Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
278 216 ' orsnágos fllés 1893. május 9-én, keddien. ügyvédi képviseleti kérdést, és azt nézetem szerint bizonyos fokig helvesen is szabályozza. Életbelépteti a felebbezéseknél a csatlakozási rendszert, a mit a magam részéről, — már eleve is jelzem, — helyeslek. Ezek volnának nagy általános vonásokban azon elvek, a melyek, a kérdéses törvényjavaslaton végigvonulnak.. Már most én igazságos akarok lenni, és szives készséggel bevallom, — a mint különben igen természetes is, hogy egy ilyen nagy organikus javaslatban jó intézmények ne legyenek, az teljes lehetetlenség, — hogy e javaslatnak is vannak feltétlen előnyei, és pedig nagy előnyei. Ezek közé sorozom én a szóbeliségnek, közvetlenségnek, nyilvánosságnak, a bizonyítékok szabad mérlegelése rendszerének életbeléptetését úgy az első, mint a második fokon a legális bizonyítási eljárással szemben. Ilyennek tekintem én az eskübizonyítás kiküszöbölését, és a felek közreműködésének a perben való biztosítását. Ez annyira evidens, hogy tartózkodom ennek bővebb indokolásától; elég sok mondani valóm van a másik részre nézve. Csak felsorolom azon elvi kérdéseket, a melyeknél a magam részéről előnyöket látok e javaslatban, s a melyeket én üdvözlök. Helyesnek tartom a bagatell eljárás eltörlését, a törvényszéki fórumnak, mint fölebbezési fórumnak életbeléptését a járásbíróságokkal szemben; helyesnek tartom a makacsság eltörlését, a csatlakozás rendszerét, és végűt helyesnek tartom azt is, hogy az előkészítő pereljárást mellőzi, különösen az első fokon. És itt én igen t. képviselőtársammal, Horváth Lajossal nem vagyok egy véleményen, ellenben osztom a t. minister úr álláspontját. A t. minister úr engem közbeszólásomban bizonyos mértékig félreértett, a mennyiben én csak azon szempontból szólottam közbe, hogy a t. minister xír azt az álláspontot foglalja el, mintha a perelőkészítő íratok egyúttal a collegialis bíróság rendszerét föltételeznék, és csak e rendszer mellett volna értelme és helye a perelőkészítésnek az első fokon. Én azért szólottam közbe, mert ez, mint elv, nem helyes. De eltekintve attól, a mit concedálok a t. minister urnak, hogy az angol egyes bíró előtti eljárásban a eounty courts előtt nincs plaiding, de általában az egyes bíró előtt fönnáll, épúgy, mint a depberé és defens Francziaországban az egyes bíró előtt Csak azért hoztam föl azt, hogy nem helyes az az elv, hogy csak collegialis bíróság előtt lehet perelőkészítés. Ismerjük a fakultatív és kötelező perelőkészítést. Teljesen helyes volt a definitio és a distinctio a t. minister úr részéről, hogy kérdés, vájjon Horváth Lajos t. képviselőtársam a fakultatív perelőkészítést értette e, vagy sern^ mert annak jogosultsága még talán megengedhető volna, hogy azon eljárásban, mint t. képviselőtársam kifejtette, a hol egy rengeteg territóriuma a pereknek az eddigi collegialis bíróság hatásköréből az egyes bíróság hatáskörébe utaltatik, az első fokon is ezen perekben talán helyes lehetne az előkészítő pereljárás. A magam részéről e tekintetben a javaslat álláspontján állok, röviden csak annyit jegyezve meg, hogy ugyanazon indokokból, a melyeket a t. minister úr elősorolt. Én az első fokon az előkészítő eljárást helytelennek tartom, mert megölné a szóbeliséget, közvetlenséget, és rendkívül költségessé tenné az eljárást, és hozzáteszem, hogy ezen perelőkészítésnek, a mint a felebbezési és revisionalis eljárásra nézve a javaslatban tervezve van, teljesen jó eredményt jósolok és azt magam is osztom. Haladást látok a javaslatban elvi szempontból, a képviseleti rendszer kérdésében is, t. i. az ügyvédi képviselet kérdésében. Az kétségtelen, hogy e javaslat nagy mértékben fog hozzájárulni ahhoz' a zugirászkodás fejlődő ipara — jól mondja a javaslat, hogy Németországban ezt már ipartestűletté, czéhhé kellett alkotni — Magyarországon telhetőleg meg lesz akadályozva. Pedig, t. ház, az ügyvédi kötelező képviselet kérdése nem olyan közönbös dolog az állam és a jogszolgáltatás szempontjából. Nagy socialis kérdés az, midőn már fájdalommal tapasztaltuk, hogy itt a főváros köreiben is a^ ügyvédek közt a numerus clausus intézményét mint kenyérkérdést vetették fel, hozzáteszem, kevéssé számbavehető körökben; de már maga ez a jelenség aggodalomra adhat okot, különösen akkor, midőn a javaslat a pereknek rendkívül nagy mennyiségét az eddigi kötelező ügyvédi képviselet alól kivonja, tehát az ügyvédi megélhetést jövőre még problematicusabbá teszi. A javaslat igyekszik is ezt telhetőleg paralizálni, de nem mondható, hogy egészen megmenteni képes azt a jogos követelményt, melyet ahhoz fűzünk. A mellett, hogy a javaslat a sommás perekben a feleknek személyes megidézését kötelezővé teszi, vagy azon esetre, ha személyesen meg nem jelennék, csak bizonyos hozzátartozóinak engedi meg a képviselet: az, hogy a felebbezési fórumon az ügyvédi képviseletet rendeli el, hogy a felülvizsgálatnál kötelezővé teszi az ügyvédi képviseletet, mindenesetre oly jelentékeny haladás az ügyvédi kar érdekeinek és a jogszolgáltatás érdekeinek védelme szempontjából, hogy ezt legalább ebben a mértékben is örömmel kell üdvözölnünk. Itt azonban rá kell térnem egy pontra, a mit a t. minister úrnak is szíves figyelmébe kell ajánlanom: Tudniillik itt az indokolás egy hamis tételt tartalmaz. Vagy a javaslat van helytelenül szövegezve, vagy az indokolás lesz alkalmas
