Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-213

Í9Í 218, orsBágos ülés 1898. májas 5-én, pénteken. kedés van téve az iránt, hogy az illető tanító az igazságtalan üldöztetés ellen is meg legyen védelmezve. Végű) Perényi Zsigmond képviselő úr visszavonván módosítványát, erre nézve nem szükséges nyilatkoznom. (Élénk helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház ! Szívesen hozzá járó lok ahhoz, hogy azon javaslat, melyet benyújtani szerencsém volt, a jogügyi bizottsághoz utasíttassák. Kifejezhetem ezt a magam nevében, de azt hiszem, a függetlenségi és 48 as párt nevében is. (Helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző: Thaly Kámán! Thaly Kálmán: T. ház! Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy azon megtisztelő fogadtatás után, melyben a t. minister úr az én jóindulatú irályi módosításomat részesítette, . . . (Élénk detűltség a szélső baloldalon.) ebben nem találok nevetni valót, én mindenesetre megtisztelőnek veszem, . . . (Helyeslés ) ezen megtisztelő fogadtatás után van szerencsém jelenteni, hogy a minister úr azon óhajtását, hogy e módosításomba a Hock János barátom által benyújtott módosítvány beleszövegeztessék, már is tekintetbe vettem, a mennyiben letisztázva a módosítást a »fizetés kiegészítéséhez* szót tettem a c) pont elejére. így azt hiszem, hogy Hock János képviselőtársam intentiója is benfoglaltátik az én szövegezésemben. (Helyeslés.) Kammerer Ernő előadó: T. ház! KÖ telességemnek tartom, hogy e tárgyban a közoktatási bizottság álláspontját is kifejtsem, hogy azon kérdés, vájjon az államellenes irány intentiója felveendő-e a szövegbe, vagy sem, a közoktatási bizottság részéről élénk megfontolás tárgyát képezte és a bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy ez a törvénybe helyesen fel nem vehető, mert annyi alakban lehet megsérteni a magyar nemzeti érdekeket, hogy azt taxatíve definiálni majdnem lehetetlen. És mivel a jól informált bizottságtól, mint jobban informálandó bizottsághoz ezt a kérdést felebbezni alig lehetne, mert hiszen Kun Miklós t. képviselő úr semmi olyant fel nem hozott, a mi a bizottság előtt fel nem merült volna, én csak köszönettel veszem a minister úr azon óhaját, hogy ez ne a közoktatási, hanem az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Thaly képviselő úr módosítványával szemben, mely Hock és Gulácsy képviselő urak indítványát magában foglalja, nem tétetvén megjegyzés, azt hiszem, kimondhatom, hogy a 11. §. a Thaly képviselő úr módosítványa értelmében — fentartva még a Madarász József képviselő úr módosítványát — íogadtatik el. (Helyeslés.) Kun Miklós képviselő úr indítványára nézve pedig kimondom, hogy az az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. (He lyeslés.) Külön szavazás a Madarász József képviselő úr két móűosítványára fog történni. A kérdés feltevése előtt ezek a módosítványok fel fognak olvastatni. Bernáth Dezső jegyző (olvassa Madarász József első módosítványát). Elnök: Azok a képviselő urak, a kik a most felolvasott módosítványnyal szemben a pénzügyi és közoktatásügyi bizottság szövegezése szerint a 11. §-t elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta, s így a módosítvány elesett. Következik a második módosítvány. Bernáth Dezső jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! Méltóztatik elfogadni a most felolvasott toldást: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a toldást elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége mellőzte a toldást. Hentaller Lajos jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Bátor vagyok szót kérni egy új szakasznak indítványozására, mely szerintem elvi fontossággal bir. (Halljuk! Halljuk!) Az általános tárgyalás alkalmával Kovács Albert t. barátom kifejezte azt, hogy a törvényjavaslatban felfogásunk szerint anomáliát képez az, hogy a kormány minden esetben kötelezve van azon felekezeti iskolát segélyezni, a mely különben a törvényes kellékeknek úgy a hogy, megfelel, és segélyezés miatt az államhoz folyamodik. Lehet két eset, a hol a segélyezés szükségszerűsége és kimondása valóságos kárt okoz: egyfelől paedagogiai, másfelől állami szempontból. Az egyik eset az, midőn egy községben több felekezet tart fenn iskolát, azaz tartana fenn iskolát, de az csak úgy a hogy nyomorog, s az állam részéről mindenesetre tekintélyes segélyezésben kellene, hogy ezek az iskolák részesüljenek, és így az állam pénzügye is az indokoltság mértékén túl lenne ezen költség által terhelve, és azért jó iskolája még is egy sem volna. (Igaz! Úgy van!) Ilyen ecetben paedagogiai szempontból indokolt volna, — természetes azon garantia megadása és fentartása mellett, hogy a valláserkölcsi nevelés szempontja csorbát ne szenvedjen, — ha ezen községben a sok tehetetlen, hivatásának megfelelni nem képes felekezetiiskolahelyébe— a kért segély megadása helyett — állami iskolát állítanának fel. (Általános élénk helyeslés.) Ez esetekben ezt a paedagogiai szempont, a tanügyi czél megóvása kívánja. Van