Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-214

210 HL országos ülés 1803. május 6-án, szdmbaiM. li; nem az elnöknek annyi joga ne legyen, hogy a. kérdést a ház elé hozza, és a ház határozatát provokálja? Ugyan kérdem, hol van itt a függetlenség megsértése ? (Helyeslés a jobboldalon. Élénk mozgás és ellenmondás szélsőbalon.) Hoitsy Pál: Ez tévedés, hiszen az 56. §-ban ennek épen ellenkezője van! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Az 56. §. így szól: »Ha a háznak valamely szakbizottsága tanácskozásainak gyorsírói feljegyzését szükségesnek tartja s ezt a ház elnökénél bejelenti, ha a ház elnöke is szükségesnek találja, ez iránt vagy önmaga rendelkezhetik, (Élénk felkiáltások a szélsőbal felöl: Tehát önmaga is rendelkezhetik!) vagy a ház határozatát kéri ki, mely esetben a gyorsiroda ezen munkát is díjtalanul tartozik végezni. Ez esetben a gyorsiroda jegyzései az illető szakbizottság jegyzőjének, vagy előadójának rendelkezésére bocsátandők.« (Mozgás a szélső baloldalon.) Ennek semmi más értelme nem lehet, minthogy az elnök két alternatíva előtt áll: vagy maga intézkedhetik, vaey a ház határoz. (Mozgás a szélső báloldalon.) En csak azt mondhatom most, a mi a gazdasági bizottság tanácskozásaiban irányadó volt. Ha valakinek ezen szőve gezés iránt a legkisebb kételye marad fenn, nem fogok semmi ellenvetést tenni, hogy annak értelme világosan szövegeztessék. (Helyeslés jobb felöl.) Félreértések elkerülése végett ismétlem, hogy az illető bizottságok előbb az elnöknek bejelentik a dolgot, a ki, ha szükségét látja, önmaga intézkedik, ha pedig az intézkedés szükségét nem látja, a kérdést a ház elé terjeszti. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak a t, képviselő urak azt hozták még fel a szabályzat ellen, hogy annak — gondolom — 21. §-a az államhivatalnokokkal parifikálja a képviselőház alkalmazottait. Ebben a 21. §-ban arról van szó, t. ház, hogy mivel ezek is államhivatalnokok, tehát ugyanazon jogok illetik meg őket, a melyek az államhivatalnokokat. (Helyeslés jobb felöl.) Ez nem líj intézkedés, mert az 1885-iki törvényczikk 2-ik § ában szórói-szóra ez van: »Az állami tisztviselőkkel, altisztekkel és szolgákkal egyenlőknek tekintendők azon tisztviselők, a kik az országgyűlés mindkét házánál vannak alkalmazásban.* Itt tehát egy szóval sem mondunk ki többet, mint a mennyit kimondott az 1885-iki tcz. 2. §-a. De még az 1884-iki szabályzat is, melyről úgy látom, a t. képviselő uraknak nincs tudomásuk, azt mondja, hogy: »a képviselőház üléseinek szünetelésekor a háznak írnokai, díjnokai és szolgái közül azok, kiket ez idő alatt sem a ház elnöke, sem a ház háznagya nem igényelnek, lehetőleg valamely ministeriumban, Vagy más állami hivatalban alkalmaztassanak.* — A mi a titoktartást illeti, azoknak a közigazgatási tisztviselőknek, a kik a ministeriumban alkalmazva vannak, titoktartási fogadalmat kell tenniök; de azokra a tisztviselőkre nézve, a kik csak az országgyűlés szünetelésének tartalmára alkalmaztatnak ott, — és talán helyes is, hogy alkalmaztatnak, mert azt csak nem méltóztatnak kívánni, hogy a képvisel máz alkalmazottai a mai munkás korszakban minden foglalkozás nélkül legyenek, — tehát azokra nézve, a kikről maga a t. ház rendelte el, hogy oda beosztassanak, csodálkozik a t. képviselő úr, hogy azoktól szintén megkívántatik a titoktartási fogadalom ? Madarász József: Mert itt a hízban kívánják ezt tőlük! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ennek a titoktartási fogadalomnak különben a-, a jelentősége van, hogy ott, a hol a közszempontok azt követelik, a tisztviselő valamit ne hozzon köztudomásra, a minek tudomására hivatalosan jutott, és hogy ezt ne tehesse, arra fogadalmat tesz. Megen.edem, hogy a képviselőház tárgyalásai nyilvánosak, magam is azt kívánom, hogy nyilvánosak legyenek, de a hivatal körében fordulhatnak elő olyan viszonyok, a melyeket titokban kell tartani. Titokban kell tartani épen az illető alkalmazottak érdekében, és ezt mindjárt leszek bátor bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, a mint esetleg elő is fog fordulni, hogy itt a ház egy alkalmazottja ellen kényes természetű fegyelmi ügy van folyamatban ; ahban a fegyelmi vizsgálatban igen kényes természetű, a családi viszonyokat érintő dolgok fordulnak elő; már most a t. háznak bármely alkalmazottja tiszttársa ellen elkövethesse azt a visszaélést, hogy ezeket a kényes természetű viszonyokat közszájra bocsátja? Hát ez nem követeli a titoktartást? Tovább megyek. Egy képviselő ellen, bárminemű per indíttatik, a melynek kényes részletei lehetnek, végrehajtás intéztetik az ő fizetésére ; nem szükséges itt a titoktartás? Vájjon megengedhetőnek tartja a t. ház, a köztisztesség szempontjából az ilynemű magán természetű dolgoknak nyilvános szellőztetését? (Helyeslés.) A mennyire helyes súlyt fektetni arra, hogy a képviselőház tárgyalásai nyilvánosak legyenek, közkincset képezzenek, ennek a túlhajtása, a szolgálati viszonyok nyilvánosságra hozatala terén, a hol az nem alkotmányos biztosítékot képez, hanem magán természetű dolgokat érint, a visszaélések egész özönének tárna kaput. (Helyeslés.) Ezt megakadályozni igenis szükségesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr még egy megjegyzést tett az 1873: II. tcz. határozmánya szempontjából,