Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

310.«máfos ülés 18»8. májtig 2.4n» kedden. \ i? (Olvassa): »M6dosítvány a néptan/tói fizetésekre vonatkozó törvényjavaslathoz. Új 14. §. Az illetékes iskolai főhatóság kívánságára a törvényhozás által évről-évre engedélyezett Összeg keretén belül a vallás- és közoktatásügyi minister a 11. §-ban körülírt feltételek és a 12. §-ban megjelölt következmények mellett a tanítói fizetéseknek a törvényszerű minimumon felül 400 forintig való kiegészítésére is segélyt nyújt.« Kérem ismételve a t. házat, hogy a módosítványnak az 1. §-sal kapcsolatos tárgyalását kimondani és a módosítványt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl) Madarász József: T. ház! A tárgyalás rendjéhez kívánok szólani. Szerintem a most headott módosítványt nem lehet az első szakaszszal tárgyalni. Nem lehet pedig azért, mert az 1. §. és a 13. és 14. §§-ok között még oly fontos elvi jelentőségű szakaszok vannak, melyeket előbb külön-külön kell megvitatni. így pl. e módosítvány által már előre meg volna állapítva a 13 %-ig levő szakaszok sorrendje. Azután még az is a törvényhozásnak méltó és beható tanácskozása tárgyát, fogja képezni, vájjon egyáltalában mindenütt adjon-e az állam segélyt vagy sem. A ház még most nem is tudja a t. minister úr álláspontját; de legalább előre ne feszélyezze a házat az 1. és 13. §.-oknál netalán előfordiíló elvi kérdések megvitatásában és tárgyalásában; pedig ha ez az 1. §al elfogadtatnék, elesnék bizonyos elvek külön megvitatásának alkalma. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokkal helyesebbnek, sokkal czélravezetőbbnek látom, hogy a 13. §. elfogadása után terjesztessék elő ezen javaslat. Most már ágy is tudjuk, mi a t. közoktatásügyi miuister úr szándéka; kérem a t. házat, hogy most csak az 1. §. tárgyalása folytattassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Szándékom tulaj donképen csak az volt, hogy a t. ház már most megismerkedjék ezen módosítás tartalmával, mert ez lényeges az 1. §. megítélése szempontjából. Ha azonban aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy a módosítvány most érdemlegesen nem tárgyalható, én ebbe készséggel belenyugszom, s a t. háznak ezennel bejelentvén módoaítványomat, kérem, hogy azt a maga helyén méltóztassék tárgyalni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak e szerint nem kapcsolatosan tárgyalni. Folytatjuk az 1. §. feletti tárgyalást. Horváth Ádám jegyző: Vikár István! Vikár István: T. képviselőház! (Halljuk!) Hemcsak a nemzet leghasznosabb munkásainak ezrei kisérik figyelemmel azon napok óta folyó vitát, melyet helyzetük tűrhetővé tételének felvetett kérdése idézett elő e házban, de figyelemmel kisérik mindazok, a kikben az igazi hazafiság párosulva van a nemzeti érdekek iránti érzékkel. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Figyelemmel kisérik, mert a vita kedvező eredménye nemcsak a nemzet leghasznosabb szellemi munkásait emelné ki nyomorúságos és úgy a kormányra, mint a törvényhozásra szégyenletes helyzetéből, de közvetve lényeges befolyással lenne úgy nemzeti kulturánk erőteljes fejlődésére, mint a magyar állameszme megszilárdulására. A néptanítók helyzetének javítása, tűrhetővé tétele tehát nem annyira osztálybeli, mint inkább nemzeti érdek, azért, midőn arról van szó, hogy óhajaikat figyelembe vegyük, az áldozatok nagyságát nem szabad mérlegelnünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sajnosán látom azonban, hogy kormányférfiaink a felvetett kérdés méltányos megoldásával szemben ép oly szííkkeblííséget tanúsítanak, mint a mily közönyösek minden oly kérdéssel szemben, a melyek a nemzet vitális érdekeivel vannak kapcsolatban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az oka, t. ház, annak, hogy kulturális fejlődésünk nem tart lépést Európa többi államainak hason irányú fejlődésével ; ez akadályozza nemzeti kulturánk erőteljes fejlődését, ez a magyar állameszme megizmosodását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzeti érdekeket szem előtt tartó államférfiaknak arra kell törekedniük, hogy a nemzetek erőteljes fejlődésének alapvetői: a nemzeti nyelv és műveltség terjesztésére hivatott néptanítók a kellő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíttessenek, mert csak is egy erkölcsi tekintélyben megerősödött és kellő javadalmazásban részesített tanítói kartól várhatjuk joggal, hogy feladata magaslatára emelkedjék, és nemes hivatását becsülettel betöltse. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A javaslat felett általános vitában felszólalók, egyértelmtíleg konstatálták, hogy népoktatásügyünk fejlesztése a legvitálisabb nemzeti érdek, hogy népoktatásügyünk fejlesztése szorosan összefügg a néptanítók helyzetével; egyértelmtíleg konstatáltatott, hogy nem túlzott azon óhaj, a melynek megvalósítását kérik a törvényhozó testülettől. Ámde ugyanakkor azon aggályuknak adtak kifejezést, hogy a jogos óhaj teljesítésével pénzügyi egyensúlyunk megzavartatnék. Sajátságos, t. ház, hogy akkor, a midőn idegen érdekek avagy teljesen fölösleges alkotásokról van szó, a t. ház, nagy többségének soha nem jut eszébe a pénzügyi egyensúly megzavarására hivatkozni, (Igaz! Úgy van! a szélső