Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-191

u 1Ö1. orsfáiros Blés 1898. április 7-én, pántoké*. annyit kívánván megjegyezni, hogy azok, a miket ő az elnök úr ellen felhozni méltóztatott, engedje meg nekem, a leghatározottabb személyeskedés jellegével bírnak, mert természeti fogyatkozásokat itt vita tárgyává tenni . . . (Zaj.) Azt hiszem, enyhén bíráltam meg, mert talán azt is mondhattam volna, hogy ez határozottan az elnöki méltóság sérelme. (Úgy van! Ugy van! jobb felől. Zaj bal felől.) De én ezzel nem kívánok tovább foglalkozni. A mi Horánszky Nándor képviselőtársam azon indítványát illeti, hogy úgy hitelesítsük a jegyzőkönyvet hogy azt constaíáljuk benne, hogy sem a többség, sem az, vájjon a ház határozatképes volt-e, ezen határozat enunciálásánál meg nem állapíttatott, ez, azt hiszem, annyit jelentene, mint magában egy határozatban kimondani, hogy ez t:dajdonkép nem határozat. (Felkiáltások a szélsőbalon: Igaz is!) Egyet, t. ház, senki kétségbe nem vonhat, — én egész objeetivitással kívánok a tárgyhoz szólni, (Halljuk! Halljuk!) ón is jelen voltam az ülésen, — igenis hallottam, hogy kívántatott ellenpróba, de ezt az elnöki határozat enuntiatioja után kívánták. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Korábban az ellenpróba nem kívántatott, hanem akkor, miután az elnök a határozatot enutiálta és az ülést feloszlatta. Polónyi Géza: Az volt a furcsa, hogy elszaladt mind járt! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister í A mi pedig a másik kifogást illeti, én ez idő szerint talán nem szenvedek azon természeti fogyatkozásban, a melyet felemlíteni méltóztattak, de jóhiszemüleg mondhatom, hogy a határozatképesség megállapítására vonatkozólag csak akkor történtek ellenvetések, midőn már kimenőben voltunk a házból. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza; Nem lehetett előbb beszélni! Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügyminister: Méltóztassanak egész higgadtsággal megbírálás tárgyává tenni, hogy csakugyan oly nagy és hallatlan sérelem forog-e itt fenn, mely a mi parlamentáris tanácskozásainkat érinti. Horváth Gyula: Nagyon nagy! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Méltóztassék a t. képviselő úr meggyőződve lenni, hogyha a sérelemnek csak látszatát vélném itt fenforogni, nem nyújtanék segédkezet ahhoz, hogy a kellő tanúiságok és következmények levonása nélkül napirendre térjünk; sohasem nyújtottam segédkezet ahhoz, — és eni.ek talán bizonyítékát is nyújtottam, — hogy a ház kisebbségét majorisáljuk, de egygyel legyünk tisztában. Ugy méltóztatnak odaállítani a házszabályok 177. §-ának azon rendelkezését, hogyha az eredmény kétséges, ellenpróba tétetik, mintha ezt az ellenpróbát azonnal el kellene rendelni, mihelyt egy tag kívánja. (Zaj a bal és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, méltóztassanak egész higgadtan meghallgatni. Hiszen, t. ház, talán száz olyan esetnek voltunk tanúi, midőn felállt a többség, és a kisebbség azt kívánta, hogy ellenpróba tétessék. Meg is történt akkor is, midőn csak egy ember volt ellene, mert constatáíni kívántuk, hogy hol van a többség, de akárhány esetre fog mindenki emlékezni, hogy az ellenpróba kívántatott, és az elnök egyszerűen azt mondta, hogy hiszen kétségtelen a többség (Felkiáltások: A jelenlegi elnök!) Nemesak a húz mostani elnöke. Mit akarok ebből levonni ? Azt-e, hogyha ellenpróba kívántatik egyik vagy másik tag részéről, nem teszünk ellenpróbát ? igenis, teszünk ellenpróbát. Nekünk, kik e padokon ülünk, első sorban érdekünkben áll, hogy a többség evidenter eonstatáltassék; de ha az itt meghonosodott praxisnak megfeielőleg, akkor, midőn egy-ketten kívántak ellenpróbát, az azonnal el nem rendeltetett, kíválr oly esetben, mint a jelenlegi, a melyre b tor leszek visszatérni, abban mindjárt a parlamentarismus sérelmét látni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen a házszabályok 153. §-a világosan rendelkezik a fölött, hogyha az interj pellatio tárgyára nézve valamely képviselő külön indítványt tesz, később ennek tárgyalásánál és elintézésénél az interpellatiora adott és már l előbb tudomásul vett válasz döntő nem lehet. Mit tesz ez? Azt, hogy ezen ínterpellatio tárgyát képező kérdés nem esik azon korlátozás alá, mint a határozatok és indítványok, hogy t. i. ezen ülésszakban többé nem tárgyalható, hanem hogyha tetszik Horváth Ádám képviselő urnak,vagy a ház bármely tagjának, azt rögtön, mindannyian ma indítvány tárgyává tehetik, s a tegnapi határozat és szavazás egyáltalán nem praejudicálhat annak, hogy e kérdés itt azonnal újabb megvitatás tárgyává tétethessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: A ministernek le kellett volna mondania, ha kisebbségben marad ! (Hosmszantartó mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Midőn parlamentáris sérelmekről beszélünk, keressük a dolgok lényegét. Ha itt oly szavazásról lett volna szó, a mely által a kérdés elüttetett, és ha ezt sem ezen, sem más formában többé felhozni nem lehetne, akkor megengedném azt a feltevést, hogy itt lényegileg sérelem történt, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon: Felkiáltások: Nem erről van szó!) akkor vitathatónak tartanám azt, de akkor sem férne kétség az elnök úr el-