Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

Ili. orss!Ígr©8 üiés i»flé. ta4jns lí-én, pesteken* 385 egyik vagy másik irányban való megállapítása nemcsak a királyi törvényszékeknél szervezendő felebbezési tanácsokra lehet döntő befolyással, hanem visszahatással fog szükségszerűleg bír id a kir, ítélőtáblákra, sőt magának a kir. kúriának szervezetére is. Legyen szabad első sorban röviden jellemeznem azt a szempontot, melyet a bizottság az 1. §. megállapításánál szükségesnek vélt szem előtt tartani. Abból indult ki úgy a ministeri javaslat, mint az igazságügyi bizottság, hogy a hatáskörnek az a megvonása, a mely az 1881 : LIX. tcz. azt liiszem 13. § ában foglaltatik, kiindulási pontúi szolgáljon; hogy az ott megállapított hatáskör tekin etében csak azokat az eltéréseket fogadjuk ei és hozzuk javaslatba a t. háznak, a melyek magát a járásbírósági szervezetet lényegében messzebatóan érinteni nem fogják. Különös súlyt és gondosságot kellett arra is fordítani, hogy a hatáskörnek azon megállapítása, úgy, a mint az az idézett novellában van, lehetőleg az új törvénybe vitessék át, és hogy a hatáskörnek megállapítása és aa illetékességi szabályoknak kezelése a járásbíróságokra az új eljárás folytán se váljék nehezebbé, és különösen az eljárás életbeléptetésének idejében illetékességi és hatásköri kérdésekkel a felsőhíróságok munkaerejét túlságosan igénybe ne vegyük. De általános igazságügyi politikai szempontok is szolgáltak alapúi. E szempontok ugyanazok, melyek vezették a törvényhozást 1868-ban, vezették 1881-ben, és kell, hogy vezessék jelenleg is. A magyar törvényhozás, midőn először rendszeresen megállapította ;i járásbírősági hatáskört, három szempontot tartott szem előtt. Az egyik volt az ügynek értéke, melynek csekély volta nem engedi meg, hogy nehézkes perbeli alapok vétessenek foganatba, és nem tűri, hogy oly perjogi alakzatokkal folyjék le a per, mely az ügyvédi képviseletet kényszerítőleg vonandja maga után. A másik szempont az ügy természete, az ahhoz fűződő gazdasági socialis nézetek, melyek annak lehető gyors elintézését kívánatossá teszik. A harmadik pedig magának az ügynek természete, mely az értékre való tekintet nélkül °ly egyszerű jogi elemeket foglal magában, hogy e törvényhozás, e talán kevesebb biztosítékot nyújtó eljárás keretébe hatásköri szempontból nyugodtan beillesztheti. Ez az a három szempont, mely érvényesült 1868-ban, érvényestílt 188i-ben, és érvényesül jelenleg is. Nagyban és egészben változatlan alapon állunk, mert az 1. §. főbb intézkedései lényegileg benne foglaltatnak a novella idézett paragrafusaiban. A kiterjesztések, a melyek vonatkoznak az örökösödések és az ingatlanok iránt indított perekre, az általam jelzett szempontokban lelik okadatoltságukat. Azon tapasztalatok, melyeket tettünk, és melyeket az igen t. igazságügyminister felemlített, kényszerítőleg hatnak a törvényhozás elhatározására. Mert megengedem azt, hogy az érdekek, melyek itt egymással szemközt állnak, egyenlő méltatást és figyelembevételt igényelnek, de épen, a mint alkalmam lesz kifejteni, socialis érdekek azok, melyek a magyar törvényhozást kell, hogy arra bírják, hogy a javaslat álláspontját, és ne a Polónyi t. képviselő úrét foglalja el. És legyen szabad e tekintetben, nem követve a módosítványok sorrendjét s a t képviselő urak felszólalását — értem azon egymásutánt, melyben a módosítványok beadattak, — első sorban röviden jeleznem azon ellentétet, mely köztünk, illetőleg az igazságügyi bizottság álláspontja és Polónyi képviselő úr álláspontja között fennáll. A támadás, melyet a képviselő úr a javaslat álláspontja ellen intézett, a lehető legélesebb. Mert mivel vádolt a képviselő úr? Azzal, hogy megingatjuk ebben az országban a jogbiztonságot, az alsóbb rétegeket, az ország lakosságának széles rétegeit ellenséges indulattal töltjük el az állam intézményei iránt, a javaslat egész rendszere^ a hatáskörök megvonása a tőkének kedvez, s a munkát háttérbe szorítja. Vizsgáljuk, t. ház, egyenkint ezen szempontokat, hogy mennyiben felel meg az állítás a valóságnak s a javaslat álláspontjának. Várady Károly: Mára minister felelt! Jellinek Artnur előadó: Engedelmet kérek, mint előadó, talán reflektálhatok reá. Vagy nem ? Várady Károly: Nem lesz vége! Jellinek Arthur előadó: Azt hiszem, az ily éles támadásokkal szemben csak kötelességem szólani annyival is inkább, mert az ország jogászi közvéleményét is fel kell világosítanom az ilyen váddal szemben, hogy mi aláássuk az állam intézményei iránt való bizalmat, hogy mi egyoldalúan a tőkének kedvezünk. Hát mi az álláspontunk? Vonjuk le mindennek a consequentiáját! A t. képviselő úr étinek folytán azt kívánja, hogy örökösödési és ingatlanokra vonatkozó perekben a járásbíróság ne ítélkezzék. Miért? Mert nem látja elégségesnek azon garantiákat, melyeket a javaslat nyújt s melyeket egyáltalán nyújthat. A másik részen pedig azt mondja a munka tekintetében, hogy mi a munkát elnyomjuk, mert hiszem mi egy nem határtalan összeg erejéig iktatjuk a munkabérek iránti pereket a járásbírósági hatáskörhöz. Ha tehát az örökösödési pereket kiveendőnek tartja, mert nincs meg a garantia, a munkabéreket pedig határtalan összegig akarja beilleszteni ebbe