Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-217
310 217. országos illés 1898. május 10-éa, uerd&n. hogy a felülvizsgálati eljárásban a felek az ügy előadása után fel nem szólalhatnak. Ugyan mire való lenne tehát itt az ügyvédi képviselet és kényszer ? Hiszen itt sem tárgyalás, sem kötelező ügyvédi fellebbviteli beadvány nincs. Ezen 50 frtos ügyekben, az ügyédi kötelező kényszerképviseletet behozni nem akartuk, nem fogjuk, és nincs is benne a javaslatbari. T. barátom beszédének elején azt mondta, hogy azért érinti ezen javaslat elveit, bogy az utókor lássa, hogy voltak férfiak, a kik aggodalommal tekintettek a javaslat sorsára, előre megjósolták, hogy mik lesznek annak következnie nyei, hogy »néhány év múlva a petitiók ezrei fogiák elárasztani a képviselőházat, utániakba fogják foglalni, hogy ments meg uram minket attól a sommás eljárástól ég szóbeliségtől, a melyet Szilágyi nevével örökítettünk meg,« —gondolom, ez egyik hely, a hol megdöczczent egy kissé az az objectivitás, — (Úgy van! jobb felöl.) és kérdi, hogy megérdemli-e az a reform azt a két millió forintot? Megérdemli-e, hogy ez által Magyarország igazságszolgáltatása és pénzügyei pellengérre állíttassanak? 0 és pártja, úgymond, mint komoly politikusok a javaslatot általánosságban sem fogadják el. T. ház, én is komoly politikiusnak tartom magamat, bizonyos aggodalmaim nékem is vannak, azon átalános aggodalmak, a melyek minden ilyen rendszeres, nagyobb reform keresztülvitelénél fel midiinek. Lesznek elégedetlenek, sőt többet mondok, nincs az a hatalom, az az ész, a mely képes legyen olyan perjogot megalkotni, a melybe a pervesztes fél is belenyugodnék. (Derültség a jobboldalon.) A kik a legközelebbi epochában elfog ják veszteni pereiket, mind az új rendszernek, a bizonyítékok szabad mérlegelésének, a szóbeliségnek fogják azt tulajdonítani; vissza fogják kívánni az írásbeliséget, mert azt hiszik, hogy a mellett megnyerték volna perüket. De az ilyen aggodalmak ne riaszszanak bennünket vissza attól, hogy, noha nem minden aggodalom nélkül, de azzal a komoly megfontolással, hogy le fogjuk győzni az átmeneti nehézségeket, elfogadjuk a javavaslatot, a melyhez én ezennel hozzájárulok. (Él^nk helyeslés és tetseés jobb felől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr szavai helyes értelmének helyreigazitása czéljából kíván szólani. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Figyelemmel a már egy izben tett arra a kijelentésemre, hogy a részletes vitában legalább a magam részéről nem szádékozom a t. ház szíves türelmét igénybe venni, talán jogom volna a t. házat kérui, hogy hosszasabban reflektálhassak a mondottakra, I)e ez nem szándékom: csak két állítására a t. államtitkár úrnak kívánok röviden reflektálni, a mennyiben szavaimat alaposan félreértette. Midőn én a jogegységről beszéltem, előrebocsátottam, hogy én azt nagyon jó! tudom, hogy a jogegységet, mint ideált, más államokban sem sikerült elérni, hanem legalább nem hoztak be oly institutiokat, melyekkel a jogegységtől a nemzetet eltávolítjuk. Már most az igen t. államtitkár úr, hogy engem megczáföljon, hosszú utazásra indult, elment Francziaországba, Németországba, Svájczba, mig végre Monac'öból került vissza. (Derültség a szélső baloldalon.) Kár volt az ilyen nagy fáradságért, mert azzal, a mit a t. államtitkár úr bizonyít ni akart, itthon is maradhatott volna, t. i. a bíree novellája, az 1881 : LIX. tcz. azt, a mit a t. államtitkár úr bizonyítani akart, mint praecedens úgyis bizonyítaná; nevezetesen azt, hogy létezik külföldön Németországban, Poroszországban, Svnjczban, Francziaországban, Angliában és mindenütt a világon meg nem felebbezhető elsőbírósági Ítélet. Ebben tökéletesen igaza van a t. államtitkár úrnak, nem is ezt kifogásoltam én, hiszen ez létezett az 1881 : LIX. tcz. alapján is, ezért nem kellett Monacoba menni. (Derültség a szélső baloldalonl.) Hanem a mit, én kérdezek a t. államtitkár úrtól, az két dolog. Először kérem, hogy az ö analógiáját vonja meg úgy. hogy hasonló viszonyok között álljon. Mondja meg a t. államtitkár úr, min* kiváló jogász, hogy szabad-e oly analógia általában, ha oly országokra hivatkozik, a melyekben a legrendszeresebben kodifikált családjog, magánjog és kötelmi jog áll fenn, (Tetszés a szélső baloldalon.) és a t. államtitkár úr Magyarországra akarja appliralni ez eljárást, a hol minden codificatioról egy árva betíí sincs. De nem is ez volt közöttünk eardinalis kérdés, mert az inappellabilitás és irrevisionabilitás önálló két. kérdés. Mutasson nekem a t. államtitkár ár olyan államot, a mely a codificatio mellett oly igazságszolgáltatással bír, a hol annyiféle lajtorjája és variatioja a res judicatának képzelhető, mint ezen perrendtartási javaslat szerint. Teleszky István államtitkár: Mindenütt! Polónyi Géza: De e mellett, a mikor a t. államtitkár úr nagy kegyesen azt állítja, hogy a perújítási eljárás tarthatatlan, akkor másrészről azt akarja bizonyítani, hogy ő is megcsindta. Teleszky István államtitkár: Én nem csináltam! Polónyi Géza: Hát a kisebb polgári perrendtartást? Miről szóltam én? Arról, hogy még az oly államokban is, a, hol eodificatio van, és van bírói kai', a melynek fizetése és qualificatioja is más azon az els > fórumon, mint nálunk: még ott is gondoskodás történik részint cassationalis
