Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

i&O Síi. orsságM ülés 1898. május & än, siseidán. azon fordul meg az egész elemi oktatás kérdése; a tanítóképzés ügyét kell reformálni; a tanítóképzésre kell az államnak a lehető legnagyobb befolyást biztosítani. (Általános élénk helyeslés.) De ezek mind oly kérdések, melyekkel incidentaliter foglalkozni nem lehet. (B. Bánffy Dezső elfoglalja az elnöki széket.) Teljes lehetetlenség egyes kérdéseket előrántani, egyes kérdéseket a tanítók fizetése némi emelésének kérdésével összekötve tárgyalni. Kell, hogy azon kérdések ott a maguk keretében, a maguk köréten, az 1868: XXXVHI. törvényczikk modificatioja alkalmával tárgyaltassanak és intéztessenek el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Polónyi Gréza t. képviselő úrnak tegnapi beszédére nem akarok reflektálni. (Egy hang a szélső baloldalon: Pedig jó lenne!) Egyrészről azért nem, mert a képviselő úr, — bár nagyon figyeltem előadására — új érvvel nem lépett fel; de másrészről meg azért nem, mert ha reflektálnék rá, megfelelően csak ugyanabban a modorban tehetném azt, a mit ő szíves volt a tegnapi napon követni; én pedig ezt a modort nem szeretem használni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon) A mi azon barátságos dialógust illeti, a melyre ő engem határozati javaslata, érdekében felhívott, ez a dialógus részemről igen ríividen fog véget érhetni; mert hiszen hivatkozhatom rá, hogy utolsó felszólalásom alkalmával határozottan kijelentettem, hogy én az ő határozati javaslatát nem fogadhatom el. Azt gondolom tehát, ha már kijelentettem azt, hogy határozati javaslatát nem fogadhatom el, a kép viselő úr pedig határozati javaslatában engem az elemi oktatás államosítására kíván utasíttatni: ama feleletemben világosan és határozottan benfoglaltatik az is, hogy én az elemi oktatás államosítását ez idő szerint nem tartom acut, nem tartom sürgős kérdésne, nem tartom olyannak, a melylyel én most foglalk ózhatnám. (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Hogy be fog-e ennek szüksége állani, és hogy mikor jön el ennek a momentuma, azt én nem tudom megállapítani; meg lehet, t. ház, hogy dr. Falb tanár meg tudná mondani, a ki a kritikus napokkal foglalkozik. (Derültség jobb felöl. Zaj a szélsőbalon.) Már most, t. ház, Kovács Albert t. képviselő úr (Halljuk.

1 Halljuk!) a tegnapi napon egy kéréssel fordult hozzám; azzal a kéréssel, hogy hajoljak meg a közkívánság előtt, és járuljak hozzá azon 400 forintnyi minimumhoz, a melyet oly sokan kívánnak, és a mely mégis javítana a tanitók súlyos helyzetén. Hát, t. ház, nem tehetek egyebet, mint azt, hogy viszonozva ezt, én is kéréssel forduljak a t. képviselő úrhoz, és azt mondjam, méltóztassék megszívlelni azokat az indokokat és érveket, a melyeket eddig volt szerencsém előadni, és szavazza meg a jelen javaslatot, a mely, ha nem is valami nagy dolog, ha nem is teremt valami kitűnő helyzetet a tanítók számára, de kétségkívül jelentékeny haladást képez a múlthoz képest. (Úgy van! jobb felől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ha érvelésemmel, indokaimmal nem tudtam megnyugtatni az illetőket, a kiknek ez a törvényjavaslat nem tetszik, annak oka kétségkívül csak az én személyes gyarlóságomban van, (Ellenmondás a szélsőbalon.) és azért, t. ház, miután »nemo ultra posse«, nem marad más hátra, mintáz, hogy arra kérjem at. képviselőházat, méltóztassék az 1. szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezen kérelmemből világosan kiderül az, hogy én a magam részéről sem Szinay Gyula, sem Bánó József képviselő urak határozati javaslatait, illetőleg módosítványait el nem fogadom. Van azonban még egy módosítvány, melyre nézve nyilatkozni szintén kötelességem. Hévizy János képviselő úr az 1. szakaszhoz egy toldást hozott javaslatba, melyben kimondatnék az, hogy segédíanítókúl csak azok tekintetnek, a kik nem önálló felelősséggel vezetnek egy-egy osztályt. Hát, t. ház, én részemről méltányolom e szándékot, mely a képviselő urat vezette módosítványának beterjesztésében, és készségesen járulnék a módosítvány elfogadásához, ha ő kellően körülírta volna a segédtanítói minőséget, vagy annak olyan definitiot adott volna, mely teljesen megfelelő, mely semmi kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy segédtanítói, vagy rendes tanítói állásról van-e szó. De a körülírás, melyet ezen definitio ad, hogy: »a kik nem önálló felelősséggel vezetnek egy-egy osztályt«, szerintem nem elégséges, mert ezt akár mikor és akárhol ki lehet játszani; itt-ott benéz az elemi iskola igazgatója, és azt mondja: tulajdonkép én vagyok a felelős vezető, ez pedig csak segéd. Miután tehát a fogalmazás szerintem nem felel meg ezen iutentionak, én a magam részéről ezen módesítványt sem ajánlhatom elfogadásra. (Élénk helueslés jobb felől.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Oak néhány rövid szóból fog állani. A t. minister úr azzal kezdte reám vonatkozó reflexióját, hogy ő az én tegnapi beszédemre reflektálni nem akar. Ehhez a minister úrnak kétségtelenül joga van. Ha azonban egy minister azt mondja, hogy ő egy képviselőnek a beszédére reflektálni nem akar, és ezt arra használja fel, hogy a parlaineut előtt valakinek modora felett mondjon bírálatot, tehát