Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

m 215. országos ttlés 1898, május 8-án, hétf&ít. nézve, vájjon ezen törvény nem foglal-e magában közjogi sérelmet. Akkor a tisztelt jogügyi bizottság azt mondta, hogy nem érzi magát illetékesnek közjogi kérdésekre vonatkozólag nyilatkozni. Azonban »sapientis est consilium inutare in nielius.« Úgy látom, a t. jogügyi bizottság most már illetékesnek érzi magát, és én ezen csak nagyon örvendek, örvendek különösen azon, hogy ezt ma ténylegesen inanifestálta. (Helyeslés bal felől) A, mint méltóztatik látni, ezen előterjesztés genesisét az gépezte, hogy a múlt ülések egyikén Kun Miklós t. barátom beterjesztett egy indítványt, a mely azt czélozta, hogy az iskolákban történő és illetőleg megejtett államellenes agitatioknak útját állja Ezen indítvány, t. ház, tényleg a magyar állam védekezése azon subversiv mozgalmak és agitatiok ellen, a- melyek előtt lehetetlenség volna szemet hányni. Valójában csak a struez madáréhoz hasonló eljárás volna az, ha mi ezen irányban szemet hunynánk. Én általában azt tartom, t. ház, hogy az iskola eWó sorban arra való, hogy az állam és a haza iránti hűséget ós kötelességérzetet emelje, (Helyezés bal felöl.) és ha tehát az iskolák arra szolgálnak, hogy az embereket épen ennek ellenkezőjére tanítsák, no, akkor valójában egy állam szegénységi bizonyítványt adna ki magáról, ha ennek útját nem állana. (Úgy van!) Már pedig méltóztatik tudni, hogy a mai korszakban csak olyan államnak van ereje, becse és értéke, a mely képes a maga jogait és igazságait hatályosan megvédeni. (Helyeslés bal felöl.) Mikor Kun Miklós t. barátom a napokban ezen indítványt beterjesztette, akkor Apponyi Albert t. barátom, és gondolom, a t. közoktatásügyi minister úr is, azon aggálynak adtak kifejezést, hogy ezen indítvány, talán azért nem lenne a czélnak megfelelő, mert taxativ felsorolások vannak benne, melyek a dolog természeténél fogva, minden egyes incidensre és delictumra nem terjeszkedhetnek ki. Ez volt épen azon indok, melynek következtében ez a jogügyi bizottsághoz utasíttatott, a mely aztán a mai formulázást beterjesztette. Én ehhez a formulázáshoz készséggel és szívesen hozzájárulok, először általános eodificationalis szempontból, a mely, a mennyire csak lehet, a legszabatosabb formulázást kívánja meg ; másodszor a kormány felelősségének szempontjából, mert ha én a kormánynak jogosítványokat és hatáskört adok, igyekezem azt lehetőleg speciálisaim, épen azért, hogy a kormány tisztában legyen a maga jogaival és kötelességeivel, hogy azokat át ne lépje. (Helyeslés bal felöl.) De azután szükségét látom ennek az állampolgárok érdekében is, hogy tudják azt mitől tartózkodjanak, (Helyeslés bal felöl.) A mikor Angliában pár év előtt ama hires per lefolyt Strafford minister ellen, a mely per tulajdonképen egy justizmord volt, ő azzal védekezett, hogy nem tudta azt, hogy azok, a miket neki felrónak, a felségsértés és a hazaárulásnak tényét involválják, mert arra nézve a törvényben provisió nem volt, és akkor használta többek közt azt a nagyon szép hasonlatot, (Halljuk! Halljuk!) hogy a törvénynek olyannak kell lenni, mint a milyen a világító torony a kikötő előtt a hajósok számára, hogy tudniillik óvja őket a zátonytól és örvénytől, hogy tehát a törvénynek arra kell szolgálni, hogy az állam polgárait megtanítsa arra, hogy mi szabad és mi nem szabad. (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ép annak következtében, hogy e törvényben világosai) és lehetőleg szabatosan kiteszszük azt, hogy melyek azok a delictumok, melyek elkövetésétől az iskolában tartózkodjanak, útmutatót adunk az állam polgárainak, hogy ebből is megtudják, hogy e téren mi szabad és mi nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek azok az indokok, t. ház, a miért én az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Bartha Miklós! Bartha Miklós: T. ház! Az igazságügyi bizottság által benyújtott szövegezést lényegében is, mondatszerkezetileg i

s elfogadom, (Helyeslés a szélsőbalon) s helyeslem azon indokolást is, a melyet az igazságügyi bizottság nevében a t. előadó úr előterjesztett. A szabatosság szempontjából azonban bátor vagyok egyetlenegy szót módosításul ajánlani, (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis nem szenved kétséget, hogy úgy a törvényhozásnak, mint az igazságügyi bizottságnak e szövegezés megállapításánál az volt az intentioja, hogy azon tanítók, a kik államellenes irányt követnek, akár itt benn az országban, akár a külföld bármely államában felelősségre, vonhatók legyenek; ez intentiot azonban e szöveg a kellő szabatossággal, nézetem szerint, nem fejezi ki. E szöveg ugyanis azt mondja, hogy: akár a tanhelyiségben, akár azon kivííl, vagy idegen állam területen. Már most, t. ház, mit nevezhetünk idegen államterületnek? Minden más, teljesen önálló állam egészen tisztában lehet ezzel a fogalommal. Nálunk e fogalomra vonatkozólag kételyek merülhetnek fel, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a mi közjogi állásunk Ausztriával szemben (Halljuk!) sem a gyakorlatban, sem az elméletben nincs annyira tisztázva, hogy apodictiee akár azt mondhatnók, hogy ránk nézve Ausztria idegen állam, akár azt mondhatnók, hogy nem idegen állam. Tudjuk, hogy csak közelebbről is Bécs város polgármestere tiltakozott az ellen, mintha Magyarország Ausztriára nézve idegen állam volna, másfelől látjuk azt, hogy az államjogi irodalom-