Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
280 216. országos ülés 1893. május 9-én, keddea. és sommás eljárás közötti különbség semmi egyébből nem áll, mint abból, hogy a perek bizonyos contingense nem a járásbíróságok, hanem a törvényszékek elé tartozik, és midőn a szabad bizonyítási rendszernek egyik fő- és alapkelléke, hogy az egész vonalon mindenhol érvényesüljön, mi értelme van annak, hogy ily beillesztés eszközöltessék ? Vájjon micsoda fizikai törvény az, hogy a 95% illesztessék be az 5°/o-ba, és nem az 5°/o a 95°/o-ba. (Derültség a szélsőbalon.) Ha legalább hallanék valami elfogadható indokot arra, hogy miért nem történik ez; majd talán a végén rá fogok jönni az igazi indokra, most erről nem szólok, de eddig frázisoknál egyebet nem hallottam annak igazolására, hogy miért nem léptettetik életbe a reform az egész vonalon, a törvényszékek előtt folyamatban levő rendes írásbeli eljárásnál is ? Hiszen az a sokféle perrendtartás, melyet az eddigi generatio tanult, megöli az újabb nemzedéket. Nem szólok azokról, a kik az 1836—40-es évek perrendtartásai idejében ügyvédkedtek; de szólok azokról, a kik az osztrák eljárás idejében kezdték pályájukat s folytatták azt az országbírói értekezleten s az 1868: LIV. t.-czikken, majd folytatták az 1881-iki novellán, s most folytatni fogják ezen 1893-ban keletkezett törvényen, és végül talán be fogják fejezni ügyvédi, vagy bírói pályájukat az öt év múlva behozandónäk jósolt perrendtartással. (Derültség a szélsőbalon.) No, t. ház, ha iskolát akartak felállítani, az sikerült, nemesak a bíróságok, hanem az ügyvédek számára is. Mert Magyarországon, a helyett, hogy vérré és testté válnék az igazságra való törekvés, a bíró meg az ügyvéd örökké kénytelen tanulni; az egyik törvényt még meg sem tanulta, már is el kell felejteni, hogy a másikat, a rosszabbat megtanulja. (Igazi tJgy van! Derültség a szélsőbalon.) De a partialis reformok egyik codifieationalis hátránya a jogkereső közönségre nézve épen az, hogy egy és ugyanazon eljárásban a törvényeknek egész légióját kell kikeresnie. Törvénykezési elv lévén az, hogy a törvény nem tudásával senki sem védheti magát, törvénykezési elv lévén, hogy a járásbíróságok előtt a peres eljárás egyes jogkereső felek számára megközelíthető legyen, vájjon ezen elvet nem teszi-e tönkre azon perrendtartás, mely ily komplicált stúdiumot kíván a közönségtől s megkívánja azt azon szegény paraszt embertől, a kit azon jótéteményben akar részesíteni, hogy személyesen végezhesse dolgát, hogy mikor megjelenik az aljárásbíró előtt, először is tudnia kell neki az 1868: LIV. t.-czikket, azután az 1881 : LIX. t.-czikket, azután a végrehajtási törvényt, az intő eljárást, és majd tudnia fog kelleni a végleges perrendtartást. (Derültség a szélsőbalon.) Hát, t, ház, ha ezt a törvényt csupán egyetemi tanárok számára készítették volna, még akkor is könnyen sikerülne nekem egy tárgyaláson bebizonyítanom egyik-másik egyetemi professorral szemben, hogy nem jól érti ezt a törvényt. (Derültség a szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, ez az élet számára, azon nagy közönség számára készül, (Igaz! Úgtj va •! a balés széhő baloldalon.) a mely a paragrafusok tömkelegében nem tud eligazodni, és a mely nem védelmezheti magát törvény nem tudásával. Hiszen, ha a szakértőket nézzük, van köztük olyan, a mely nem is áll másból, mint citátumokból: a mennyiben az 1881: LIX. t.-czikk 103. §-a ezt nem rendeli, a mennyiben a jelen törvény ellenkezésben nem áll az 1868 : LIV. t.-czikk 13. §-ával, s a mennyiben mindez ellenkezésben nem áll az 1881 : LX. t.-czikk 76. §-ával, (Élénk derültség a bal- és c zélsó baloldalon.) azon esetben ez és ez történik. Nos, t, ház, a ki a magyar nép számára akar törvényeket alkotni, az ugyan nem fogja így megközelíteni azt a nemes, magasztos czélt, melyet el akarunk érni ezen törvénynyel, hogy az tudniillik a jogkereső közönség egész nagy területén hozzáférhető, megérthető és könnyen alkalmazható legyen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, hogy ez a partialis reform a forumok szempontjából is mily nagymérvű összezavarásokra fog vezetni, annak megértésére csak egy példát idézek. Hát például ez a törvényjavaslat az örökösödési pereket 200 frtig, nemkülönben a reál instantialis pereket szintén 200 forintig a járásbíróság hatáskörébe utalja. Tehát minden dologbeli jog: tulajdonjog, szolgalmi jog, zálogjog stb. stb. 200 forintig a járásbíróság hatáskörébe fog tartozni. Erről még külön is megemlékezem majd most csak a forumok összezavarása szempontjából hozom fel. Már most méltóztassék megengedni, micsoda perrendtartás lesz az, — hiszen fiskálisokkal állok szemközt, — a hol például valakinek van egy obligatiója, mely 200 forintig terjed, azt be akarja kebeleztetni, folyamodik a törvényszékhez, a telekkönyvi bíróság egyes bíróság ugyan, de a törvényszékhez kell folyamodnia, ott a bekebelezést megtagadják, akkor megfelebbezi a királyi táblához, és ha ott megváltoztatják, a kariához. Tehát az alaki kérdésben, hogy vájjon ezen jog egy okmány alapján előjegyezhető, vagy bekebelezhető-e, az a fél felebbezhet esetleg egészen a kúriáig. Már most, ha az az obligatió per alá kerül: akkor beperli a járásbíróságnál, ott az csak a törvényszékig felebbezhető. A törvényszék fogja érdemlegesen eldönteni azt a pert., melyet alakilag egész a kúriáig lehet felvinni. Tehát az érdemben, vagyis magában a jog- és
