánya és igazgatósága teljes jóhiszemmel úgy magyarázta a munkások segélyezésének intézményét, hogy miután ezeknek 14 napon túl nincs munkabérük, ennélfogva őket segélyezi. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megjegyzem azt is, hogy ez a sztrájk olyan volt, hogy sem rendőri, sem büntető bírósági beavatkozást nem okozott. Megjegyzem azt is, hogy ezen három esztendővel azelőtt, a nyomorgó munkások ezéljaira adott négyezer és néhány száz forint azóta visszatéríthetett a tagok járulékai által. Megjegyzem, 'hogy midőn ezen négyezer és néhány száz forint megszavaztatott eztn megszavazás az egyleti elnök közreműködése mellett történt, tehát egy, a nyomdászoknál köztiszteletben álló és a munkaadók által is bizonyosan respektált úr által történt, maga Falk Zsigmond lovag és királyi tanácsos egyleti elnök közreműködésével lett ez a négyezer és néhány száz forint megszavazva. Már most azt kérdezem, ha három esztendő előtt ilyen dolog megtörtént, és ha akkor bizonyos oldalról ilyesmi miatt panasz emeltetett, ha azóta teljes békesség jött létre a munkások és a munkaadók között, és azóta azok a követelések is részben honoráltattak, melyeket a munkások támasztott dí, — mert arról volt szó, hogy a minimum legalább 12 frt legyen hetenként és a nyomdákban elfoglalt szegény munkásleányok nagyobb díjazásban részesüljenek, és ha ezen sztrájk rendesen, törvényesen folyt le, s tekintetbe veszsziik, hogy a munkások s különösen a szedők, kik nem tartoznak képesített.iparhoz, kiknek tehát az ipartörvény szerint békéltető bizottságuk sincs, mely intézmény, mint méltóztatnak tudni, a sajtószabadságnak egyik folyománya_,— ily törvényes sztrájkot csinálnak: szabad-e, lehet-e egy kormányférfiűnak. egy belügyministernek három esztendőre reá ezen egyesületet feloszlatni, és akkor még arra hivatkozni, hogy ez valamely czéltudatos politikának folyománya (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mondható-eJiogy ez a minister a helyzetét kellően felfogja (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy ezen belügyminister úr azon fontos feladatoknak és az alkotmány azon megőrzésének, mely reá bízva- van, mint belügyminister megfeleld? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én ezen indokolásomat befejezem, s fentar+

om magamnak, ha majd a minister úr felelai fog, hogy további megjegyzéseimet megtegyem. Csak azt bátorkodom még megjegyezni, hogy mindenesetre igen sajnos jelenség, hogy míg más államokban a munkások bizonyos közjogosítványokért harezolnak, a szavazati, a választói