Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-218
118. orsKágoe fiJés 1898. májns 18-én, pénteken. ggg fenn akarom tartani, (Egy hang bal felöl: A felsőben?) nemcsak a felsőben, hanem az alsóban is, de ez a községi bíráskodás fentartását átalakítva nem zárja ki, esak az oly mérvű kiterjesztést, minőt t. képviselőtársam említett, melyet el nem fogadnék. (Élénk helyeslés.) A ki gyakorlati érzékkel bír, az elismeri, hogy ennél a községi bíráskodásnál nekünk nem kell egy elv paripáján lovagolnunk, hanem itt az a kérdés, hogy az életnek azon legapróbb ügyeit, az élet apró szükségleteit, kellő elinté zésről biztosítsuk. (Helyeslés.) Minthogy t. képviselőtársam csak úgy, egy tollvonással akarja ezt a dolgot megoldani, azaz nem megoldani, mert az nem megoldás, hanem egyszerű eltörlés lenne, — hát én kérem a t, házat, hogy ez indítványt ne fogadja el. (Helyeslés jobb felől.) Van t. képviselőtársamnak még egy másik, igen jelentékeny módosítása is, mely, — röviden akarom kifej'ezni, — azt mondja, hogy a törlések miért legyenek kötve 200 forint értékhez, miért ne lehessen 500 forintig terjedő terhek törlését is sommás perúton eszközölni'? Ezt a módositványt magában véve nem akarom visszautasítani; oly módosítvány ez, mely megérdemel bizonyos megfontolást, s ezért kérem ezen módosítványnak a jogügyi bizottsághoz való utasítását. (Helyeslés.) Nem fogadhatom el további módosítványát már azért sem, mert legtöbb járásbíróság telekkönyvi hatósággal van egybekötve. És az igazságügyi kormány által állandóan követett politika az, hogy minden járásbíróság, — természetesen kivéve a törvényszékek székhelyét, — ruháztassék fel telekkönyvi hatósággal. (Helyeslés.) Arról pedig intézkedik a törvényjavaslat, hogy a mennyiben a járásbíróságnál a telekkönyv nem volna, a bíráskodáshoz szükséges telekkönyvek hivatalból szerzendők be. A mi már most a t. képviselőtársamnak azt az indítványát illeti, hogy a sommás eljárás kikötése ne szoríttassák meg úgy, mint az a javaslatban kontemplálva van, és ne köttessék ahhoz a két feltételhez, hanem hagyassák abban a szabadabb körben, a melyben az 1881-iki, illetőleg 1868 iki törvények szerint ma mozog, nem fogadhatom el. Egyáltalában azt a nagy szabadságot, hogy szerződésileg kiköttethessék, hogy azon bíróságok járjanak el bizonyos ügyekben, melyek a törvény rendes szabálya szerint ha^áskörileg nem volnának ezen ügyek hivatott bíróságai, minden tekintetben anomáliának tartom. Már most, hogy az egyes bíró előtti eljárás ily korlátlan mértékben kiköttessék, az nem helyes, mert úgy az eljárás, mint a bíróság szerkezete annak hatásköréhez van idomítva, s így a felek önkényére bízni, hogy e hatáskörbe törvény által nem idézett ügyek tefcszésök szerint áttétessenek, nem helyes, hanem a két feltétel, a mely a javaslatban van, egészen jó, s nem látom át, hogy mi baj volna ezekben. Kulman János: Az élet meg fogja mutatni ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bocsánatot kérek, majd az életre is kiterjeszkedem. Szükséges, hogy először a causa debendi meg legyen jelölve az okiratban, másodszor, hogy mennyi a követelés összege. Ily határozott tartalommal biró okirat alapján kiköthető a rövidebb eljárás. Az ily ügyek rendszerint egyszerűebbek. T. képviselőtársain azon megjegyzésére, hogy a kisebb polgári peres ügyeknél igen nagy anomáliák lesznek, s hogy a hitelezők nem idézhetik azon apró adósokat a hitelező lak helyén lévő bíróságokhoz, hanem kénytelenek elmenni az adósok lakhelyén lévő bírósághoz. Ezen bizonyos fokig segíteni volnék hajlandó, és lesz erre mód a községi bíráskodás rendezésénél. De hogy ez feltétlen igazságtalanság volna, azt mégis bajos állítani, mert az adósra is terhes, ha a hitelező lakhelyére idéztetik, feltétlenül méltánytalan abban az esetben, midőn alaptalan a követelés, midőn a védelem talán sokkal többe kerülne, mint a mennyit az alaptalan követelés maga kitesz. A mi már most a 300 irtot illeti, a kitörlési keresetre nézve már nyilatkoztam, s így hátra marad még kettő: az örökségek és ingatlanok, hogy ne kétszáz, hanem háromszáz forint értékig képezzék a sommás eljárás tárgyát. Erre nézve, t. ház, igen, a kormány 300 frt értéket javasolt; javasolta pedig azért, mert pl, örökségeknél a bruttó értékről van szó, tehát a terhek levonása ennek az értékűek a meghatározásánál nem jön tekintetbe. Kétszáz forintra szállította le a bizottság, s a kormány ebbe belenyugodott. Miért ? Megmondom egész nyíltan. A bizottság túlnyomó többsége általában azt a tendentiat követte, hogy a sommás bíróság illetősége kiterjesztendő; egyetlenegy t. barátom állott azon az állásponton, hogy a mai illetőséget is tetemesen le akarta szállítani. Ezek a birtokperek új competentiát képeznek a járásbíróságoknál, míg a kormány elengedhetetlennek tartotta, hogy ezek az apró ingatlanokra és örökségekre vonatkozó perek minden körülmények közt egyesbíróság hatáskörébe utaltassanak, addig a határ megszabásánál bizonyos latitudeot és compromissumra való hajlandóságot mutatott, hogy annál nagyobb megnyugvással fogadtassék el. Ez az oka a 200 frtnak, s azt gondolom, t. ház, méltóztassék ezt megtartani. (Helyeslés.) Különben is egyenesen és határozottan azon 41 T
