Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

lí ÍM. VFHáf* Illés 1898. áyrlH* Ü-in, íserfán. addig általánosságban sem tudjuk megítélni a javaslatnak tulajdonképeni tendentiáját és irányát, 8 mivel szóba hozta azt is, hogy a hírlapi közlések szerint hajlandó vagyok a részletekben bizonyos módosításokat elfogadni, a ettől tette függővé a maga részéről, s úgy gondolom, töbhek részérő], a javaslathoz való hozzájárulását: én, mint már az előtt voltam bátor em'íteni, szívesen szolgálok ezen felvilágosításokkal. (Halljuk! Halljuk!) Előbb azonban méltóztassék megengedni, hogy felsoroljam azon indokokat, melyek engem arra bírtak, hogy a 300 frtos minimumot vegyem íél a törvényjavaslat szövegébe. Talán nem szükséges elmondanom, t. ház, hogy bizonyára nekem esett a legnehezebben, ily csekély minimumnál megállapodnom, és ilyen csekély minimumnak a törvény által való biztosítását a törvényhozástól kérnem; nekem esett a legnehezebben azért, mert nemcsak sokaknak a tanítók érdekében ápolt óhajával és kívánságával kellett ellentétbe jutnom, de mi tagadás benne, saját magam érzelmeit is le kellett küzdenem, mert hacsak érzelmeim által vezéreltettem volna magamat, kétségkívül sokkal nagyobb követeléssel álltam volna elő, « akkor kétségkívül egy, a törvényjavaslatban foglalt tételnél is sokkal jelentékenyebbet iktattam volna abba bele. De nézzük esak, t. ház, hogy miképen állanak a tényleges viszonyok. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt gondolom, tagadhatatlan, hogy az a 300 frtnyi »igen esekély« fizetés az ország jelentékeny részében nem oly csekély, mint a minőnek az itt feltűnik. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Méltóztassanak csak Magyarország felvidékét nézni, méltóztassanak csak az erdélyi részeknek egy bizonyos részét tekintetbe venni, s akkor, gondolom, mindenki át fogja látni, hogy van ez országnak egy igen jelentékeny része, a hol az a 300 frt oly összeg, melyből a tanító ott tisztességesen megélhet; (Igaz! Úgy van! jobb felől. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) És hogy ez (Halljuk! Halljuk!) ügy van, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) e mellett tanúskodik azon körülmény is, hogy a körülöttünk levő szomszéd államokban, melyeknek anyagi viszonyai sokkal fejlettebbek, mint a mieink, s melyek a közoktatás terén szerencsésebb viszonyok közt sokkalJelőbbre tudtak haladni, mint mi, e minimum szintén 300 írtban van megállapítva. (Igás! Úg>i van! jobb felel.) Nem fogom újra felsorolni azokat, melyek már az indokolásban benfoglaltatnak, csupán példának okáért említem fel, hogy Ausztriában is, pl. Gúcsországban, mely felvidékünkkel határos, e minimum 300 írtban van megállapítva, s nemcsak Grácsországban, a mely szegénynek mondható, hanem Sziléziában is, tehát egy gazdag tartományban, szintén 300 frt a minimum. Ez, gondolom, csak megerősíti azon állításomat, hogy az a 300 frtos minimum nálunk sem mondható teljesen lehetetlen dolognak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Nyugtalanság bal felöl.) De azután, t. képviselőház, méltóztassanak bizonyos figyelemmel lenni arra is. hogy hiszen csak minimum megállapításáról van szó, és nem maximum megállapításáról: hiszen ez a legalsó fokozata annak a fizetésnek, a melyről felmenni lehet, a mint a tényleges viszonyok is r utatják, hogy így értetett mindig, mert hiszen vannak, hála az égnek, 1000 írttal fizetett néptanítóink is. Es azért igen helytelen is az az összehasonlítás, a melylyel minduntalan találkozom, hogy ime a tanítóknak fizetése oly összegben állapíttatik meg, a melyet egyszersmind a hivatalszolgáknak is biztosítottunk : igenis a hivatalszolgáknak biztosíttatott 350 — 400 frt is, de soha hivatalszolga ezen felüli fizetésre szert nem tehet, nem emelkedhetik a fizetése, akár hol van alkalmazva, mindig ezt a fizetést kapja, holott a néptanító fizetése a különböző fokozatokon 300 írttól ezer frton felül is emelkedhetik. (Nagy nyugtalanság bal felöl.) Az ellenvetések ezen kategóriájába tartozik az is, a melyet Okolicsányi László t. képviselő úr is felemlített, hogy Horvátországban is már 400 írtban van a minimum megállapítva, és hogy szégyen mi ránk nézve, hogy az nálunk csekélyebb. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Bizony mz!) Ez a szemrehányása vagy ellenvetése a t képviselő úrnak téves informatión alapúi. (Halljuk!) Horvátországban ugyanis az állami rendelkezés alatt álló községi iskolákban igenis államilag 400 frt minimum van megállapítva; de ez nálunk is ténylegesen már meg van, mert Magyarországon is az állami elemi iskolai tanítók kivétel nélkül 400 frt minimalis fizetésben részesülnek. A horvátországi példát tehát ellenünk felhasználni nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Továbbá, t. képviselőház, a 300 frtos minimum mellett kétségkívül szól azon körülmény is hogy még ezen csekély minimum mellett is 5270 tanítónak a helyzetén javítunk; és javítunk igen jelentékeny mérvben, a mint az indokolásban részletesen ki van fejtve, és ha a 300 frt minimumhoz még a korpótlék is törvényesen biztosíttatik, akkor a törvényjavaslatnak jótéteményei még sokkal nagyobb arányban találnak alkalmazást, azaz sokkal nagyobb számú tanítóra alkalmaztatnak, mint a mennyi az indoko lásban említve van. Ily intézkedéseknél, t. ház, kétségkívül nagy szerepet játszik a kérdésnek financiális oldala, A kérdésnek ezt az oldalát a pénzügyi bizottság igen részletesen tárgyalta, és azon képviselő