Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

4£ l4o. nmásros Mén W& ***ftb «JU, MlttrttUn. kiíanítús és oktatás czéljából rendelkezésükre bocsáttatik, a kiknél a legkisebb egyénben is azon erőt, a melylyel a hazát és a nemzetet szolgálhatja, meg kell becsülni és tiszteletlen kell tartam*. (Élénk helyeslés bal felől.) Vezetett továbbá azon indok, hogyha szóvá tétetik a törvényhozás termében egy ilyen mu­lasztás, hanyagság vagy pedig túlszigor, akkor az országban levő többi parancsnokok e tekin­tetben valószínűleg sokkal óvatosabbak lesznek, (Igaz! Ügy van! hal felöl.) a úgy a legénység kíméletesebb elbánásban fog részesülni. (Élénk helyeslés hal felől.) Nagyon kell sajnálnom, hogy Ungvárott az én interpellatiom megtétele után s ennek daczára bekövetkezhetett az, hogy épen e^y hasonló magas fokú hidegben történt katonai gyakorlat következtében egy százados lováról meghalva rogyott le, és mások is ki voltak téve a megfagyás eshetőségének. Örven­dek, hogy a ministerelnök úr azt a választ adta, hogy a hadtestparancsnokság már a maga ide­jében megtette a -zükséges intézkedéseket, mert ebből a jövőre nézve kedvező következtetéseket vonhatunk le. Másfelől elfogadom válaszának azon részét is, a mely a Wagner ezredes irányában történt intézkedésekről szól, mert igen jól tudom, hogy ezen intézkedés kíméletes módon azt jelenti, hogy az olyan ember, a ki a kellő gondosság­gal nem bír az ezred legénységével szemben viseltetni, az ezred vezényletétől elmozdítandó. Sohasem helyes az, ha idegbajos ezredesek áll­nak egy ezred élén, mert akkor bármennyire is nyilatkozzék katonai képességeiről a t. mi­nisterelnök úr elismerően, idegbajos ezredesek nem szók tik türelmesek lenni alattvalóikkal szemben, és túlszigort, túlkötekedést, túlizgatott állapotot szoktak tanúsítani velük szemben, hol­ott épen azoknak, a kik magasabb parancsnok­ságot tarttanak kezükben, méltósággal, nyuga­lommal és előrelátással kell hivatásukat be­tölteni. Köszönöm a t. ministerelnök úr által adott választ, és azt tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az interpelláló képviselő ár a választ tudomásul vévén, gondolom, mél­tóztatnak azt hasonlólag tudomásul venni. (He­lyeslés.) Tudomásai vétetik. A honvédelmi, minister úr fog most vála­szolni Horváth Ádám képviselő úr interpella­tiojára. B lejérváry Géza honvédelmi mi­nister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Horváth Ádám t. képviselő úr a következő in­terpellatiot intézte hozzám (olvassa): »Való e, hogy Temesvárott néhány ökén­test azért, mert a Kossuth-nótát énekelték, meg­büntettek és a tiszti kinevezésnél mellőztek ?« I »Ha való, hajlandó-e a minister úr felvilá­gosítást adni a képviselőháznak, hogy melyik az a Kossnth-nóta, (Élénk felkiáltások a szélső haloldalon: Éljen Kossuth!) s vájjon annak szö­vege vagy zenéje-e. mely miatt az önkéntesek büntetésben s a tiszti kinevezéseknél mellőzés­ben részesültek'?« »Hajlandó-e odahatni, hogy a mellőzöttek a hadnagyi rangot megkapják, s hogy hasonló eljárás jövőre ne történjék ?« Van szerencsém bejelenteni azt, hogy ezen esetné! a Kossuth-nót i énekléséről egyáltalán nem volt szó, hanem tavaly május 1-én egynehány egyéves önkéntes már igen jó kedvben bejött a vendégfogadóba, a hol számos tiszt ült részben családjaival, és ott bizony nem igen illedelmesen, sőt részben kihívó modorban is viselkedtek. En­nélfogva természetes dolog, hogy az ügy meg vizsgáltatott, és minthogy illetlenül viselték magukat a tisztekkel szemben, az előléptetésnél mellőztettek. De minden egyéves önkéntesnek, a ki eziránt érdeklődik, tudnia kell azt, hogyha már mel­lőztetett az előléptetésben, vájjon ezt egyáltalán és minő feltételek mellett teheti jóvá, t. i. nyer­heti még meg a tiszti rangot. Ebben az eset­ben tudja mindegyik azon egyéves önkéntesek közül, hogy ha újból bevonul 3 hónapra, és ha kifogástalanul viseli magát, és egyébképen is a vizsgálat alkalmával megfelelt, akkor nincs aka­dály, hogy a tiszti rangot elnyerje. Gr. Károlyi Gábor: Aztán szabad neki a Kossuth-nótát énekelni? (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Ez nem tartozik az interpellatiora adandó válaszra; én most a.", interpellatiora vá­laszolok. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon) Miután tehát a feltevés, mely az első kér­désben foglaltatik, téves volt, t. i. az, hogy a Kossuth nóta énekeltetett, a miről egyáltalán nem volt szó, azt hiszem, a második és harma­dik kérdés magától tárgytalanná válik és ennél­fogva kérem a t. házat, méltóztassék válaszo­mnt tudomásiíl venni. Horváth Ádám: T. ház! Valamely dolgot lehet előadni úgy, a mint az valójában meg­történt, és úgy, a mint az nem történt meg, és ehhez az utóbbi módhoz folyamodtak, nem tu­dom kik, nem akarom feltenni, hogy a minister úr, akkor, mikor a minister urat igy informál ták. Én akkor, mikor interpeUatiomat megtettem, nem jártam utána a történteknek, hanem tisztán a hírlapok közleményére alapítottsim interpeUa­tiomat. Kötelességemnek tartottam én is infor­iaáltatni mugamat, és pelig olyanok részé­ről, a kik ott jelen voltak. (Helyeslés a szélső I baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom