Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

•••'• •1*8 211. országos filés 1898 május 8 án sserdán. akadémia elnökének levelét, mely szerint a ma* gyár tudományos akadémia folyó évi (LIIL) ünnepélyes közgyűlését május hó 14-én vasárnap délelőtt 10 órakor fogja saját termében megtartani, és arra a képviselőház tagjait meghívja. Méltóztatnak ezt is tudomásul venni ? (Igen!) Tudomásul vétetik. Bemutatom továbbá Len gyei Sándor 1848/9-iki honvédhadnagynak Kürthy Sándor orsz. képviselő által beadott kérvényét, nyomasztó helyzetének javítása, esetleg segély adományozása tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a ház kérvényi bizottságának. Bemutatom végre a Marosvásárhelyt lakó állami tisztviselőknek b. Kemény Ákos orsz. képviselő által leadott kérvényét az állami tisztviselők fizetésének szabályozása alkalmával a lakbérilletményeknek a helyi viszonyok szerinti szabályozása tárgyában. A vonatkozó tor vényjavaslat már letárgyalva, sőt szentesítve is lévén, javaslom, hogy a kérvény visszavehetés czéljából a ház levéltárába tétessék Méltóztatnak elfogadni? Ugron Gábor: T. ház! Daczára annak, hogy teljesen áll az, hogy a törvényjavaslat le van tárgyalva, azért mégis a kérvényi bizottsághoz kellene a kérvényt utasítani, és a kérvényi bizottság tehetné meg azon indítványt, a melyet most a t. elnök úr tett; mert lehetséges, ha ezen kérvény áttanúlmányoztatik és átvizsgáltatik, hogy az talán egyéb tartalma folytán figyelembe lenne vehető. Azért ismétlem, hogy én azt óhajtanám, hogy az a kérvényi bizottsághoz utasíttassák. Elnök: Szívesen hozzájárulok, ha így méltóztatnak határozni, ámbár az eddigi gyakorlat az volt, hogy oly kérvények, a melyek valamely már időközben letárgyalt törvényjavaslatra vonatkoznak, az elnök javaslatára visszavehetés czéljából egyszerűen levéltárba tétettek, azonban ha méltóztatnak kívánni, ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés.) E szerint e kérvény kiadatik a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Fel fog olvastatni az indítvány- és interpellatios könyv. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az interpellatios könyvben a következő bejegyzés foglaltatik: 1893. május 3-án: Asbóth János. A valláspolitikai kormáuyprogramm integritásán ik 'fentartása iránt a mnŐRterelnök úrhoz. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy &É interpelláló képviselő úr az ülés végén tegye meg interpellatioját. (Helyeslés.) E szerint az interpell ttio az ülés végén fog megtétetni. Következik a napirend: »A községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban mííködő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat« részletes tárgyalásának folytatása, és pedig az 1. §. Ki következik? Hentaller Lajos jegyző: Madarász Imre! Madarász Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 1. §-ában, a mely jelenleg tárgyalás alatt van, a tanítói fizetések minimuma 300 frtban van megállapítva. Az ezen törvényjavaslatban megállapított 300 forintos minimum eszembe juttatja azt a körülményt, hogy hosszú időnek, mondhatjuk századoknak kellett elmúlni a nélkül, hogy a, törvényhozó testület Magyarország legrégibb és legfontosabb kérdéseinek egyiké*', t. i. a tanítók javadalmazásának rendezését, kellő figyelmére méltatta volna, mert ha jól emlékszem, talán az 1836 : VI. tez. volt az első, melynek 3. §-ábait némi intézkedés tétetik a tanítói fizetésekről, a mennyiben a tagosítások alkalmával kimondatott, hogy a lelkészeknek épúgy, mint a tanítóknak is bizonyos mennyiségíí föld adassék fizetési illetménykép. Később az 1848 : XX. törvényczikkben már sokkal gyökeresebb intézkedés tétetett, a midőn a 3. §-ban kimondatott, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei az államkincstár által fedeztessenek. De fájdalom az 1848 : XX. tcz., mint általában, úgy 3. §-ában is, mert czélja szép, nemes és annyira méltányos és igazságos, ha végrehajtatott volna, következményeiben állami és nemzeti szempontból roppant fontossággal birt volna; azonban az csak papíron maradt, és olykor-olykor csakis idézetül szolgálhat nekünk. Aztán következett az 1868 : XXXVIII. tcz., a mely a népiskolai oktatás általános szervezése mellett, a mint tudjuk, a néptanítók fizetéséről is rendelkezett legalább annyiban, a mennyiben 146. g-ában kimondotta, hogy a tanítók fizetése a tisztességes lakáson és legalább x

/i holdnyi kerten kivíí! nem lehet kevesebb, mint rendes tanítóknál 300, segédtanítóknál 200 frt. Azóta 25 esztendő telt el. Egy negyed század múlt tehát el a nélkül, hogy a tanítóknak az 1868 : XXXVIII. törvényczikkben biztosított reményei teljesültek volna; a nélkül, hogy a törvénynek betűje testté, valósággá vált volna. Ezreket és ezreket táplált 1868 óta a biztató remény; de ezrek, meg ezrek hullottak sírjaikba reményeikkel együtt ezen negyedszázad alatt. Azok pedig, a kik megmaradtak, most