Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-214

314. orsziSgos ülés 1S'Í>3 május 6-án, szombaton. 207 ülések alkalmából mindig előfordul; de hivatkozhatom pártkülönbség nélkül összes képviselőtársaimra, (Élénk helyeslés.) hogy, ha kitétetik a tábla, hogy az összes jegyek elfogytak egyikmásik ülésre, méltóztassanak elhinni, hogy ez a valóságnak megfelel, (Úgy van! Úgy van!) mert nincs okom és nem szorulok arra, hogy a nyilvánosság elől elbújjam a jegyek kiosztásánál, (Élénk helyeslés.) Hogy néha a karzatok üresek, daczára annak, hogy a jegyek kiadattak, ennek is — ismétlem — nem a háznagyi hivatal az oka, hanem okai azok, a kik daczára annak, hogy a borítékokra rá van írva, hogy akadályoztatás esetén kéretik a jegyeket visszaküldeni, nem küldik azokat vissza, én pedig dupheatumokat minden kellemetlenség elkerülése végett a karzati jegyekről ki nem adhatok. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék e felszólalásomat a felhozott vádakra tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. ház! Előttem szólt t képviselőtársam, ágy hiszem, félreértette azon kijelentést, melyet Mérey Lajos képviselőtársam itt előadott, Mérey képviselőtársam ugyanis felemlítette azt, hogy például a napokban is ki volt téve a tábla, hogy elfogyott minden jegy, azonban a karzatokon igen kevesen voltak jelen. De ezzel nem azt akarta mondani, mintha a háznagy úr és az általa megbízottak volnának ennek okai, hanem utalni akart arra a rendetlenségre, a mely most is megvan, midőn pedig a ház határoz ez ügyben; mennyivel inkább történnék tehát rendetlenség, ha a tervezett szabályzatban előírt mód szerint csakis az elnök úrra és a háznagy úrra volna bízva ez az ügy. így vegye a t. háznagy úr és t. képviselőtársam, a ki iránt mindnyájan a legszívesebb indulattal vagyunk, (Igazl Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kiről elismerjük, hogy hiv.italát pontosan, önzetlenül és részrehajlatlanúl teljesíti. (Éljenzés.) A felhozott dolog nem ő rá szól, s midőn én pártolom előttem szólt t. képviselőtársamat, ezt azért teszem, mert én azon czím alatt, hogy »a képviselőház hivatalai részére tervezett szolgálati szabályzat«, nem látok egyebet, mint egy önbizalmatlanságot és egy bizalmatlansági sza vazatot önmaga a ház, e ház elnöke és e ház háznagya ellenében, mert azon jogokat és kötelességeket, melyeket a házszabályok az elnöknek és a háznagynak rendelkezésére bíznak, kerülő utakon, elmellőzve annak kérését, hogy a házszabályokat vegyük elő, hogy a házszabályokat módosítsuk az elnök és háznagy teendőire nézve, ezen út elkerülésével itt akarják behozni, mintha tudomásunk sem volna arról, hogy itt a hivatalnokok illetményei szabályozásának örve alatt az elnöknek és a háznagynak °h' jogok és kötelességek tulajdoníttatnak, melyeket egyedül a házszabályok adhatnak nekik. Nem osztozhatom a t, előadó úrnak azon véleményében, hogy szükséges például az elnöki tanácsos. Azt is mondotta az előadó úr, a mi lőn ezen állás szükségességét indokolta, hogy kisebb jelentőségű ügyekben kell az elnököt helyette sítenie. Engedelmet kérek, de kisebb jelentőségű ügyekben a?; elnököt házszabályaink értelmében az alelnök helyettesíti. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Miért tehát akkor az elnöki tanácsos ? Meszlény Lajos: Egy új sinecura! Madarász József: Meglehet; a legjobb hiszemmel lehet tervezve, a mint a t. előadó úr mondotta, hogy a dolgok rendes menetére ügyeljen. De hát ezzel vádolja a t. előadó úr az elnököt és a háznagyot, hogy nem tették meg eddig kötelességeiket, mert a házszabályokban világosan meg vannak jelölve kötelességeik, és ha ők nem képesek teljesíteni az ő kötelességeiket, jöjjenek elő, mondják meg, hogy a házszabályoknak ezt a részét javítsuk, de ne csempészszenek bele így, a hivatalok szervezetének czíme alatt ne akarjanak becsempészni egy új hivatalt (Igás! Úgy van! a szélsőbalon,) és elfogadtatni a házzal olyanokat, a melyek sem alkotmányos meggyőződéseinkkel (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) sem a nyilvánosság iránti fogadmainkkal meg nem egyeznek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon ) Azokhoz, a miket t. barátom előadott, legyen szabad még csak némelyeket hozzátennem, hogy miért nem fogadom én el általánosságban sem a javaslatot. Azt hallottam, megütközéssel fogadták bizonyos képviselők, hogy általánosságban sem akarjuk elfogadni a javaslatot. Hát nem óhajtanok mi javítani példának okáért hivatalnokaink helyzetét? Dehogy nem! Igenis, akarjuk javítani, de a mint barátom és képviselőtársam mondotta, meg akarjuk óvni függetlenségüket e mellett, (Úgy van! bal felöl.) és meg akarjuk óvni, hogy ne legyenek kiszolgáltatva azon bnreaucratismusnak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) melyet becsempészni kívánnak azáltal, hogy áthelyezhetők legyenek a hivatalnokok a képviselőházból és a képviselőházba. Igenis, mi nem akarjuk állami alkalmazottakat tekinteni ; tekintjük ilyenekül a kormány hivatalnokait, a kormány kinevezetteit, de követeljük, és a házszabályok biztosítják azt, hogy így kerülő úton a képviselőház hivatalnokainak függetlensége ne érintessék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek csekélységek, az igaz, de ezen kilenczven s néhány szakaszból álló javaslatban sok rejtett visszaesés van; ha méltóztatik talán a régibb időkre, az 1848. év előtti időkre viszszaemlékezni, akkor úgy mondották pecsovics-