Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

10*. országos &lé« 18W. Április 28-én, siexabaton. j 01 gzempontból egyáltalán nincs szükség. De ott, a hol leginkább szükség volna reá, t. i. ott, a hol a felekezeti hatóság állami szempontból, — hogy enyhén fejezzem ki magamat, -- nem feltétlenül megbízható: ott az a felekezeti hatóságnem fog-e gondoskodni arról, hogy fiz általa vezetett fegyelmi eljárás serami oly tényálladékot ne derítsen fel, mely a minister közbelépését vonhatná maga után"? (Élénk helyeslés bal felől.) Hát, t. ház, gondolom, további bizonyításra nem szorul az, hogy az ellenérték, a mit az állam nyer az adott segélyezésért, nem aránylagos; vagy ne is beszéljünk az ellenértékről, mert az államnál azt a jogot, sőt azt a kötelességet, hogy minden iskola az állami tudásnak iskolája legyen, nem pedig annak ellenkezője, semmiféle koncessziókért, sem erkölcsi koncessziókért, sem pénzért megvásárolni neuu kell, nem szabad. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez egyszerűen az államnak joga, de nemcsak joga, hgnem kötelessége. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) No«, és t. ház, ennek a jognak gyakorlására, ennek a kötelességnek teljesítésére a minister úr a javaslat intézkedései szerint úgyszólván semmi fegyvert nem nyer, csak az esetek egy részében nyeri azt, a mi fegyver ebben benfoglaltátik , ez pedig oly kevéssé hatályos, hogy az alkalmazás eseteinek ismét esik egy igen kis részében fogja a bajt tényleg orvosolni, vagy csak érinteni. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) T. ház! Itt sokkal határozottabb, sokkal erélyesebb, sokkal messzebbmenő, sokkal hatályosabb eszközök alkalmazására van szükség, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert ismétlem, — az ember csodálkozik, hogy ilyen tárgyról még okoskodni és beszélnijkell, — (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) nincs a világon állam, nemzet, mely eltűrné azt az állapotot, de csak egy napig is, hogy a népiskoláknak egy része nemcsak nem nevel neki hű állampolgárokat, hanem nevel neki ellenségeket. (Zajos felkiáltások bal felöl: Úgy van! Úgy van!) De menjünk tovább. Ezen javaslat által mi történik ? Ezen javaslat bizonyos feltételek mellett kötplezi az államot arra/hogy a felekezeteknek segélyt nyújtson. Kimutattam, hogy azok az eszközök, a melyeket a mínisternek az illető segélyezett felekezeti iskoláknak ellenőrzése tekintetéből kezébe ad, merőben elégtelenek. Hát most annak tetejébe, hogy megtűrünk oly iskolákat, melyek az államnak ellenségeket nevelnek, ennek tetejébe még az is fog fejlődni, hogy államilag segélyezünk oly ie&olákat, melyek az államnak ellenségeket nevelnek. (Élénk tetszés a baloldalon.) Az ily kultúrpolitika, az ily közoktatási politika előtt — megvallom egész őszintén — megáll nekem az eszem. Ezen nagy bajokkal szemben, én és t. barátaim közül többen, és határozati javaslat alakjában Polónyi Géza t. barátom is, egy radikális eszközt javasol: t, i. azt, hogy államosítsak az egész népoktatást (Halljuk! Halljuk!) Én ma ez eszmének elvi helyességéről nem akarok vitatkozni. Mandel Pál: Hic Rhodtis, hic salta! Gr. Apponyi Albert: Igenis, »hic Rhodus, hic salta. Azt hiszem, hogy a politikai életben igen sok üdvös dolgot nem lehet ugrásokkal elérni, hanem fokozatos haladással. (Tetszés bal felöl.) Nagyon köszönöm t. képviselőtársamnak, hogy álláspontom megjelölésére a formulát mintegy számba adta. (Derültség a baloldalon.) Én ugrást nem akarok, akarok határozott hatályos lépést előre. De az ugrásnak elkerülése és a helyben tipegés között, a mit lépésszámba, akarnak elfogadtatni, (Derültség bal felöl.) vagy pedig a visszacsuszamlás közt igen nagy különbség van. Én pedig azt hiszem, hogy nincs kizárva az a veszély, hogy a nemzeti iskola szempontjából e javaslat gyakorlatilag még visszaesést is fog előidézni, mert mint mondám, segélyezünk oly iskolákat, melyekkel szemben effectiv ellenőrzésünk nincsen. Mindenesetre lépést, férfias lépést, olyat, a mely számbavehető, nem tartalmaz e javaslat magában, (lga.s! Úgy van! a baloldalon.) mert nem ad a kormánynak hatalmat mindazon iskolákkal szemben, melyek nem segélyeztetnek, és mert az a hatalom, melyet neki a segélyezett iskolákkal szemben ad, illuzorius, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és mert kötelezi a kormányt arra, hogy minden esetben segélyezze azokat az iskolákat, melyek különben a törvény követelményeinek megfelelnek. Visszatérve a népiskolák általános államosításának kérdésére, azt tartom, hogy épen tekintettel a magyar államnak azon nagy és sokféle feladataira, melyeket mindnyájan ismerünk: épen tekintettel arra, hogy e fe'adatok még komplikálva vannak a kifelé és befelé egyaránt irányuló folytonos, hol erélyesebb, hol szelídebb eszközökkel alkalmazandó, de soha nem szünetelő önvédelmi kényszerűséggel: egyáltalában nem osztozhatnám abban az irányban, mely minden tevékenységnek és feladatnak súlyát ma, vagy a közvetlen jövőben az állam vállaira akarja rakni. Én szívesen fogadom el más tényezőknek segítségét, és azt hiszem, hogy az a helyes és előre látó politika, mely minden társadalmi tényezőnek segítségét veszi igénybe (Élénk tetszés és helyeslés bal felöl) az állami és nemzeti feladatok előmozdítására: (Élénk helyeslés a baloldalon.) mindegyikét, a mely alkalmaz-