Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-206
18 SOft. fiMsáff»* ««8199É. É^rllU É«.á«, cnriM. tóra, kiknek fizetése még ma sem éri el a 300 frtot. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, szép dolog rajongani elérhetetlen ideálért, de nemesebb dolog segíteni azokon, kik valóban nyomorban sínylődnek. (Helyeslés jobboldalon.) Ezekre nézve a legnagyobb jótétemény lesz, ha ez a törvény mielőbb életbelép, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és nagyobb szolgálatot teszünk a hazának és az emberiségnek azáltal, ha ezen 5278 szegény néptanító családját kiemeljük a nélkülözésekből, nyomorból, mint ha itt ékes dikcziókat tartunk arról, (Derültség a szélsőbalon. Közbeszólások: A$ már igaz!) hogy mi minden történhetnék akkor, ha a 600 forint minimumra pénzünk volna. Épen ezért, a mit már előrebocs tottam most is ismétlem, és azon két nevezetes módosít ványt, a melyet a közoktatásügyi minister úr ajkairól hallottunk, melegen ajánlom, — ma már nem tehetünk egyebet, — minthogy a két módosítványal ajánljuk ezen törvényjavaslatot a mélyen t. ház, figyelmébe; ajánlom pedig azt a magam részéről annyival inkább, mert bölcs megoldását tartalmazza egy nehéz kérdésnek. Igen t. ministertink már tüzetessebben fejtegette azt, hogy ezen kérdés megoldása valóban igen nehéz, mert hiszen Európa egyetlen államában sem olyan nehéz, czélszerű közoktatási politikát csinálni, mint nálunk, azaz meghatározni azt, hogy az állami beavatkozást mennyire tehetjük életképessé szemben a felekezeti hagyományok és jogszerű igényekkel, a nélkül, hogy az által koczkára tennők akár a kulturális, akár a poli tikai érdekeket. Ez az egyik jótékony oldal a ezen törvényjavaslatnak. De van ennél még több, aprólékosnak látszó, de nagyon fontos oldal. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A nyomort a néptanítók körében nemcsak az szokta okozni, hogy kevés a fizetésük, hanem még inkább az, hogy azon nyomorult fizetéshez nem tudtak kellő időben hozzájutni, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) koldúlniok kellett faluról-falura és házról-házra, két hónap, sőt fél év múlva kapták meg egy-két forintom kint azon nyomorult, alamizsnaszertí" fizetést. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezen törvényjavaslat elejét veszi majd e botrányos állapotnak. (Ellenmonddnok a szélső baloldalon.) Ha tetszett olvasni a 4. §-t és a többit, akkor be fogja látni t. képviselőtársam, hogy ilyesmi jövőre nem fog bekövetkezhetni, mert nem maga a tanító fog ezentúl házról-házra koldulni, de az iskolafentartó lesz köteles előre kifizetni neki akár hónaponkínt, akár negyedévenkint az ő illetményeit, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és ha az iskola felttartó nem fizeti ki, akkor itt vati a sanctio, itt Van a közigazgatási végrehajtás a törvényben. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztassék tehát a törvényjavaslatot tüzetes tanulmány tárgyává tenni, mielőtt fölötte fítélkezni méltóztatnak. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) És én magam részéről nem tehetekjegyebet, mint azt figyelembe véve, hogy mielőbb enyhítsünk azon 5000 tanító családjának nyomorán, meleg szeretettel ajánlom a mélyen tisztelt képviselőháznak ezen törvényjavaslatot elfogadásra részletes vita alapjául. (Hosszas élénk éljenzés és he lyeslés jobb felöl. A szónokot számosan üdvözlik!) Bernáth Dezső jegyző: Kováts József. (Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni a felfüggesztve volt ülést újra megnyitom. Ki közetkezik ? Hentaller Lajos jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot legalább is oly nagy fontosságúnak tartom, mint azon egyházpolitikai kérdéseket, melyek tárgyában a törvényjavaslatok egészen még meg sem születtek ugyan, de a melyek fölött már úgy itt e házban, mint ezt megelőzőleg a főrendeknél, a fő és az alpapság köreiben, a sajtóban a közhatóságoknál és a társadalom különböző rétegeiben valóságos harezokat folytattak, és a mint tartani lehet tőle, ezután is fognak folytatni. Nem a tekintetben helyezem párhuzamba a jelen törvényjavaslatot az egyházpolitikai kérdésekkel, vájjon a néptanítók fizetése pár forinttal fel fog-e eneltetni, vagy sem, hanem a tekintetben, hogy a zsenge nemzedék alapnevelése, szivének nemesítése, a hazaszeretetnek beléjök oltása (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) állandóan és folyton az ő kezeikbe van letéve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most kérdem, várható-e általános buzgóság és ezzel kapcsolatosan siker azon tanítók részéről, a kik nélkülözni, hogy ne mondjam koplalni kénytelenek azért, hogy családjuk ne éhezzék? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, erre mindenki azt fogja felelni hogy nem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát nem, úgy kétségtelen, hogy minden jóravaló hazafinak arra kell törekednie, hogy az erkölcsöknek a szívek zsengéjében nemesítő ezen akadályai mielőbb elháríttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon elérjük-e mindezt a jelen törvényjavaslattal ? Tény ugyanis, hogy 5278-ra megy 7 azon néptanítók számi, kiknek fizetése a kántori járandóságok hozzászámításával együtt nem.
