Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

tlO. ©magos illés 1898. májns 2-én, kedáeá. 111 zétí iskolákról van szó, hogy a telekezetekkel az iránt előbb tisztába jön. De bocsánatot kérek, ez csak magán tudomásul szolgálhat egy minis térnek, de azt döntő argumentumul az ország szine előtt felhoznia nem lehet, hogy a felekezetek mire vállalkoznak. Mi köze van a törvényhozásnak ahhoz, hogy a felekezetek ebben, vagy abban a dologban miképeo gondolkoznak ? Es ha súlyt helyez a minister arra, itt van a példa, íme az úgynevezett egyházpolitikai kérdésekben a legnagyobb felekezetnek, a katholikus felekezetnek sommitásai nyilatkoztak, ő Felségéhez és a főrendiházhoz petitiókat nyújtottak be, és a minister nem vette tekintette, sőt ellendemonstratiot rendezett mindenütt a megyékben. Hát azt az argumentumot, hogy a fele kezetek így vftgy amúgy gondolkoznak, a törvényhozás részére el nem fogadom, és kijelentem, hogy én, mint felekezeti ember, nem szeretek szólani, de most az egyszer kénytelen vagyok nyilatkozni, hogy az oly egyházakkal, a melyeknek nincs autouomiájok, hogy a sommitásaikkal jöjjön tisztába a minister, az helyes lehet; de mivel itt ezt a gyűjtő szót használta, hogy »felekezetek«, azt kell hinnem, hogy ez alatt a protestáns felekezetek is értetnek. Engedelmet kérek, az olyan felekezetnek, a hol autonómia van, az oly felekezetnek csak vagy a zsinat, vagy a zsinatot helyettesítő egyetemes gyűlés adhat lítasítást, más a világon senki. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És ha voltak oly bátor férfiak, kik a felekezet nevében nem tudom micsoda conventiot csináltak a t. minister úrral, méltóztassék nyíltan megmondani, kíváncsi vagyok ama férfiakra. A magam részéről, mivel szintén a protestáns felekezetekhez tartozom, ha történt ily egyezség, úgy az ország színe előtt nyíltan protestálok ellene. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. képviselőház ! Miután ezeknek következtében azt hiszem, röviden kimutattam, hogy ezen 1. §-nak azon intézkedését, hogy 300 frt legyen a minimum, maga a ministerinra is korhíidtnak mondta; miután kimutattam, hogy pénzügyi akadály nincsen; miután kimutattam, hogy a hivatkozás a felekezetekre legalább is légből kapott argumentumnak látszik: ennélfogva a 400 írt megszavazásának többé semmi akadálya nincs. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Es azért kérem a t. házat, méltóztassanak a 400 fitos minimumot megállapítani és azt megszavazni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Berzeviczy Albert képviselő úr kíván szólani félremagyarázott szavainak helyreigazítása ezéljából. Berzeviczy Albert: T. képviselőház! A KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XII. KÖTET most felszólalt Bánó József t. képviselőtársam minapi felszólalásomat teljesen félreértette. Csakis félreértésének tulajdoníthatom, hogy nekem azt imputálta, hogy a 300 frt minimumot tarthatatlannak nyilvánítottam volna, és ennek daczára annak elfogadását ajánlottam. En azt modtam, hogy a 300 frt minimumot ma már alapnak kell tekintenünk, melyről a fizetések további felemelésére való törekvésnek már most meg kell indxíltda. Ezt mondottam, vagyis mondtam azt, hogy törekedni kell a fizetéseknek successive való további felemelésére. Azt hiszem, e között és a közöttamit t. képviselőtársaim akarnak, hogy t. i. a fizetések most mindjárt az egész vonalon 400 frtra emeltessenek fel, lényeges és nagy különbség van, és ennek folytán ezen felfogásom egészen jogosult, vagy legalább is az eltérés ezen felfogásom és t. képviselő urak felfogása között eléggé precise volt kifejezve, s azért a t. képviselő úr nyilatkozatát, hogy ezen álláspontom és felfogásom politikai immoralitás volna, egész tiszteletem daczára a képviselő úr személye iránt, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. (Helyeslés jobb felöl.) Hentaller Lajos jegyző: íssekufczGyőző! Issekutz GyŐZÖ: T. képviselőház! A törvényjavaslat általános tárgyalásánál a döntő szempontokat annyira kifejtettek minden oldalról, — sajnos legkevésbbé azon oldalról, melyen az erkölcsi jelentőség feksziiv mindazon törvényhozási intézkedésekért, melyeknek szavazataival a t. többség sanctiot ad, — hogy szükségtelennek tartom ezen törvényjavaslat keretében felmerülő minden kérdésnek kimerítő fejtegetésével a t. ház idejét igénybe venni. De szükségesnek tartom a politikai felfogások helyesbítése szempontjából, és hogy a törvényhozás termében élne hangozzék egy olyan nézet, melyet a t. államtitkár úr múltkori beszédében kifejezésre juttatott, a nélkül, hogy ezen téves felfogás ellenében kellő visszaátasitás, tiltakozó szó ne emeltessék. Ugyanis a t. államtitkár ár azt mondta, hogy Magyarországon háládatlan dolog a reformok terére lépni., és e nézetét ő a jelen törvényjavaslat általános vitájából merítette, mert szerinte meggyőződött arról az általános vitában kitejtett erős táraadásokból, hogy Magyarországon lehetetlen egy kormánynak reformtörekvéseiben népszerűségre jutnia, mert reformtörekvései neki a népszerűtlenséget készítik elő. Én, t. ház, az én politikai hitem, nem csak hitem, hanem politikai tudásom szerint a mindenkori államkormányoknak feladatát nem abban találom, hogy az egyes ügymenetszerfí ügyeket chablonszerííleg elintézzék, hanem egy kormány feladatául épen azt tekinteném, hogy a kormányzatára bízott állam intézményeit fejlődésre juttassa, reformálja, és ezen törekvésében, ezen mű16