Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-218
818. ©rsíáges filés 1898, okkal élt, hogy képtelenség, hogy a 200 frton aluli érték a 201 frtnyi értékkel szemben más jogorvoslati forumokhoz útasíttatik. Ez az ok többet bizonyít, mint a mennyit akar; mert akárhol, a hol éitékhatár van, nem csak az örökösödési perekben, hanem bárhol előfordul nem 1 frt, hanem 50 kr. különbség is elég erre. Azt pedig a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy nem tudunk oly competentiális szétválasztást, mely egyik vagy másik részében értékhatáit nem tartalmaz. Polónyi Géza: Mi tudunk, csak s önök nem tudnak! Szilágyi Dezső igazságügymiuister: A mit a képviselő úr általános beszédében kifejtett abban is van értékhatár, és ott is ha 50 kr. különbség van, forumok elé jut az ügy. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ha tud ilyen arcnnumot a képyiselő úr, ha lehet a kisebb értékíí ügyekre olcsóbb forumot és rövidebb eljárást csinálni oly módon, hogy a nagyobb értékíí ügyekre nézve már ne olyan olcsó és hosszabb eljárás legyen, és értékhatár a hatáskörben ne szerepeljen, akkor a képviselő úrnak ez oly titka, a mit oly szorgalmasan őrizett, hogy sem itt, sem az irodalomban eddig senkivel nem közölte azt. (Derültség jobb felöl.) Ha pedig e titka abban áll, hogy nem értékek szerint, hanem az ügyek természete szerint kell az elkülönítést tenni, akkor én ezen probléma megoldását még lehetetlenebbnek tartom, mert a képviselő úr a legnagyobb éles látással sem képes előre szavakban, praecisen a hatáskört átalában megszabni. Polónyi Géza: Hiszen ez a javaslat is tele van ilyenekkel! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha a t. képviselő úr azután egy sommás competentiánál, mely tisztán az ügyek természete szerint jár el, jól megoldja a kérdést, akkor állhat elő a képviselő úr ezen pretensióval, de a míg a világon semminemű perrendtartás, és semminemű ország nem tudta ezt megoldani, akkor várjuk meg, a míg a t. képviselő úr a socialis problémákon aggódva megteszi azt a fontos megoldást, a mit eddig Európa elérni nem tudott. (Derültség jobb felöl.) A mi azt illeti, hogy a kúriához mindenféle ügyekben a jogorvoslat ne menjen, annak oka egyszerűen az, hogy, ha a kúriához utasítjuk a legapróbb ügyekben való jogorvoslatot is, akkor két dolog közül az egyik áll előttünk. Vagy illuzoriussá teszszük olyan költséggel, a melylyel nem foghatják azt igénybe venni, s ez rászedése az embereknek, vagy ha könnyea hozzáférhetővé teszszük, akkor olyan nagy számú kúriát és legfőbb bíróságot kellene állítani, a minő az egész világon nem léteznék. Akkorára május 12-én» pénteken. ggg kellene annak számát szaporítani, hogy egy legfőbb törvényszék feladataira tökéletesen alkalmatlan volna. Ezek azon okok, a melyeket felhozni bátor voltam, s ezek után azt hiszem, a t. ház egész nyugodtan elfogadhatja a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horváth Ádám jegyző." Kemény Pál! Kemény Pál: T. ház! Az igazságügyminister úr felemlítette, hogy nem lehet felvenni az ügy természete szerint az egyes eseteket, a melyek a sommás eljáráshoz tartoznak. Ezzel szemben bátor vagyok hivatkozni magára az 1. §-ra, melynek 8—10. pontjában is vannak felemlítve olyan esetek, melyekben az ügyek természetük szerint vannak megnevezve; a melyek nem érték, hanem az ügyek természete szerint utaltatnak a járásbíróságok illetékessége alá. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen rövid kitérés után engedje meg a t. ház, hogy én az igazságszolgáltatás kérdésélen két szempont által vezettetem magamat, s kritikáimat az egyes dolgok fölött két szempont befolyásolja, nevezetesen az olcsó és gyors igazságszolgáltatás létesítése. Én e tekintetben, megvallom, haladást látok e törvényjavaslatban, mert a kik talán a fővárosban, vagy városi székhelyeken ügyködnek, nem ismerik annyira a nép baját, 8 nem tudják, hogy Magyarországon rendkívül sok ága van azon jogi viszonyoknak, a melyek teljesen jogon kívüli állapotban vannak. Nevezetesen az 1. §-nak azt a rendelkezését értem, hogy a második és harmadik pont szerint a birtokperek, úgy a telekkönyvi perek, sőt bár a jogegység szempontjából rendkívül fontosnak tartom az örökösödési perekben egy legfelsőbb fórum egységes ítélkezését; az örökösödési perek is bizonyos mérvben az első bírósághoz utaltatnak. Ezen kisebb jelentőségű örökösödési ügyekre nézve csakugyan őszinte örömmel veszem, hogy azok a sommás bírósághoz vannak utalva, és elfogadom Holló Lajos képviselőtársam indítványát, mely szerint azok 1000 frt erejéig utaltassanak a járásbírósághoz. Mindazonáltal, ha a t. többség ezen 1000 frtig terjedő összeget nem fogadná el, a 2. és 3. pontban felsorolt esetben, tudniillik ott, hol az 1881 : XLIX. tcz. 6. §-a szerint a birtokbíróság hatáskörébe úgy a telekkönyvi, mind az örökösödési perek vannak utalva, nekem kérnem kellene, hogy ne tegyünk különbséget ezen perek és az adóssági perek között, és azon esetben, ha nem fogadtatnék el Holló t. képviselőtársam indítványa, kegyeskedjék a 2. és 3. pontban felsorolt eseteket 500 frt erejéig a sommás bíróság hatáskörébe utalni. E tekintetben bátor vagyok egy módosítványt benyújtani, melyet csak azon esetben kérek szavazás alá bocsátani, ha
