Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-213

Ü8. orsüftgoi fttés 1891, május S-én, péntekesi* 1§9 az első szakasz tárgyalásánál indítványomat már indokolni Most tehát csak röviden azt kérem, hogy méltóztassék indítványomat e helyen elfogadni. (Helyeslés.) Péchy Tamás: T. ház! A mikor módosítványoroat benyújtottam, már akkor voltam bátor egy néhány szóval annak czéljátés intentioját kifejteni. Daczára ennek, méltóztassék nekem megengedni, hogy most néhány megjegyzést tegyek azokra, a mik a tárgyalás során indítványom tekintetében felhozattak. (Ralijuk ! Halljuk!) Én az első szakasznál voltaképen abban a nézetben voltam, hogy a 300 forint minimum nem elégséges a tanítónak a megélhetésre. Ezen nézetemnek kifejezést is adtam, miután azonban a t. kultuszminister úr állását kötötte a háromszáz forint minimum elfogadásához: gondolkodtam azon a módon, a mely, — a nélkül, hogy a minister úr személye ellen intézkedést tartalmazna, •— lehetővé tenné, hogy mindazok a tanítók, a kik azt megérdemlik négyszáz forintfizetésben részesüljenek. Ezért voltam bátor ezen javaslatomat beterjeszteni, a mely javaslat szerint mindazok a tanítók, a kik 1879: XVIÍI. tcz. azon intentiojának, hogy minden magyar állampolgár, a magyar állam nyelvét megtanulja, megfelelnek, és a kiknek ezen eljárásáról a kultuszminister bizonyosságot is szerez közegei útján: a négyszáz forint fizetést megkaphassák. Meggyőződésem szerint nincs oly felekezet, mely ez által maga felekezeti jogait sértetteknek tarthatná, mert oly felkezet nem képzelhető, mely a maga felekezeti jogait odáig merné kiterjeszeteni, hogy az állam kétségbevnbatatlan jogait azokkal ellentéteseknek gondolná. Ez vezetett engem. A? óta a t. ház, azzal a figyelemmel, melylyel a törvényjavaslat ama felekezetek iránt viseltetik, melyek a régi népiskolákat fentartották, ragaszkodott a javaslat alapelveihez. Nincs ez ellen szavam, de meggyőződésem mégis az, hogy az államnak önmaga iránti kötelessége másrészről oly intéz kedéseket is tenni, melyek neki biztosítják az állami nyelv kiterjesztését. Egy állam igenis tartozik bizonyos tekintettellen a törvényében létező viszonyok iránt; tartozik tekintettel lenni arra is, ha valahol az állam iskolafentartási kötelességét valamely más testűlet végezi, és ez által az állam kezére jár; de a figyelem csak addig terjedhet, a míg az állam legfőbb érdekei ennek ellenkezőjét nem rendelik. Belátom, hogy a ma elfogadott szakaszok és módosítások folytán az államnak az államellenes cselekedetekkel szemben nagyobb hatalom lett adva, mint volt az eiedeti szöveg szerint; azonban méltóztatnak látni, hogy midőn arról volt szó, hogy mik azok az államellenes tanok és cselekedetek, fölmerült az az aggodalom, hogy ezek igen nehezen definiálható. Szerintem is nehezen definiálható, de még nehezebben vihető keresztül az administratio terén úgy, hogy abból kellemetlenség ne származzék. Ellenben a mit én indítványozok, nem ily nehezen definiálható, másrészről pedig semmiféle confiiktust nem idéz elő. Kérem tehát a t. házat, hogy tekintettel a magyar államnak ama senki által kétségbe nem vont jogára, hogy a saját 1879: XVIIÍ. tczikkének végrehajtói iránt kellő elismerését leróhassa, méltóztassék e módosítványomat most már a 16. §. után, mint új bekezdést elfogadni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Okolicsányi László: T. ház! Legyen szabad a beterjesztett két módosítványra vonatkozólag röviden előadni néhány észrevételemet és aggályomat. Berzeviczy Albert t. képviselő úr módositványa annak a föltételes megadását czélozza, a mit én és t. elvbarátaim feltétlenül kívánunk. Minthogy ezt el nem érhettük, hozzájárulok a feltételes megadáshoz, és ezért ezt a módosítványt elfogadom. (Helyeslés.) Péchy Tamás képviselőtársam módosítványával szemben azonban lényeges aggodalmaim vannak. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy őt az a nemes intentio vezette, hogy olyan tanítóknak, kik az 1879 : XVIII. törvényczikk rendelkezését végrehajtják, kik a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szereztek, sorsát, helyzetét javítsuk. Tudom, hogy az ő intentioja a magyar nyelv terjesztésének nem magyar vidékeken való előmozdítása; de, — engedelmet kérek,— én úgy fogom fel ezt a kérdést, hogy az 1879 : XVIII. törvényczikk kötelességet ír elő a tanító számára, ha tehát az a tanító a magyar nyelvet alaposan és sikerrel tanítja, akkor még semmiféle érdemet nem szerzett, akkor még csak kötelességét teljesítette. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,.) Azonkívül előttem lebeg azon aggodalom is, hogy olyan tágkörű, nemcsak discretionalis hatalmat, hanem jutalmazási, korteskedési eszközöket adhatunk ez által a kormány kezébe, a melyek, minthogy nem tudhatjuk, milyen kormányok veszik kezükbe a hatalmat, nagyon veszedelmesekké válhatnak; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert czímet adunk arra, hogy a minister jutalmakat és ajándékokat osztogasson. Végre még az az aggodalmam is van ezzel szemben, hogyha a hitfelekezetek kérelmére, adja meg a minister a 400 forintot, vagy emeli fel a fizetést 400 forintra, akkor az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében ez által a kormány magának beavatkozási jogot is szerez, azt pedig Péchy Tamás t. kéviselőtársam módosítványában nem látom kifejezve, hogy olyankor, mikor az iskolai főhatóságok kérelme nélkül, egyedül a tanító jutalmazására adja meg