Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-219

219. országos ülés 18D3. május lS-án, szombaton. 357 ezreivel gyártják a vidéken a kereseteket, és a járásbirónak az lesz kötelessége, hogy az ily irka-firkákat visszautasítgassa, vagy pótlások végett küldje vissza; ötször, hatszor is vissza­küldheti, s ezzel elvonjuk a járásbírót a másféle komoly munkától. Ügyvéd vagyok, és nem saját érdekemben beszélek, meit hála Isten, a mennyi kell, annyi van. De a nemzet az ügyvédi kart büszkeségé­nek méltán tarthatja, és a magyar parlamentnek,' különösen az igazságügyministernek kötelessége e kar szerény megélhetését lehetővé tenni, leg-' alább akkor, a mikor a nép érdeke nem szól ellene. Különben a közelmúltban is fényes példák vannak arra nézve, hogy mily nagy tubát követ •el a törvényhozás, ha bizonyos korlátok között nem gyakorol gyámkodást a nép milliói felett. Ott van a szőlődézsmaváltsági törvény. Ha akkor kimondották volna az ügyvédi képviseleti kény­szert, a szegény emberek most nem fizetnének hiába milliókat, s az állam nem lett volna meg­károsítva. A szegény tudatlan nép oda állt a földesúr s ügyvédje elé, a ki összeszedte az adatokat és kiszámította, mily drágán adta el a földesúr borait; de a szegény ember nem foga­dott ügyvédet és nem gondoskodott ellenadatról, és a vége az lett, hogy most is egész vidékek nyögnek a szőlődézsmaváltság terhei alatt, s az állam e czímen milliókat veszít. Vagy nem lett volna czélszertíbb, a regale megváltásnál is kényszeríteni a szegény embert, hogy a kincstárral szemben is valljon ügyvédet? így aztán Zugirászok, vagy községi jegyzők, a kik úgy félnek a pénzügyigazgatóságtól, mint ördög a tömjéntől, csinálták a kérvényeket, és mentek tárgyain'. A vége aztán az lett: nesze semmi, fogd meg jól. De lett mégis egy ered­mény, a mely engem, mint lelkiismeretes embert nem elégít ki, t. i. hogy a pénzügyminister deficitje egy részét ily módon a nép megkáro­sításával megszűntetni volt képes, s nincs nagyobb ellensége az általános ügyvédi kényszernek, mint én. Tisztelem a polgárok millióinak szabad akaratát, és én is akarom, hogy megjelenhesse­nek a bíró előtt, s ott szóval panaszaikat elő­adhassák, s tárgyalhassanak, De midőn meg­engedjük, hogy ne csak ők maguk jelenhessenek meg, hanem atya fiúval, férj feleséggel, földesúr gazdatiszttel képviseltesse magát: ne engedjük meg azt is, hogy a laikus tudatlan nép írásban is beadhassa keresetét, mert ezzel csak a zug­írászatot fejlesztjük, s mig egyrészt a felek érdekei ellen cselekszünk, másrészt a bíróságok­nak a keresetek kijavítása iránti intézkedései, s a keresetek visszautasítása körül igen sok dolgot ad. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennél­fogva ajánlom a következő módosítást: »A 14. §. első sorában a »vagy« szó után tétessék »ügy­védi ellenjegyzés mellett«. Ennek .folyománya­ként a második bekezdés első sorában ezen szavak helyett: »előadása esetében«, tétessék: »előadásakor«, a harmadik bekezdés egészen mellőztessék«. Ezen módosítás összefügg a 17. §-sal, a melyiknél a következő módosítást fogom megtenni: »A második bekezdés utolsó sorának ezen mondata: »a bíró a helybe lakó felet a kereset kijavítása végett maga elé is idézheti«, kihagyandó. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Röviden nyilatkoznom kell. Igen saj­nálom, de a t. képviselő úr módosítványát nem fogadhatom el. A mi a 7. §-ra való hivatkozást illeti, ne tüntessük fel a dolgot úgy, mintha az megszorítás volna az ügyvédekkel szemben. Remete Géza: Iszonyú megszorítás! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hiszen tetemesen kedvezőbb a jelenlegi állapot­nál. A mi pedig a másikat illeti, a mai jog megengedi a feleknek azt, hogy írott keresetet nyújthassanak be; én ebben a tekintetben nem akarnék a korlátozásban tovább menni, és azt is gondolom, hogy az ügyvédek érdekét azon szempontból sem sérti, a melyet t. képviselő­társam előadott; ezért kívánom az eredeti szöve­get megtartani. Elnök: A tanácskozás be van fejezve. A kérdés az, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? Elfoga­dása esetében Remete Géza képviselő úr módo­sítványa elesik. (Igen! Nem!) Kérem azon kép­viselő urakat, a kik az eredeti szöveget elfogad­ják méltóztassanak feJállam. (Megtörténik. Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Kisebbség!) Meg­teszszük az ellenpróbát. Kérem azon képviselő urakat, kik Remete Géza képviselő úr módosít­ványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) Kisebbség, és így a 14. §. eredeti szövegeben fogadtatik el. Josipovich Géza jegyző (olvassa al5.§-t). Horváth Ádám jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Nekem a 15. §-hoz csak HZ eljárás tökéletesbítésére nézve van egy módosítványöm, és pedig a harmadik pont utolsó sorában »3egalább kivonatban« szavak után tétessék a következő intézkedés : »a kereset minden példányához«. Hogy t. i. mikor az írás­beli kereset beadatik, ha többen vannak, minden alperes már a keresettel együtt megkapja a keresethez mellékelt minden okiratnak másolatát, hogy ez által a védelem könnyebb és a tárgya­lás gyorsabb lehessen. Indokolom ezt, t. ház, még azzal is, hogy ezen intézkedésnek szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom