Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

fljgs> 216, orsíásros Ölés 1898. májns 9-én, keiHetí; hoki területig. Már most érdekes ismerni, hogy véleményt alkothassunk magunknak, az azon időben meghallgatott felsőbíróságok véleményét, hogy mit szóltak ennek az egyes bírósági rendszernek tágításához és a hatáskör szaporításához. Nem fogom egész terjedelmében felolvasni a mostani m. kir. kúriának az akkori semrnitőszé'knek és legfőbb ítélőszéknek külön adott véleményeit, — majdnem szóról szóra megegyezik mind a kettő, — csak egy pontot olvasok fel a legfőbb ítélőszék véleményéből. (Hátijuk! olvassa): »A legfőbb ítélőszék saját tapasztalatából tudja, mily hátra vannak az egyes bíróságok a tör vénykezés terén, a mire. eléggé utal azon körülmény is, hogy az egyes bíróságok határozatai részint alakszerűség hiánya, részint a törvény helytelen alkalmazása folytán fölebbvite! utján íegtöbbnyire megváltoztattatnak vagy megsemmisíttetnek. Az egyes bírák hatáskörének kelletén tál való kiterjesztése még azon hátrányt is eredményezné, hogy elvonná az egyes bírákat a népet közvetlenül érintő kisebb polgári peres ügyek elintézésétől, vagy szellemi és politikai erők hiánya miatt felszaporítaná a fontosabb, különösen pedig a telekkönyvi ügyek elintézetlen halmazát. Nem tartja végre az egyes bírák hatáskörének kiterjesztését ez idő szerint czélszeríínek még azért sem, mert homlokegyenest ellenkezik az életbeléptetni szándékolt közvetlen szóbeli eljárás alapelveivel, melyek az egyes bírói hatáskörnek inkább megszorítását, mint kitágítását követelik*. Ugyanezt mondotta a budapesti kir. ítélőtábla és ugyanezt mondotta a semmitőszék. Ezt nem csak annak illusztrálására hoztam fel, hogy a hetvenes években mily nagymérvű aggodalom keletkezett az iránt, hogy az egyes bírósági hatáskör tágíttassék és szaporíttassék. A javaslat, t. képviselőház, nézetem szerint rendkívül messze megy el, és helytelen álláspontot foglal el. A javaslat kiterjeszti a járásbíróságnak, mint egyes bíróságnak a hatáskörét az eddigi kereten kívül a megtámadási perekre, a számadási perekre, a praejudicialis perekre, t. i. az aláírás valódiságának a kérdésében, azután a jogviszony fennállásának kérdésében, kiterjeszti a 200 forintig terjedő örökösödési perekre kiterjeszti a 200 írtig terjedő reál instantialis perekre, kiterjeszti a kereskedelmi perekre és odáig elmegy, hogy árúvédjegy és iparkihágási dolgokban kiterjeszti még kártérítési perekre, is. Már most, t. ház, a javaslat természetesen a munkabért kihagyja a sommás bíróság jótéteményéből ; az, hogy a sommás eljárás alá tartozott még az 1868: LIV. tcz. szerint is a munkabér iránti követelés határozatlan összeg erejéig, az érzéketlenül hagyja az igazságügyi kormányzatot; a munka a tőkével szemben kevés védelemben részesül. Hanem, t. ház, az állásfoglalás szempontjából döntő fontosságú lehet az egyes és a társas bírósági rendszer között való választás kérdésében az igazságszolgáltatás olcsósága, gyorsasága és alapossága. Nem tagadom, hogy az egyes bírósági rendszer az olcsóság és gyorsaság szempontjából, tehát két factor szempontjából jobban felel meg az igazságszolgáltatás érdekeinek, mint a eollegialis bíróság, de az alaposság szempontjából messzemenőleg alatta marad a eollegialis bírói rendszer követelményeinek. ÉH kiterjesztendőnek tartom a járásbíróság, mint egyes bíróság hatáskörét, hanem mily perekre? Egyáltalában szerencsétlennek tartom a javaslatnak azon elvét, hogy nem az ügyek természete, hanem az összeg szerint osztja meg az ügyeket. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez az elv, t. ház, antidemokratikus, igazságtalan, helytelen, czéltalan és egyáltalában nem felel meg. Magam részéről szívesen utalnám az egyes bíró hatáskörébe a közokiraton vagy teljes hitelt érdemlő okiraton alapuló követeléseket, vagy liquid adósságokat határozatlan összeg erejéig. Ott a, hol nagy contentiosus kérdések nincsenek, a hol a követelések fennállását valószínűvé teszi egy okirat: ott nem kell félni attól, legalább én nem félek, hogy az egyes bíró jogtudományával nem lesz képes megoldani a kérdést; de hogy odáig menjek el, hogy különösen a fórum conti actus esetében vagyis a kikötött bírósági coml'etentía esetében a bírót készpénzbeli követeléseknél a végtelenségig menő összegek erejéig felhatalmazzam a eompetentiára, tehát megengedjem az elvet, és másrészt az örökösödési pereket és a reál instantialis [pereket 200 frtig ajáráshírák hatáskörébe utaljam: azt a járásbírót és különösen aljárásbírót a ki most lett jegyzőből vagy aljegyzőből alj'árásbíró, a ki az életet a gyakorlatban, a jogot alkalmazásában soha sem látta, a ki nem bír kifejlett jogi érzékkel az iránt, hogy helyesen szolgáltassa ki az igazságot, azt a bírót, a kit még 1875-ben sem a semmitőszék, sem a legfőbb ítélőszék, sem a kir. tábla nem talált alkalmasnak qualifietiojánál fogva, hogy a pereket nyugodt lelkiismerettel rábízza, azt ily perekben ítélkezni nem engedném. Én igenis a járásbírósági hatáskörnek kitágítása mellett vagyok a világos adóssági perekben ; de nem azokban a perekben, a melyek, mint az örökösödési eljárásból származó perek, nemzedékekre megfogják változtatni. Magyarországnak jogi fejlődését. Mert hiszen majd rátérek még arra, hogy mi az, ha egy 200 frtig terjedő kérdésben az Örökjog szempontjából más lesz az igazság, mint ha egy 201 frtos örökösödési perről van szó. Majd rátérek arra, hogy mire fog ez vezetni Magyarországon, ha a reál instantialis perekben a 200 frtig terjedő birtokértékeknél