Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

86 199. orgsägos ülés 1893. április 8-án, szombaton. És mit tapasztalunk? A minister úr a közös hadsereg és a honvédség szelleme között örökké egyensúlyt akar tartani, holott a közös hadsereg egy többnyelvű császárságnak és az egységes Magyarországnak közös hadseregét képezi. Ez a közös hadsereg tehát, a mi csakugyan közös, tisztán magyar szellemű uem lehet. De a honvédségnek épen tisztán magyar szelleművé kell lennie. (Igás! Úgy van! hal felől) Miért? Azért, hogyha következik az az idő, midőn a hadseregnek nagy tömegeket kell befogadnia, hogy akkor, midőn ezen nagy tömegek kormányzása egységesen és egy központból nem válik lehetségessé: még katonai szempontból is a külön magyar hadsereg, mint ilyen megalkotható legyen, és e ezélból egy külön nemzeti hadsereg intézménye a honvédségben készen álljon. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen a t. minister úr jól tudhatja, hogy a hadseregek létszámának szaporítása állandó törekvése az európai államoknak. Balgatag az az ember, a ki be nem látja, hogy e téren lépést kell tartani a többi államokkal. De vájjon a honvédelmi minister úrnak az a hivatása-e, hogy midőn ez a létszám-szaporítás bekövetkezik, ez a létszám-szaporítás és intézményfejlesztés ne a honvédségnek váljék előnyére, hanem a közös hadseregnek váljék hasznára 1 (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Hiszen mit tapasztalunk ? Kezdetben korlátlan számból állott a honvédség, tudniillik olyan számból, a mennyit újonczozás útján oda besorozni lehetett. De most a honvédség bizonyos évi újoncz-állománynyal bír. A közös hadsereg pedig a póttartaléknak jelenlegi rendszere mellett a létszám-szaporításnak olyan nagymérvű eszközével bír, melyre nézve merem állítani, hogy némely sorozó kerületben 30—40°/o ra rúg fel a póttartalékosok száma a megajánlott újonczokkal szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a honvédelmi minister úr az ő vezetése alatt lévő intézmény érdekeit tekinti, akkor oda kellett volna törekednie, hogy azt a fejlesztést, mely az ország anyagi erejét és ifjúságát igénybe veszi, a honvédségnél eszközölje, és ne a közös hadseregben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A minister úr pedig mindig annak volt közbenjárója, annak volt eszköze, hogy a közös hadsereg kerete fejlesztessék, annak létszáma szaporíttassék és a honvédség irányában hasonló gondoskodást nem fejtett ki. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy erre előállnak és azt mondják, mint Pulszky Ágost t. képviselőtársam, hogy a közös hadseregnek az intézménye olyan intézmény, a melyet ma már a hadsereg döntő köreiben csak közösnek tekintenek, másképen nem is bírálják meg és azért egy külön magyar katonai akadémia létesítésére semmi szükség nincs. A t. minister úrnak pedig arra kellene törekednie, hogy a nemzeti szellemnek melegágya legyen a honvédség. Mert azt senki tagadni nem fogja, hogy a nemzeti érzelemnek és a nemzeti szellemnek a hadseregekben a legpraegnansabban kell nyilvánulnia, hogy minden állam hadserege a nemzeti szellemnek nemcsak zászlóvivőiből, de a nemzeti szellem hőseiből kell, hogy alakuljon. (Élénk tetszés bal felől.) Ha a közös hadsereg a magyar nemzeti eszmének zászlóvivője nem lehet, ha a magyar nemzeti eszme hőseit ott fel nem találhatjuk: akkor a honvédség intézményében kellett volna ilyen hősöket nevelni, (Zajos helyeslés és tetszés bal felől.) nem pedig germanizáini a honvédséget, hanem a sajátságos nemzeti talajból kell azt kiépíteni, kifejleszteni. (Élénk tetszés a baloldalon.) Mert legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy mint minden épület, úgy a hadszervezet épülete is csak akkor áll biztos alapokon, hogyha az ország területéből, annak népességéből, mintegy magától kinőve látszik. (Élénk tetszés és éljenzés a baloldalon.) Az a hadsereg, a mely mesterségesen emeltetik és helyeztetik a nemzet mellé, vagy fölé, de mindenesetre attól bizonyos távolságba, soha azon nemzeti szellemet nem fogja képviselni, a mely a népek nagy harczában majd a győzelmet biztosítja. (Élénk tetszés és taps bal felől.) Mikor pedig arról van szó, hogy katonai nevelési intézményeinkben ezen nemzeti szellemnek hősöket neveljünk, akkor a t. minister úr a germanisatio szellemét hozza be oda. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az ellen nincsen nekem kifogásom, hogy a Ludoviea akadémiában tanítsák a német nyelvtant, hogy ott német társalgási órák legyenek, és hogy ott németül tanítsák a német nyelvtant. De hogy épen a legfontosabb tantárgyakat németül tanítsák, olyan tárgyakat, melyek a taktikának alkalmazására vonatkoznak, ez mit von maga után? Hogy az a tiszt, a kinek a cselekvés órájában agya minden tehetségét össze kell szednie, hogy a legjobb gondolatot megtalálja: ugyanakkor, mert id gen nyelven tanulta amaz ismereteket, kénytelen egy másik ágybéli munkát is végezni; pedig az az idő, a melyet erre elveszteget, sokszor elég arra, hogy minden elveszszen. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Elég sajátságos, hogy at. minister úr vezetése alatti alkotmányos ellenőrzés alatt álló intézetekben történtekről mi, az alkotmányosság tényezői, nem szerezhetünk értesülést; senki meg nem meri ott mondani a valót, mert az mind hivatalos titok! (Derültség bal felöl.) Itt kérdem meg tehát a minister úrtól, igaz-e, hogy a felső