Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

1ÖS. oraAgos Illés 1898. április 8-án, ssomftstM. fí9 I)e nemcsak ebben áll, t. ház, a tévedés. Nemcsak ebből a szempontból nem kell tartani a hadsereg megosztásának eszméjétől, a mitől Pulszky Ágost t. képviselőtársam oly nagyon óva int. Azért sem kell ettől tartani, mert a nemzet ükkor Fokkal több erőt képes a csatatérre vinni. Miért? Mert abban az esetben, ha a hadsereg maga magyarnyelvűvé alakíttatik át, és a magyar vezényszó, a magyar adniinistratio a hadsereg körébe behozatik, akkor, engedjen meg a t. ház, semmi ok sincs arra, hogy nevelési intézeteinket egyúttal katonaképző intézetekké ne alakítsuk át. Hogyha a népiskola négy osztályában minden gyermek megtanulja 48 vagy 50, vagy 60 kérdésben és feleletben, a mit egy közembernek tudnia kell, ha gimnáziumiunkban minden ifjú megtanulja, a mit egy altisztnek tudnia kell; ha az egyetemen a tudományok művelése mellett ifjaink megtanulják azon katonai ismereteket, melyekkel egy tisztnek bírnia kell, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogyha a nemzeti nevelés é<s a hadsereg szervezése, a hadsereg erőinek előképzése egy közös intézménynyé forr össze, akkor nekünk nem oly haderőt lehet kiállítanunk, mint a milyenünk ma van, hanem olyant, a milyent még a világ soha Magyarország földén ki nem állított. (Zajos helyeslés és tetszés bal felöl.) Nem lehet megengednünk azt ma, hogy a mi nemzeti intézményeink katonai nevelőintézetekké váljanak addig, míg a katonai nevelés alapfeltétele, még azon nemzeti intézményben, a honvédségben is a németnyelv tudása látszik lenni. Mert nem engedhetjük, hogy nemzeti létünk legerősebb eszköze, összetartó kapcsa, a nyelv, megtöressék a mi iskoláinkban, és a nyelvnek érzéke kiirtassék a mi ifjúinkból. (Igaz! Úgy van! bal felől.) De igenis, soha Ausztriának császára, soha Magyarország királya oly erős katonai hatalmat nem képviselhet, mint ha egyszer a népek vágyainak talajára állva itt köztünk megjelennék, s nem az árulkodókra és rágalmazókra hallgatna, hanem kijelentené azt, hogy: magyar nemzeti dynastiát akarok, magyar nemzeti hadsereg által védve, oltalmazva és vezényelve. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Akkor nemcsak a zöld tollaknak a mozgásából lehetne megítélni, hogy a trón mennyi erőre számíthat, hanem a legutolsó fűszál megett is ember nőne, a ki kész a hazáért vérét, életéi feláldozni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőhalon.) De hát, t. ház, a féltékenység, az irígykedés, és a nemzetnek háttérbe szorítása, hogy saját katonai erőit és erényeit ki ne fejthesse^ a mely erőkre és erényekre félő, hogy nemsokára szükség lesz, az az irigység meg kell, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97, Xi KÖTET. hogy szűnjék, s ez kell, hogy jelekben nyilvánuljon. Az első jel az lehet, ha megszűnik az a ferde, az a félszeg állapot, hogy a hadsereg, e

SJ egész sereg mellett a honvédség mint második gyürözete a véderőnek, csak félszeg sereg legyen, és mint egy harmadik sereg szerepeljen megint félszeg seregként a népfelkelés. A honvédségnek egy egész sereget kell képeznie, (Úgy van! bal felöl.) a mely egész sereg a maga soraiban a népfelkelés első sorozatában állókat szükség esetén felöleli; annak nemzeti természetű haderőt kell képviselnie, és az nem lehet, hogy a közös hadseregbe legyen beosztva, (Igaz! Úgy van! bal felöl) önállóságától meg legyen fosztva, hogy ne legyenek neki műszaki csapatai, ne legyen neki tüzérsége . . . Bartók Lajos: Adják oda a citadella ágyúit! (Derültség bal felöl.) Ugron Gábor: . . . hogy ne legyenek vezérkari tisztjei, és a vezérkara ne legyen a békében szervezve; nem lehet, hogy a honvédség csak egyszerű segédcs ipatnak tekintessék, és a fegyvernemek közül csak kettővel bírjon. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Én épen ebből az okból, és azért, mert tudom, hogy nincsen állam Európában, a mely kétszárezernyi hadsereget tüzérség és műszaki csapatok nélkül képzelni tudna, — hiszen Romániának egész hadserege nem több mint a mi honvédségünk, Szerbiának nincsen annyi hadereje, mint a mi honvédségünk, és mindegyik tüzérséggel és technikai csapatokkal látja el, — nem képzelhetem más okát annak, hogy honvédségünk tüzérséggel fel ne legyen szerelve, mint a bizalmatlanságot, (Zajos helyeslés. Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Hiszen ez katonai szempontból is következő hátrányokkal jár. (Halljuk! Halljuk!) A tüzérség és műszaki csapatok és a honvédség nincsenek egymással béke idején contactusban, a parancsnokok egymást nem ismerik, a magasabb honvédtisztek is csak évenkínt egyszer, a manőverek alkalmával szerezhetnek tapasztalatokat a három fegyvernemek együttműködése tekintetében. De tovább megyek. Olvassuk a lapokból, hogy a közös hadügyminister a delegatiok előtt indítványt fog tenni a tüzérség szaporítására nézve. Jól tudjuk, hogy a tüzérség nem elégséges, azt igaz, szaporítani kell, de miért ne szaporítsuk akkor a honvédség részére felállítandó tüzérség által, hogy azt egészítsük ki, (Élénk helyeslés bal felöl) hogy mikor azután a mozgósítás ideje elkövetkezik, ne kelljen közöí hadseregbeli tüzérséget a honvédséghez utalni, és egyúttal a békében kifejtett hadirendszert megint megbontani. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) Hiszen legutóbb a delegatio tárgyalásainál, midőn a genie-corps megszünteté1*