Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-214
§ |2 214. országos ülés 1898. május 6-á.n, szombaton. részét ezen tanácskozás során már érvényesítettük is. Ily szabályzatot, mely ideiglenes jellegű, nem úgy szokás tárgyalni, mint nagy törvénykönyveket, hanem meg szokás bízni azokban, kik ezt a tervezetet készítették. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a tárgyalást befejezzük, mert ha ennek daczára egyes sérelmes pontok vannak, azokon itt most segíteni lehet. Madarász József: Van legalább húsz! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Engedelmet kérek, én megengedem, hogy húsz van, de a képviselő úrnak eddig csak három jutott eszébe. Madarász József: Nem akartam mind elmondani! Wekerle Sándor ml nisterelnök és pénzÜgyminister: Méltóztassanak belemenni a részletes tárgyalásba, mert a ház alkalmazottainak is érdekében fekszik, mivel illetményeik 1892, Julius 1-je óta függőben tartatnak, hogy ezen illetmények most pótlólag rendeztessenek. (Helyeslés jobb felől.) Ez, t. ház, nem pártkérdés, ez az egész képviselőház kérdése, közös jóakarattal tehát a tárgyalást be lehet fejezni, (Helyes lés a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani? Madarász József: Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy leginkább érdekében van a háznak és a kormánynak, hogy azon javaslat, melyet az igazságügyi bizottság most beterjesztett, még ma letárgyaltassék. Ez letárgyaltathatik fél óra alatt, és akkor, ha tetszik, tárgyaljuk ezt a szabályzatot; de ha ebbe belefogunk, aligha leszünk ma készen. Én tehát azt hiszem, sokkal jobb lesz, ha most az igazságügyi bizottság jelentését tárgyaljuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? (Szünet.) Ha nem, akkor a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem. 1 ) Kérem azon kép viselő urakat, a kik általánosságban elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A kérdés most az, hogy a részletes tárgyalás megkezdése előtt kívánja-e a t. ház tárgyalni a tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat 11. §-ához beadott módosítványt, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tárgyalás megszakítását kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az indítványt nem fogadja el, s így folytatjuk a tárgyalást. Következik először a czím. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a javaslat csimét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa as 1. §-t). Elnök: Az előadó úr fog szólani. í"áy Gyula előadó: Az 1. §. negyedik bekezdésében ezen szavak helyett »elnöki ügyosztály« tétessék »elnöki osztály«. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) A szakasz az előadó úr módosításával fogadtatik el. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olmssa a 2. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólani? Fáy Gyula előadó: T. ház! A második §. első bekezdésében ismét azon módosítványt ajánlom a t. háznak, hogy a 2. §. első bekezdésében ezen szavak helyett »elnöki ügyosztályt* tétessék »elnöki osztályt*, az utolsó bekezdésben pedig ezen szavak után »szükséghez képest« tétessék »a péuztárnok kivételével«. Hentallér Lajos jegyző: Linder György! Linder György: T. képviselőház! A második szakasz b) pontjához van egy módosítványom. (Halljuk! Halljuk!) A gyorsíródat tudvalevőleg 1868. november havában szervezték, és 1869. január 1 én lépett a mostani szervezet életbe; addig a gyorsiroda magán kezekben volt. 1869-ben államivá tétetvén, annak szervezete a következő volt: A gyorsiroda személyzete ált két főnökből, 4 revisorból, 5 első, és 5 másodosztályú gyorsíróból, két gyorsíró gyakornokból és két turnus vezető bői. Az akkori vezetők igen jói tudták, hogy miért adtak a gyorsirodának ilyen szervezetet. Ugyanis, t. ház, akárhányszor van rá eset, — hiszen a legközelebbi időben lesz alkalmunk tapasztalni, — hogy a törvényhozásnak két háza egy időben tart ülést, a mikor is a gyorsiroda ketté oszlik. Egyik része átmegy a főrendiházba, a másik része pedig itt végzi a szolgálatot. Laikus embernek hiába beszélek arról, hogy ily esetben, — ha még ehhez hozzájárul az, a mi, mint hallom, terveztetik, hogy a legközelebbi időben az ülések 9—2 óráig tartassanak, — mily nehéz munkát végez a gyorsiroda. Nem akarok tehát erről bővebben nyilatkozni. De én, a ki ismerem a gyorsírói munkát, mert magam is gyorsíró voltam, mondhatom, hogy rendkívül terhes és kimerítő e foglalkozás, főleg akkor, midőn a törvényhozás két háza egyszerre ülésezik. Akkor tehát úgy szervezték a gyorsirodát, hogy egy órai idő tizenkét részre lett felosztva, hogy minden gyorsíró csak öt perczig írjon. Tették ezt azért, hogy a korai délutáni órákban kiadhassák az u. n. »Országgyülési Tudósító*-1, a melyre a lapok előfizetnek, minthogy égető szükségük van reá. A mostani tervezet szerint is megmaradna
