Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

218. orsíágos ülés 1893. májns 12-én, pénteken, 337 felmerülnek, ha valaki valamely bírói ítélet ellen semmiségi panaszszal él. De hát nézzük meg azt az országot, a hol a jogorvoslati kor­látozások, nem értékkatár-természetííek, hanem másnemííek a melyekre már a t. igazságügy­mínister úr is utalt, nézzük csak Angliát. A grófsági bíróságok, Angliában és Walesben, mert tudjuk, hogy Skót- és Irhonban más a szerve­zet, körülbelül 660.000 ítéletet hoztak, és feleb­bezéssel éltek ezek ellen, — a 70-es évekből szól a statisztika — 17 esetben; 10 esetben visszautasították a felebbezést, 7 esetben helyt adtak annak. Egyetlen egy continentalis per­rendtartás létezik, a mely az egyes bíró ítélete ellen a legtágabb revíziót megadja, ez az olasz perrendtartás ; hanem mihez kötötte ez azt ? Első sorban egy cautio letételéhez, másodsorban perveszteség esetén is az ellenfélnek nemcsak a költségei megtérítéséhez, hanem a jogorvos­lata folytán beálló minden kárának a megtérí­téséhez köti, és mik voltak az eredmények ? Es erre felhívom a t. ház figyelmét; épen ez mu­tatja, hogy nem lehet tovább menni, mint a mennyire mi mentünk. Olaszországban tudvale­vőleg négy semmítőszék működött. Az eredmény az volt, hogy a firenzeit kivéve, a mely külö­nös okoknál fogva, egyesegyedtíl volt képes a hozzá érkezett revíziókat elintézni, a többi há­romnak a restantiai 14.000 et tettek ki. Ez oly állapotot teremtett Olaszországban, hogy sehol sem nőnek a restantiak annyira az olasz bíró­ságoknál, mint épen a semmitőszékeknél. Ez mutatja azt, milyen lejtőre lépnénk, ha annak az egyetlen continentalis törvényhozásnak a példáját fogadnók el, a melyet a gyakorlat éi az élet teljesen tarthatatlannak igazolt be. A javaslat ellenében, és különösen hatás­köri szempontból, az hozatott fel, hogy a jog­egységet veszélyeztetjük, különösen az örökö­södési ügyekben. Azt hiszem, itt egy cardin.lis tévedéssel állunk szemben ; mert a t. képviselő úr a jogegységet akkép véli az országban meg­valósíthatónak, hogy minden egye? ügyet vigye­nek fel az ország legfőbb bíróságához. Nem arról lehet itt szó. Az a szerep, a mely a jog­egység szempontjából az ország legfőbb bírósá­gának jut, nem abban áll, hogy minden egyes perben állapítsa meg a követendő jogszabálynak az első bíróság által történt helyes, vagy hely­telen alkalmazását, hanem csak nagyjában álla­pítsa meg a főbb irányokat a hozzá felkerült egyes esetekre vonatkozólag, a melyek aztán a jogegységre irányadók és döntők legyenek. De megvallom, szívesen venném a felvilágosítást, nem hiszem azonban, hogy azon képviselő urak közöl, kik ezen az állásponton vannak, egyetlen egy is képes kimutatni a művelt államok jogszer­vezetéből és a rendelkezésre álló statisztikai ada­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XII. KÖTET. tokból, hogy létezett, vagy létezik oly legfőbb bíróság, mindig szóbeli alapot szem előtt tartva, mely a jogegységet oly alapon kívánja meg­védeni, a mint azt a képviselő úr kívánja, A franczia semmitőszékhez évenkint 7 — 800 sem­miségi panasz érkezik be, ezeknek hátterét száz és százezer ítélet képezi, és ezen semmiségi panaszok 60—70°/o a nem is kerííl érdemleges elbírálás alá, hanem az első stádiumban vissza­vettetik. Tudvalevő dolog, hogy Németország, mely jogorvoslati rendszerét széles alapon ren­dezte be, a járásbíróságok hatáskörébeutal ügye­ket, értékükre való tekintet nélkül, és a revíziót kizárja, és nem adja meg azt a jogegységet, a melyet mi biztosítottunk. És tudvalevő dolog, hogy a járásbírósági ügyek Németországban a jogegység szempontjából a legfőbb bíróság elé nem is kerülnek, törvényszéki ítélet alá pedig csak akkor, ha az ügy értéke 1500 márkán felül van. Ezek azok a nagy continentalis államok, a melyek a jogorvoslati rendszert a hatáskörrel összhangba hozva, kénytelenek voltak azon kor­látozásoknak egyik-másik módjához nyúlni, a melyeket mi a javaslatban szintén propositioba hoztunk. A leglényegesebb módosítás, mely beada­tott, kétségtelenül Holló Lajos t. kézviselő úr módosítása, mely nemcsak az 1., — hanem a 2., 3. és 4. §§ ra is kiterjed. Ezen módosítással szem­ben annak megjegyzésére szorítkozom, hogy miután a ház tanácskozásának tárgyát csak az 1. §. képezte, igen nehéz dolog, hogy most a ház egyúttal oly módosítást fogadjon el, mely általa nem is tárgyalt szakaszoknak, más indít­ványba hozott szakaszokkal való helyettesítését czélozza. Kemény Pál: Csak formai differentia ! Jellinek Arthur előadó: CUak formai differentia, a mennyiben a képviselő úr talán azt méltóztatik érteni, hogy az igazságügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magam részéről sem ezen indítványt, sem u módosítványok lényegét nem ajánlom a t. háznak elfogadásra. A hatáskör megvonásánál kiemeltem azon cardinalis és döntő szempontokat, a melyek a bizottsági tárgyalások alkalmával felmerültek. Az értékhatár, melyet a képviselő úr megállapít, épen kétszerese annak, a mi a javaslatban fog­laltatik; a vita folyamán az igen t. minister úr már kijelentette, hogy nem fogadhatja el ezt az alapot. De a t. képviselő úr, ha indítványát jól értettem, az ügynek az értékre való tekintet nélküli felvételét az járásbírósági hatáskörben mellőzi, mert hiszen minden ügycsoportnál kü­lön kiemeli, hogy, ha a per, vagy kereset tár­gyának értéke 1000 frtot meg nem halad. E tekintetben tehát köztünk és a t. indítványozó 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom