Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

m®. ersüágegfilé* 1808. április SS-én, icombftton. 99 golás, a melyben az egyik volt |ministerelnök úr a véletlenül ide tévedt nemzetiségi képviselőket olykor olykor részesítette. (Helyeslés balról.) Hiszen nem itt volt arra szükség, ebben a házban, hol egy nemzetiségi képviselő izoláltan áll, vagy ketted-harmad magával ül; itt ilyen erélyre, ilyen bátorságra az eloquentia ilyen kifejtéseire szükség nincs. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Én reám ezek a scenák mindig nagyon lehangoló lenyomást tettek; mert míg itten könnyű diadalokat ültek a kormányok azzal az ellenséggel szemben, a melyik nincs jelen, ott, hol az ellenség tényleg van, hol tényleg ereje van, hol tényleg mutatkozik, a vidéken, a vidéki iskolákban, a vidéki pénzintézetekben: ott még az ellenségnek erejéről sem volt tudomásuk, még kevésbbé, íiogy az ellen működtek volna. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Nem láttuk semmi nyomát annak, hogy a kormányzat tényleg ott, hol reális munkát kell végeznie, s nem csattanós pillanatnyi sikerek elérését, a széjjelhúzó elemek áskálódäsával tényleg szembeszállott volna. (Igaz! Úgy van! bal felől) A meglehetősen jelentékeny rendelkezési alapnak, a nielylyel a kormány jelenleg rendelkezik ezen a téren semmi nyomát nem láttuk. (Igaz! Úgy van! balról.) Egyesek, kik az illető vidéken laknak, sokkal többet tudnak az ottan folyó üzelmekröl, mint maga a kormány. A sajtó terén pedig — hiszen ef-'ak az eredményekről szólhatunk, mert a rendelkezési alap nem képezi elszámolásnak tárgyát, és csak a jelenségekből következtethetünk — hol látjuk nyomát valami olyan kormánytevékenységnék, mint a melyik a rendelkezési alapból nyerné táplálékát? Az első az volna, hojry a kormány ismeri a helyzetet mindenütt. Bátor voltam rá mutatni, hojry a múltban legalább nem ismerte. A sajtó terén látunk nagy számú vidéki zsúrnalistikát, melynek nagy részéről minden beavatott ember tudja, hogy az önerejéből magát fenn nem tarthatja, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balon.) Ebben a vidéki zsurnalisztikában látjuk egekig magasztalva a kormányt, (Igaz! Ügy van! a szélsőbal felöl.) látjuk a legborzasztóbb módon leszólva, gyanúsítva, sőt piszkolva (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon) a magyar ellenzéket, a magyar ellenzéki pártokat és azok vézérférfiait. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) De olyan vidéki sajtónak termékeit, mely alkalmatos lett volna a magyarellenes izgatásoknak ellensúlyozására, nagyon elvétve látunk. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Láttuk azt is, hogy a külföldi lapok el vannak árasztva olyan levelezésekkel, a melyekben a kormány és pártja, mint Magyarország fennállásának, mint a monarchia biztonságának és cohaesiójának, mint a nemzeti haladásnak egyedüli palládiuma mutattatik be a művelt külföldnek, az ellenzék pedig, mint a felforgatóknak, a lelkiismeretlen izgatóknak gonosz csoportja. (Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbalon : Igaz! Úgy van!) Láttuk azt is, hogy ezekre a levelezésekre azután, mint a külföld véleménynyilvánításaira nagy büszkén hivatkozott az itteni félhivatalos sajtó. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mindezt látjuk. Ezek, t. képviselőház, azok a tények, a melyeknek során végigkutatva, rendelkezési alapnak valami nyomát találjuk. De a magyarellenes izgatások elleni actióban azt nem látjuk. És egyáltalán, úgy az intézmények megoldásának, mint a kormányzatnak terén semmi egyebet nem látunk, mint látszatra dolgozást itt a parlamentben, és teljes tehetetlenséget ott, a hol a tevékenységnek és küzdelemnek tere lett volna. (Helyeslés bal felől) Ezekkel az állapotokkal, t. ház, a magyar nemzetnek, a magyar törvényhozásnak, a magyar kormányzatnak ezen quietismusával, a magyar kormányzatnak ezen tehetetlenségével az egész vonalon szakítani kell. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Rámutattam, — csakhogy ezt az egész vonalat a r. háznak bemutassam, — arra, hogy kifelé is szakítani kell ezzel. Szakítottunk is egy bizonyos pontig, — ezzel az elismeréssel tartozom a jelenlegi, sőt az azt közvetlenül megelőzött kormánynak is, bár nem elegendő mértékben történt ez, — szakítanunk kell a közjogi quietismus és abstíneálás politikájával; de szakítanunk kell azzal a közönbösséggel, a mely, hogy triviálisan fejezzem ki magamat, várja, hogy a sült galamb repüljön szánkba, a magyar nemzeti egységnek befelé való consolidatiója terén. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ebben a mappában, a melyet rövid vonásokban a t. ház elé állítottam, akartam megjelölni helyét annak az ügynek, a melylyel ma foglalkozunk. A magyar nemzeti egység biztosítására és megerősítésére irányuló törekvésben e lánezolatos, organicus, összefüggő tevékenységben talán a legelőkelőbb hely illeti meg a magyar kultúrpolitikát. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Megideti a magyar kultúrpolitikát az oktatásnak minden fokozatán és annak minden ágában. Megilleti a felsőbb oktatásban, megilleti különösen a középiskolai oktatásban, melynek feladata az, hogy az a tényező, a mely az 1848 előtti kiváltságolt nemesség örökébe lépett, melynek hivatása a magyar nemzetet vezetni, a magyar nemzetre a typust ráadni, a magyar nemzetnek ideális czéljait felfogui, azokat a nép milliói között terjeszteni, a melynek feladata a magyar politikát tulaj donképen irányítani: hogy 13*