Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

2Q SOS. országos P.íés 189t. Április i*>á«, sswá&a. szabad lenne erkölcstelen, nemzetellenes, hazaáruló eszméket csepegtetni a zsenge gyermekek szivébe azért, mert az állam azon iskolákat nem fizeti, ellenben azokban, a melyekben az állam őket fizeti, már nem lesz szabad: előbb utóbb az állami rend felbomlására vezetne, melynek jelei egyes nemzetiségek kebelében itt-ott már is sajnosán mutatkoznak. (Úgy van! a s/eélsö baloldalon.) Ennek tehát a legnagyobb erélylyel elejét kell venni, még pedig első sorban az iskolákban, és pedig kivétel nélkül minden iskolában. EB itt engem nem riaszt vissza azon aggodalom, hogy az állam ilyetén beavatkozása a hitfelekezetek egyikének, másikának, — mint a javaslat mondja, — melegebb részvétét apaszthatná; mert ha az állam nem czéloz egyebet, mint a jelzett irányban a felügyeleti és ellenőrzési jog gyakorlása és érvényesítése: úgy azon nemzetiségeknek ós hitfelekezeteknek, a melyek híí gyermekei a magyar hazának, az állam ezen befolyása ellen nem lesz kifogásuk. Thaly Kálmán: Provisorium esetén igen! KovátS József: Akkor hiába hozzunk bármilyen törvényt, a provisorium nem respectálja azokat. A mely nemzetiségeknek vagy vallásfelekezeteknek ellenben kifogásuk lesz, azokról tudni fogja az állam, hogy mit czéloznak, ép azért kelj, hogy velük szemben rendszabályokhoz nyúljon az állam és hatalmának egész súlyát éreztesse. (Helyeslés a ssé'SŐ baloldalon.) Azon nagy missionál fogva tehát, mely a néptanítókra általában, de különösí-n a jövőben vár, de tekintettel a megváltozott viszonyokra is, a melyeknek nyomása immár mindenütt érezhető, én a néptanítók és tanítónők évi fizetésének minimális összegét a szabad lakás és kert használatán kävííl évi 600 forintban kívánom megállapítani, a segédtanítókét 300 forintban- (Élénk helyeslés bal felöl.) Kívánom azon felül azt is, hogy nagyobb városokban drágasági pótlékkal, nagyobb családdal megáldott tanítók pedig nevelési pótlékkal láttassanak el. Még csak azon jelenségre kívánok kiterjeszkedni, hogy a t. minister úr imént mondóit beszédében a 300 forintot általánosságban, mint maximumot tüntette fel, holott a javaslatban a 300 forint minimumot kéri. Hivatkozott a t. minister úr Galiczia vidékeire is. Elhiszem, hogy azon a vidéken oly szomorú állapotok léteznek, magam is jártam ott, de méltóztassék figyelembe venni azon nagy szegénységet, hogy ott a tanítók zabkenyéren, burgonyán, tejen és túrón kivííl alig ismernek egyéb eledelt. (Mozgás a szélső baloldalon.) Felvetette a t. minister úr, mint értesültünk, a bizalmi kérdést, legalább a lapokból úgy tudjuk, hogy a pártban felTetette. Hogy mi szükség volt ezt tennie, annak pénzügyi szempontból nem volna értelme, ha mindenki meg nem volna arról győződve, hogy a t. minister úr ezzel bizonyára nem ezélzott egyebet. mint hogy ministertársainak az aranyhidat meg építse. A törvényjavaslatnak általam nem kifogásolt részleteit különben általában a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom hosszabb időre igénybe venni a t. ház becses türelmét, de olyan fontos momentumok merültek föl már is a vita keretében, különösen a t. minister úr két rendbeli kijelentése által, hogy megragadom az alkalmat, hogy legalább rövideden kifejtsem nézeteimet e törvényjavaslatot, valamint a minister űr nyilatkozatait illetőleg is. (Halljuk! Halljuk!) A t. háznak különösen túlsó oldala, versenyezve a delegatiokkal, minden költséget megszavaz, bármilyen nagy összegek legyenek is azok, melyeket hadügyi szempontból kivan b. Bauer közös hadügyminister és b. Fejérváry Géza honvédelmi minister. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most a népneveléssel, népünk általános műveltségének, értelmi és erkölcsi színvonalának emelését czélzó törvényjavaslattal van dolgunk. De én meg vagyok róla győződve, hogy b. Baaer közös hadügyminister, ha nem osztrák, hannm porosz hadügyminister volna, vagy b. Fejérváry Géza honvédelmi minister ha nem magyar, hanem porosz honvédelmi minister volna, maguk sarkaltak volna ezen törvényjavaslatot a t. közoktatásügyi minister úrnál, hogy nyújtsa be azt minél előbb, mert ezen törvényjavaslat életbeléptetésénél az általános értelmi színvonal emelésén kivííl a legnagyobb érdeke épen a katonai szempontnak van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék nekem_ mint a ház kegyes bizalmából a véderő bizottság egy igen régi tagjának megengedni, hogy miután a többi szempontok megvilágíttattak, csak rövideden utaljak arra, hogy épen honvédelmi szempontból is mekkora súlya van ezen javaslatnak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a hires stratégát, Moltket, e házban pártkülönbség nélkül mindenki, mint egész Európa, elismeri katonai géniének. Emlékezzünk vissza az ő nyilatkozataira az 1870/1-iki nagy győzelmek után, a mikor Francziaország az öreg Vilmos császár lábainál mint legyőzött hevert. Es Moltke, a győzelmek mestere, midőn neki szerencsét kívántak, mosolyogva azt felelte, hogy az ellenséget nem mi, hanem a néptanítók