Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-214

214. országos ftlés 1898. május 0-án, szombaton. íggQ országon mindenhol találkoznunk kell, ez a nagyrabecsülés ott bizonyos tekintetben sérelmet szenved. A világ minden monarchikus államánál ugyanis az a szokás dívik és kell is, hogy divatozzék, hogy a törvényhozó testületeknek a tagjai elsőrangú egyéneknek tekintetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miután a törvényhozás tagjai a souverain törvényhozói hatalomnak aequiparált másik felét képezik: szükséges, hogy az udvarnál, a hol megjelennek ő Felsége előtt, nekik külsőleg is ez az állás és ez a rang megadassék. Hivatkozom erre néz'e minden alkotmányos államra, elkezdve Angliától, a legalkotmányosabb államtól, a hol, — pedig itt szintén igen körülírt és szigora etiquette van, — a képviselőház és a lordok házának a tagjait senki sem előzi meg, csupán az úgynevezett ])rivy council tagjai, t. i. a magántanácsnak a tagjai. Pulszky ÁgOSt: Nálunk a titkos tanácsosok ! Pázmándy Dénes: Bocsánatot kérek, a privy council tagja nem az, a mi nálunk a titkos tanácsos, nem az udvari czeremóniához tartozik, hanem az alkotmányos éleinek egyik insíituált közege^. Pulszky Ágost: Nem áll! Pázmándy Dénes: Ez, bocsánatot kérek, így van minden alkotmányos országban, Olaszországban, Belgiumban, szóval mindenhol. Anynyival megbotránkoztatóbb az, hogy nálunk pl. a képviselőháznak az elnöke is az udvarnál csakis mint belső titkos tanácsos, azon rangsorozatban, illetőleg a kinevezési idejének rangsorozatában bocsáttatik ő Felsége elé, mint azt láttuk épen a tegnapi kihallgatásnál is, midőn a képviselőháznak igen t. elnöke, aiint igen fiatal belső titkos tanácsos, 18-ik helyen bocsáttatott ő Felsége elé, (Mozgás a szélső baloldalon.) az ott jelen volt két képriselő pedig az összes állami alkalmazottak, ministeri tanácsosok, osztálytanácsosok után bocsáttatott ő Felsége elé: közvetlenül a perui viczekonzul és egy asztalnok, egy Truchsess előtt. Midőn azt olvasom a hivatalos relatioban, hogy Marzsó udvari titkár úr és egy kamarai furier, Eltz, a névlistával a kezükben jelölték meg a helyet, hogy ki hogyan bocsáttassák be: akkor azt látom, hogy itt nem esetleges módon, hanem egy kicsinált sorrend szerint bocsáttattak be az egyének. Ezt, t. ház, mi a képviselőház tekintélyével összeegyeztethetőnek nem tartjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehetetlenség, hogy akár mikor a képviselőház elnöke, akár mikor egyes képviselők, vagy főrendek az udvarhoz mennek, ily mellőzésben részesüljenek, különösen azon udvari köröknél, melyeknél már külsőleg kell arra hatni, hogy a törvényhozó testület tagjai egy külön állást foglalnak el, és mint a nemzeti souverainitásnak depositariusai, a koronánál szükségkép kell, hogy az első helyet elfoglalják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezekből kifolyólag van szerencsém a következő interpellatiot a t. ház elé terjeszteni: »Interpellatio a ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. ministerelnök úrnak, hogy a képviselőház elnöke és tagjai ő Felsége által fogadtatván, minő sorrendben bocsáttatnak a király elé? 2. Miután az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy a törvényhozó testületek tagjainak külön előléptetési joguk az udvarnál nincs: szándékozik-e a t. ministerelnök úr intézkedni, hogy úgy a képviselőház, mint a főrendiház elnökei és tagjai számára megkülönböztetési sorrend állapíttassák meg minden oly alkalomkor, a midőn ők ő Felségénél tisztelegnek?* Wekerle Sándor ministerelnök és pénztigyminister: T. képviselőház! Kénytelen vagyok a t. képviselő úr által hozzám intézett kérdések elsejére bevallani, hogy nekem bizony arról valami alapos tudomásom nincs, hogy az ott megállapított cere-uoniale szerint a megjelentek mily sorrendben bocsáttatnak ő Felsége elé. Várady Károly : A hatodik osztályban! Wekerle Sándor ministerelnök éspénzÜgyminister: Ugy látom, hogy a t. képviselő úr még többet tud, mint én. (Derültség jobb felől.) Nekem nincs valami alapos tudomásom arról, hogy mily ceremóniáié van ott megállapítva, hanem állásomból folyólag kötelességemnek fogom tartani ez iránt magamnak tájékozást szerezni, (Helyeslés.) és adandó alkalommal.., (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, annyi Ígéretet vagyok kénytelen tenni, (Élénk derültség.) j hogy én csak azt válthatom be, a mire egy ember válíalkozhatik, hogy dolgozom, és a mennyit lehet, el is végzek: (Élénk helyeslés jobb felől.) és azt hiszem, hogy e tekintetben nem vádoltathatom. (Éljenzés jobb felől.) Polónyi Géza: Ott van a kollegája, csináljon az is valamit! Wekerle Sándor ministerelnök és pónssÜgyminister : Az udvartartási ügyek miként való rendezése, a mire itt ígéret tétetett, az én tárczám hatásköréhez tartozik, legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy t. barátom az ő Felsége személye körüli miuister igen hathatós segélyemre lesz ezen ügy megfelelő megoldásánál. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Vagy ha jobban tetszik: meg fogunk arról győződni, ! utána fogunk járni, és adandó alkalommal, azt hiszem, az udvartartás kérdésének szabályozása alkalmával a kérdést oly megoldásra fogjuk juttatni, a mely alkotmányos ország követeimé-