Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

Siá. ortzágos illés. 1893. májas 8-&n, UttU. %f tekintve, •— az eddig is a szóbeliség alapján volt szabályozva. A részleges reform mellett a kormány javaslata és a bizottság jelentésében foglalt érvek abban foglalhatók össze, hogy a bírói szervezet könnyen megbírja azt, hogy az átalakulás minél kevesebb rázkódtatással járjon, hogy a bírói teher úgy oszoljék meg, hogy az ügymenet minél inkább biztosíttassák, hogy alkalmas legyen a teljes reform útját egyengetni. Meg kell vizsgálnunk, melyek azok az érvek, mert ha igaz, a mit Horváth Lajos t. kép viselő úr mondott, hogy chaos fog beállani, az olyan jövendölés, a melynek beteljesülése bizony szomorú eredmény volna. Én abban a véleményben vagyok, hogy, ha ma egy teljesen előkészített perrendtartási javaslatunk lenne is, akkor sem merném a hátralékokkal küzdő bíróságainkra az új perjogi átalakulás terhét róni. Ennek ered menye igazán az összeroskadás volna. Minden bíróságot és a bíróság minden tagját egyszerre nem szabad foglalkoztatni az új intézményekkel, ellenben méltóztassék megnézni, hogy minő eredménye lesz ennek a reformnak a bírósági munka teher megosztása szempontjából. A kir. kúria munkaterhe kétségtelenül kevesbíü, nem ugyan annyira, mint az eredeti kormányjavaslat akarta, mert a bizottság e tekintetben változtatásokat eszközölt, de mégis lényegesen csökkenni fog a mai munkaterhe. Az mindenesetre remélhető, hogy a rendes ügymenet a kúrián ennek következtében helyre fog állani, és ez már magában véve is nagy nyereség, mert már ideje, hogy a legfőbb bíróságnál megszűnjék az a tűrhetetlen állapot, hogy az egyéves hátralék normális állapot legyen. A kir. táblánál a munkateher körülbelül egyenlő marad a mostanival, mert most, majd a revízióval fog foglalkozni. Ez körülbelül a mai teherviselésnek felel meg. Számításokba itt nem akarok bocsátkozni, csak annyit akarok mondani, hogy a kir. táblánál a munka sem nem fog nőni, sem nem fog fogyni. Ellenben — s ez az, a mi fontos, — a törvényszékeknél kétségtelenül, nagy lesz a munkateher. Rész ben apad, amennyiben a kir. járásbíróság hatásköre tágulj De lényegesen szaporodik mert teljes szóbeliség és közvetlenség alapján felebbviteli bírósaga lesz a járásbíróságunk. Semmi kétség, hogy a törvényszékek és a járásbíróságok létszámának szaporodása elkerülhetetlenül szükséges lesz. (Helyeslés.) Most legyen szabad ehhez azt hozzátennem, hogy a mikor a minister úrnak szemére vetik, hogy a bírói szervezetet idő előtt léptette életbe, méltóztassék meggondolni, hogy ahhoz, a mi nem volt megállapítható a perjogi reform előtt, nem nyúlt A törvényszékek és járásbíróságok bírói létszáma nincs törvénybe megállapítva. Tehát ezt, a hol a perjog a bíróságnál szükséges bizonyos válKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XÍI. KÖTET, tozást eredményez, nyitva hagyta. De szaporítás nem csak a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése miatt szükséges, hanem a bűnvádi eljárás szempontjából is. Azt hiszem azt méltóztatnak annak idején elfogadni, hogy a járásbíróságok ügyei mindig a törvényszékekhez fognak menni, mint felebbezési fórumhoz. S én azt, hogy épen a felsőfokú, és nem a felsőbb bírákat kell szaporítani, igen szerencsés eredménynek tekintem. Mert Magyarországon már több rendes felsőbb bírói állást rendszeresíteni nem volna helyes, mivel aránylag több felsőbb bíró egyik nyugoti államban sincs. Merem mondani, azt is, hogy nem annyira attól félek, hogy at. pénzügy minister úr gátolná több felső bíró rendszeresítését, de azt hiszem, Magyarország szellemi tőkéje sem akkora, hogy megengedné a felsőbb bírói állások szaporítását. Előnynek tartom tehát, hogy e reform törvényszéki és járásbírósági bírák szaporodását eredményezi. Á részleges reformnak van egy más előnye is. A bűnvádi eljárás is rövid idő alatt életbe léptethető lesz, — ellenben a teljes polgári perjogi reform életbelépte mellett lehetetlen volna még a bűnvádi felebbezéssel is megterhelni a kir. táblákat. De van még egy előnye: az, hogy e részleges reform tapasztalatait fel fogjuk használkatni a teljes reformmtínél. Speciális hazai tapasztalatainkon építtetjük fel az új perjogot. A polgári perjogban a döntő átalakulás még nem történt meg; nem úgy van, mint a kriminális pernél, mely a franczia foradalomtól máig hatalmas lökésekkel haladt előre. A polgári perjog még a multak traditioival küzd. A kik ismerősek a viszonyokkal tudják, hogy Angol,- Franczia vagy Olaszországban épúgy panaszkodnak az eljárás hosszú, bonyolult volta miatt. A legnagyobb illúzió volna azt hinni, hogy bármely külföldi perjog eszményül állítható. E részleges reform tehát rendkívííl előnyös szolgálatokat tehet abban az irányban, hogy igen sok tapasztalati adatot fog szolgáltatni a teljes reformmű kiépítésére nézve. A javaslat alapelveiről nem akarok bővebben szólni, mert hisz azokat úgy az indokolás, mint a bizottsági jelentés és az előadó úr is bőven kifejtették. Csak a kővetkezőket jegyzem meg. Igen helyesnek tartom, hogy a fél a pernek ura maradván, terminus technieus szerint »dominus litis«, egyúttal biztosítva van a bírónak az, hogy e korlátok közt teljesen szabadon állapíthatja meg a tényállást. Ott van továbbá a bizonyítékok szabad méltatásának rendszere, melyre csak mellékesen jegyzem meg, — s ezt Remete Géza képviseli! úr bizonyára igen jól tudja, — hogy ez nem egészen új do33