Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

9| ÍM. ormság«s flíét ISttS, április 8-An, uombatM. is az én feladatom volna, (Egy hang a szélsőbalólddon: Az is!) Ilyen »az is« még nem ok, mert az az ok, a mi felhozatott, hogy t. i. az igazságügyminister az igazságszolgáltatás őre, a katonai büntető törvénykezés pedig szintén igazságszolgáltatás, tehát az igazságtlgyminister annak is őre, téves felfogáson alapszik. Ez egy általános szólamból levont hamis következtetés. Mert ez a kifejezés »az ignzságszolgáltatás őre« politikai és államjogi értelemben, annyit jelent, hogy az igazságszolgáltatási funetiora való felügyelet, annak körébe eső törvénvek végrehajtása, és ennélfogva az azért való felelőség annak a hatáskörébe van utalva, a ki egyúttal a végrehajtási hatalommal is rendelkezik. De a katonai igazság szolgáltatásnak sem ellenőrzési, sem az a felett való felügyelet, sem az arra vonatkozó törvények végrehajtása az én hatáskörömhöz nem tartozik. (Egy hang a szélsőbalon: Ez baj!) Ha baj, akkor méltóztassék törvényeinken változtatni. (Felkiáltások: Tessék kezdeményezni!) Ép oly kevéssé tartozhatik, mint a pénzügyi kormányzati ágban fennálló pénzügyi bíráskodás az én hatáskörömhöz, — pedig az isigazságszolgáltatás, — mert az nem áll az én felügyeletem s ellenőrzésem alatt, nem én hajtom végre a törvényeket. Senkinek sem juthat tehát eszébe azért, a mi ott közvetetlenú'l történik, engem tenni felelőssé. Végül még egy kifejezésre kell észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk!) Hogy t. í. az igazságügyminister egész kényelmesen megnyugszik ezen állapotokban. Meszlény Lajos: Kényelmesen, az igaz! (Derültség bal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az sem igaz, a mire a t. közbeszóló képviselő űr czélzott. (Derültség jobb felöl.) De nem is nyugszik meg benne, s ott, a hol a dolgot ismerik, — s több helyen ismerik, — igen jól tudják, hogy ez az állítás a tényleges valóságnak meg nem felel. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mi is szeretnők tudni, nemesak azok.') Ez az, í. ház. a mit ez ügyre nézve felhozni akartam, tisztázására és szabatosítására annak, a mit a múltkor ezen megjegyzések ellenében elmondottam, és ha valakinek ez irányban netán észrevételei volnának, szívesen fogok továbbra is felvilágosításokkal szolgálni. (Helyeslés jobb felöl) Bernáth Dezső jegyző: Issekutz Győzői Issekutz GyŐZÖ: T. képviselőház! (Hoszszantartó zaj és nyugtalanság. Ha'ljuk! Halljuk!) Nem akarom a vita ily előrehaladt szakában a t. háznak figyelmét és türelmét sokáig igénybe venni. De szükségesnek tartom főleg azokkal szemben és azok melleit, a miket Ugron Gábor t. képviselőtársam felhozott, s a mik nagyon alkalmasak arra, hogy az ország közvéleménye előtt a közjogi alapot olyannak tüntessék fel, a melyen a magyar nemzeti szellemet, a magyar nemzeti törekvéseket megvalósítani lehetetlen, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is lehet!) nézeteimet kifejteni. T. képviselőtársam bestédének ezen hatásával szemben s ezen hatása mellett, én mint az 1867-iki alap híve, az 1867-iki alapon kormányzó t. többség vezérszónoka Pulszky Ágost t. képviselőtársam ellenében is — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) az 1867. alapnak megvédelmezésére fogok szót emelni. (Halljuk! Halljuk !) Előre bocsátom azt, hogy a honvédelmi tárcza költségvetését megszavazom; megszavaznék annak keretében még nagyobb összegeket is, tudván, hogy az állampolgárok a nemzetre mért s a nemzettől követelt bármilyen áldozatokat is készek lennének meghozni, ha azok a honvédelmi intézmény fejlesztésére követeltetnek tőlük. (Úgy van ! a baloldalon.) Azonban, midőn a költségvetést magát megszavazom, ezzel nem azt akarom jelezni, hogy szavazatommal a költségvetés által nyitott források eddigi felhasználását és a felhasználás módozatait, az ezen intézményhez fűzött nemzeti aepiratiok megvalósítására irányuló törekyést, azon anyagi és szellemi fejlődést, melyet ezen intézménynek adni óhajtók, de a melyet a jelenlegi kormányzat megközelíteni sem volt képes és ezen intézményhez füzöít nemzeti várakozások megvalósításának tempóját, kielégítőnek, bizalomra méltónak tekinteném. És t. ház, szükségesnek tartom Pulszky Ágost t. képviselőtársammal szemben, és az általa vallott nézetek után a t, ház türelmét az önálló állami lét, az abban foglalt követelmények és feladatoknak fejtegetésére kissé hosszabban is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az önálló állami lét, t. ház, úgy a tudo^ mány, mint a műveltségre s a nemzeti törekvésekre valamit adó államok, a nemzeti aspiratiokat, nemzeti hivatásukat megvalósítani akaró nemzetek előtt, a történet tanúsága szerint, sohasem volt önezél, hanem csak eszköz, a melylyel az államiságban élő nemzetek szellemi és anyagi erejük fejlesztésének lehetőségét, nemzeti törekvéseik erősítését s emelkedésüket akarják megvalósítani. És ha Pulszky Ágost t. képviselőtársam úgy a politikai tudomány, mint a müveit európai államok történeti iránya által igazolt ezen tétel helyes voltát elismeri, s ezzel összehasonlítja Magyarország államiságát s az államiság egyik alapkövét képező véderő fejlődését, úgy ő maga is azon sajnos, de igaz meggyőződésre kellene, hogy jusson, hogy a kö'zkormány-